Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Az idegen csuklyás

10 éve | Szeles Szilvia | 4 hozzászólás

Az idegen csuklyás

Jött az alkony, az ablakban állok

Merengve nézem a megnyugvó világot.

Lelkemben tép a nyugtalan vágy,

Valami késztet, hogy menjek tovább.

Felveszem cipőmet, sarkamra állok

Ki tudja hányszor láthatom a Holdvilágot!

Indulok az útnak, nőnek az árnyak

A dagadó hold vörösbe lábad.

Lassan eltűnik a rózsaszín alkony,

Új árnyak jelennek meg a láthatáron.

Haladok a dombon, csöndesedik a falu

A fény a házakban lustán kihuny.

Egy idegen csuklyás még az úton kóvályog.

Mikor mellém ér megborzongom

Különösen furcsán észlelem a világom.

Sietnék, de az ütemet nem én diktálom.

Fürkészem arcának vonalát ,

Nézem lassú, egyenletes dermesztő járását.

Sötét ruhája lassan lobog utána.

Dermesztő légzésének halk morgása.

Felém fordul, s meg áll.

Ezernyi árny fut át arcán.

Ezernyi lélek apró fénye,

Halovány táncot lejt az est fényében.

Megáll a lélegzetem, borzongok.

Sietnék éppen a sötétben.

A lábam viszont nem mozog,

Testem mereven megálljt vezényel.

Itt az idő!- feleli, kezét a magasba emeli.

Csodálatos módon egy fény csík nyílik.

Az apró lelkek útja az ég felé örvénylik.

Lassan emelkedem, körbevesznek.

Elernyed a testem, emelkedem.

Apró végtagjaim nem felelnek.

Fejem utoljára a fény felé vetem.

Kérdem én nehézkesen

Tudod, te mit csinálsz?

Érezted már a jelét, nem ?

Kurtán felelt a csuklyás.

Bizalom erősíti meg tudatom.

Nem félhetek az utolsó földi utamon.

Nincs több esély, ez a végzet.

Reménykedhetem, hogy így kezdődik egy másik történet.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Légrádi Eloise üzente 10 éve

"A rímek és ritmusok helyenként botladoznak." Írták lentebb. Ez igaz. Kár, hogy így hagytad a verset, ilyen félkész állapotban. Viszont jó hír, hogy idővel formálható, csiszolható ez a felemás anyag, mint annyi befejezetlen vers, így csak bátorítani tudlak most abban, hogy a későbbiekben olvasd át, és ahol érzed, írd át nyugodtan, többször is, mert ez nem szégyen, a legtöbb író átírja az egykor véglegesnek gondolt változatot, mert érzi, hogy nem lett az. A kérdés, te is érzed, vagy csak az olvasó. Viszont a tartalom az hibátlan, ezt a hangulatot érdemes megőrizni benne. Ha így hagyod, az sem baj, akkor a tanulási folyamat része marad a versed, mely az elején egész ígéretesen indul, de aztán érezhetően elragadott téged a hangulata, talán ezért lehetett az, hogy írás közben nem ügyeltél arra, hogy tulajdonképpen egy verset írsz. Engem nem zavarnak a szabadversek, bár ez nem az, de ott is észlelhető logika. Itt ezt nem találtam meg sem a ritmikában, sem a rímekben, néha a szavak használatában sem. Mindenesetre egész jó ez a vers, de érződik rajta a 'kapkodás', a gyakorlatlanság, mely utóbbi nem mennyiségben, hanem minőségben értendő.

Válasz

G. P. Smith üzente 10 éve

A fiúk előttem már összefoglalták, amit én is gondolok. Összességében nem rossz, de verstanilag még kell fejlődni

Válasz

Molnár István üzente 10 éve

A rímek és ritmusok helyenként botladoznak, a történet maga szépen levezetett, lírai módon halt meg hősöd, reményei szerint új idők, új történetek várnak rá ( pedig dehogy )

Válasz

Balogh Zoltan üzente 10 éve

Nagyon szomorú a végkifejlet. A forma is hagy maga után némi kivánni valót. A hosszabb és rövidebb sorok kizökkentik a ritmusából. Bár igyekszel kézben tartani a formát az nem minden esetben sikerül. Nem tudom mióta foglalkozol versirással, de úgy érzem hogy most enneka versnek a mondani valója eljutott hozzám, a ritmikáján lehet javitani. Egyébként nagyon tetszik! Üdvözöllek.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben