Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A fákkal szegélyezett kis ösvényen fel-alá járkálva a csuklyás alak fejében csak a női ének dallama visszhangzott.
Ismerős volt a lány hangja, megpendítette szíve húrjait, ismerősek voltak a szavak is.
Hol hallottam? Mit jelentenek?
Válaszokat nem kapott, hiába is kutatott elméje minden zugában.
Nem volt élete, nem voltak emlékei, nem tudta, hogy ki is ő valójában.
Csak ez a hang, ez az ének gyújtott kis lángot elveszett emlékeinek barlangjában.
Miért kereslek?
A hirtelen feltámadt széllel együtt egy hang szólalt meg. Egy hang, mely körülölelte őt, nem lehetett megmondani honnan jön.
Hát nem emlékszel rám, kedvesem?
Nem emlékszel mi történt?
Nem emlékszel az eskünkre, amit vérrel pecsételtünk meg?
Egyik alkonyatkor a temető kapujában állva egy ismerős alakot pillantott meg. Az ásó nyelére feszültek ujjai.
A bosszú az enyém. Az egyezség szerint.
Az ifjú polgármester lábai a félelemtől gyökere vertek, ahogy a gyilkos tekintetet állta. Csak éljem túl, éjszaka visszajövök a többiekkel, és a pokolra küldöm ezt az átokfajzatot.
A szemében ugyanazt a gőgöt, kíméletlenséget látta, mint …
La
sangre no mienta
Apák bűne fiúra száll
megváltást hoz a
halál.
Mormolta el a varázsigét
Érezte a vér ízét a szájában, látta a bitóra akasztott embert, látta, mint egykoron ...
Ezalatt az emberekben túlcsordult a félelem, és a józan ész parancsát semmibe véve, fegyvereket készítettek mindenből, amit találtak.
Hiedelmeik szerint az életen túli lényeket, aminek az idegent is tartották, ezüsttel, fokhagymával és kereszttel lehet a pokolra küldeni. Ennek megfelelően minden ezüstöt, amit találtak beolvasztották, és kaszáik élét bevonták vele, foghagymafüzéreket akasztottak nyakukba.
Így indult az éjszaka, mikor az idegent utoljára látták.
A megbeszélt időpontban az összes harcra fogható férfi, ifjú ott toporgott a kocsma előtt.
A temetőben felgyúló fényben égő házak sokasága, bosszútól szomjas emberek serege volt látható. Véres kezük nyomán asszonyok, gyerekek sikolya törte meg a csendet. Megöltek minden férfit és gyereket, az asszonyokat megerőszakolták, a fiatal lányokat, nőket elrabolták, magukkal vitték.
Nem messze a bitófán egy alak lógott, nyakában kötél, arcát nem lehetett látni, mert eltakarta a szemébe húzott csuklya.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!