Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Az írás és én/január - G-P.Smith

Az írás és én / január

Kedves naplóm!

Már sokadszor ülök le és állok neki az írásnak. Nem azért, mert ne lenne mit. Nem is azért, mert nincs kedvem. Egészen más okból… Anya vagyok. Két évvel ezelőtt még nem tudtam, mindez mit jelent. Feladni magunkból egy részt és teljesen átadni, alávetni magunkat a gyerekünk akaratának, igényeinek. Nem azt mondom ezzel, hogy rossz lenne, csupán annyit, hogy ilyenkor egy nőben sok minden lezajlik, megváltozik. Velem is így volt ez. Mielőtt anya lettem, volt életem, volt hivatásom, hobbim. Ha „megszállt” az ihlet, leültem és írtam, amíg kedvem tartotta… manapság az is luxus, ha le tudok ülni és megnézhetem a leveleimet. Nem kifogásokat keresek, nem mentegetőzni akarok, csupán leírni az íráshoz való viszonyomat, érzéseimet. Hiányzik… mikor az első történetemet megírtam hetedik osztályos voltam. Azóta eltelt…jó pár év… Megvan az összes „regénykezdeményem” a mai napig, előveszem őket és elmosolyodok, hogy honnan indultam és hova jutottam. Hasonló ez a gyerekekkel is. Mikor hazahozzuk őket a kórházból kis magatehetetlen angyalkák, akik mindenben ránk vannak utalva. Aztán nézzük a fejlődésüket, ahogy napról napra ügyesebbek lesznek… átfordulnak, felülnek, másznak, aztán járni kezdenek, most meg már beszélnek is! Hamarosan itt az óvoda… mi pedig nem mindig tudjuk tartani velük a lépést. Látod, mindig elkanyarodok, de talán van benne valami logika?

Számomra az írás mindig is az önkifejezés eszköze volt, ahol önmagam lehetek, ahol beleélhetem magam a szereplőim helyzetébe, bárki lehetek, bárhol lehetek… és most mindez eltűnt. Mióta a kislányom megszületett, sikerült befejeznem a legutolsó regényem, de azóta az Átváltozás folytatásához mindössze egy sort tudtam írni. „Anya…deje! Hol a cumim?... Anya… deje! Hol a baba?...” és így tovább. Sokszor azon tűnődök, mi lesz így velem? Fogok még valaha „normális” életet élni? Lesz még valaha egy szabad órám, amikor kicsit elmerülhetek a történeteim világában? Ne érts félre! Szeretek anya lenni, de nem „csak” anya szeretnék… és most hogy úton van a második baba, megijeszt, hogy mindez csak súlyosbodik és elveszek valahol útközben. Azt pedig nem szeretném!

Nem tudom, ilyesmiről kell-e írni ebben a témában, de januárban ezek vagyunk mi: az írás és én.

Címkék: gpsmith

Kommentáld!

Hozzászólások

G. P. Smith üzente 8 éve

Köszönöm szépen mindenkitől a kedves szavakat! Jó közétek tartozni!:)

Válasz

Gráma Béla üzente 8 éve

Részemről is tökéletes az egyetértés! Nagyon őszinte vallomás, csak kihangsúlyoznám "sajnos" én is benne voltam de már túl vagyok.Addig boldog az ember amíg látja maga előtt felcseperedni "fiókáit" Az édes gügyögés egy életen át kísér és mindig visszatér.Engem két lánnyal áldott meg Isten, és mindkettőt én neveltem, mert engem igényeltek, lehet több türelmem volt?!Én fürösztöttem és altattam is. Ez is életünknek ideig-óráig való mozzanata,elrepül és maradnak az emlékek! És akkor jön be az írás netovábbja,amikor mint karaktereket igyekszel felruházni,hisz továbbra is benned élnek, de akkor már kikívánkozik és írásban testesül.

Válasz

Gabriel OGrande üzente 8 éve

Ide válaszolok, mert úgyis inkább ide várod. ;) Te magad is azt írtad, az írás egy hobbi. A gyereknevelés viszont kemény meló, kötelezettség. Néha az élet úgy hozza, hogy félre kell tenni a hobbinkat, és ezzel együtt önmagunkat is egy változás miatt. Soha, semmi nem kerülhet a gyereke(i)d elé, a te életedben MOST történnek a legfontosabb dolgok! De azáltal, hogy szülővé váltál, a tehetséged nem szűnt meg, sőt... Most olyan dolgokat érzel át, amiket eddig csak elképzelni tudtál, de nem lehettél részese. Ez egyszer, ha újra megragadod a tollat, érződni fog az írásaidon is. Még jobbá fognak válni, mert már nem G.P. Smith, a lány írja majd őket, hanem G.P. Smith, az anya. Nagyon várom, hogy eljöjjön az az idő, de addig végezd a dolgod, neveld a gyerekeidet, és ha újra lesz erőd / lehetőséged, írj! Biztos vagyok benne, hogy egy napon majd ők is olyan büszkén mondják majd, hogy "ezt a könyvet az én anyám írta!", mint amilyen büszke te leszel rájuk! :)

Válasz

Kozma Norbert üzente 8 éve

Áron utolsó mondatát csak megerosíteni tudom.
Andi, együttérzek veled, hasonló cipoben járok. És ehhez még hozzájön, hogy úgy érzem, mintha valami leblokkolna, és emiatt képtelen vagyok írni mostanában, még akkor is, ha lenne egy szabad órám. Majd az ido megoldja, szokták mondani. Bár úgy lenne, de én nem vagyok ilyen optimista. Azért a gyerek sok mindenért kárpótol, szóval nem panaszkodom.
Kitartást!

Válasz

Bodor Áron üzente 8 éve

Amikor otthagyod a hőseidet egy ismeretlen bolygón tűzharcba keveredve, élet és halál közt, de rád bízzák a gyereket, hogy szórakoztasd úgy 6-7 órát. Aztán este már nincs is kedved hozzá, hogy elmerülj a golyók és nyílvesszők forgatagában, mert kiestél az egészből...
Gyereket nevelni nehéz, még férfiként is.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 8 éve

Őszinte irás, bár merre kanyrodik el mindig visszatér a gyermek(ek)hez az irás, Igy van ez jól, úgy az irodalomnak mint a gyerek(ek)nek

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Azt hiszem, ez az első olyan írás, ami megfogta azt a lényeget, amire gondoltam. A most-ot. Érdemes lesz visszaolvasni majdan, amikor egy - esetleg több - másik hónap újból ezzel a témakörrel foglalkozik.:)
Érzelmek ütköznek, csatákat vívnak bennünk. Szerintem ez mindennek a mozgatórugója, ez jelenti a kedvünk, a hajlamunk az írásra. Természetes, hogy aggódsz, hogy mindezt elveszítheted. Szerintem pont így nem fog elveszni. Azért, mert életben akarod tartani. :) Nálam legalábbis most így van.

Válasz

Sade Lia üzente 8 éve

Szép, őszinte írás. Ennél többet inkább nem fűznék hozzá, mert nekem óriási gyerekparám van, így nem biztos, hogy most rám van szükséged. :D

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: