A legjobb barát.

A pince kulcsát kellett visszavinnem  a hőközponthoz. Nagyon sok baj van a melegítéssel és a kulcs cask náluk van. Hazajövet meg álltam a könyves bolt előtt és egy kicsit eltelt az idő mire hazakerültem. A fiam elém jot, hogy az oszifőnöke nálunk van és velem szeretne beszélni. Mikor beléptem az szobába ott találtam Zsókát, Vilit az unokabátyámat Zsozsót a feleségemet és a Tanárt aki a fotelbe ült. Levente a kicsi szoba ajtajánál a TV szekrénynek támaszkodva várta a beszélgetést.

-      Nem tudom beszélhetek-e?,- szólt a tanár Vilire és Zsókára nézve.

-      Nyugodtan tanár úr – mondtam, - hiszen bátyám előtt nincsenek titkaink.

-      Tessék beszélni. Valami baj van?- kérdezte Zsozsó a feleségem.

-      Nem is tudom hogyan kezdjem, mert elég nehéz ügy, - köndörfalazott a tanár.

-      Kezdje csak nyugodtan az elején, - mondta Vili.

-      Kellemetlen ügyben nem szeretek járni, de valami rosszat kell közöljek önökkel.- Ő meg állt a beszéddel és mi egymásra néztünk és vártuk mi lehet az a rosz amit ilyen nehezen lehet kimondani.- Leventét ma  délbe elvitte egy milicista azzal vádolva, hogy ellopott az üzletből valamit.- Én Leventére néztem, ő riadtan a tanárra, és Vili azonnal kijelentette:

-      Az nem igaz tanár úr! Levente nem lop az biztos. Majd  kiderítem ki lopott.

-      Én nem tudom mit mondjak , nekem  az igazgató nő mondta el az esetet, de ő is azt mondta, hogy nem lehet igaz, mert Levente nem az a gyerek aki lop. Ő nem így ismeri sem Leventét sem a szüleit. Nagyon rendes család. Ezt mondta a milicistának is. Levente mond el édesapádnak, hogy történt.

-      Praktika óránk volt, sepertük az udvart, a lányok labdáztak és akkor jöt egy milicista és megkérdezte a lányokat ki  az a Gráma Levente. Mondták, hogy én vagyok, behívott az igazgató szobájába és rám kiáltott : Mit loptam el az üzletből? Én azt mondtam, hogy tévedni tetszik, én nem loptam semmit. Itt mondta az igazgatónéni, hogy ő nem hiszi, hogy én lettem volna. Kerékpárt kértem, mivel a milicista is kerékpárral volt és elmentem az üzletbe vele.  A főnöknő azt mondta a milicistának, hogy nem én voltam, mert az a fiú alacsonyabb volt és hosszú haja volt és nagy szemű és magas nyaku barna pullover volt rajta. A kasszásnő látta meg amint betett valamit a zsebébe és behozta  az irodába. Megkérdezte hogy hívják, hol lakik, melyik iskolába jár és hányadikos? És elengedte. Igy került az ügy a miliciára és onnan az iskolába.

-      Levente, te mit mondasz?

-      Apu, nem én voltam.

-      Tanár úr én a fiamnak hiszek, de az is biztos, hogy a tolvaj a fiam barátai közül való, de igérerm, hogy elkapom. Levente, nem gondolod ki lehetett?

-      Nem.- volt a válasz.

-      Pedig én arra gondoltam, hogy aki tejet lop,  az mást is lophat.- A tanár megkért, hogy járjam el az osztályt és hívjam  gyűlésre a szülőket, mert ő már nem bir az osztállyal. A gyerekek rosszak az órákon és főleg nem tanulnak. Aztán bocsánatot kért és távozott.

Vili hivott menjünk el az üzletbe Leventével, hátha többet is megtudunk ott. Kikérdeztük a kasszásnőt és a főnök asszonyt, akik mondták, hogy nem Levente volt, aztán leírták hogy nézett ki az a gyerek aki lopott, és a leírásból ráismertünk Misire, a Levente nagy barátjára, aki naponként járta a házunkat és lopta a tejet tőlünk.

Mondtam Leventének, hogy holnap mondja azt az iskolába, hogy  holnap négy órakkor jön az iskolába az üzlet főnöke és a milicista, hogy megismerjék azt aki lopott az üzletből. Persze arra vigyáz, hogy Misi is a srácok között legyen. Ha Misi négy órakkor ellóg akkor ő a tettes.

Már alig vártuk, hogy Levente hazajöjjön az iskolából, hogy megtudjuk mi volt az eredmény. Levente hazajött sirva és azt mondta, mindent úgy csinált, ahogy megeggyeztünk, de Misi odament hozzá és megmondta, hogy ő volt, ne haragudjon,de nem jútott hirtelen más név az eszébe. Levente sajnálta megmondani az osztályfőnöknek és a dirinek, és  mindez titok maradt örökre...