Kavarog a fejem. Nincs nyugtom többé. Hiába, ménesem közelében előtör belőlem az, ami vagyok. Hamarosan fel kell fednem magam; ha nem teszem, maguktól jönnek rá, és az csak még több kavarodást okoz. De többé helyem itt már nincs – van helyemre egy új, aki ugyan nem alapító, mégis birtokolja az erőt. Azt az erőt, amit én. Még a régi időkben hoztunk erre egy szabályt: a harcot, halálig.
És a Félelem lova messze jár…

Délutánra lenyugodtak a kedélyek… legalábbis látszólag. Barát, Lisa és Chesja felkerekedtek, hogy elmenjenek a tengerpartra. Eredetileg Barát ötlete volt, aki szerint a forrófejű Büszke ez idő alatt majd lenyugszik.
- Miért utál ennyire? – kérdezte Chesja, aki sehogy sem értette a telivér viselkedését. Vagyis értette volna… ha tudják a titkát. Amit nem tudtak.
- Vetélytársnak néz. Nem tudom, miért; elvégre nincs erőd, csak erre vetődtél. Ha lenne is erőd, nem lennél ellenfél, elvégre nincs két ló ugyanazzal az erővel. De meg tudom érteni; emlékszem, mikor Kristály a méneshez került. Addig a napig én voltam a vezérkanca, mint a vezér barátja, amolyan helyettes, és annyira megkedvelte Kristályt, az első pillanatban, hogy féltékeny lettem. Ez is addig tartott, míg jobban meg nem ismertem. Jobb vezér, mint én voltam – mesélte Lisa, tekintete elkalandozott, ahogy visszaemlékezett a régi szép időkre, mikor egy nagyszerű vezér ügyelt rájuk, oldalán egy szintén csodálatos vezérkancával…
- Ki ez a vezér? Miért nem beszél róla senki?
- Fáj az emléke – válaszolta tömören Barát, miközben próbálta tolerálni az arab kanca kíváncsiságát.
- De ha eltűnt, miért nem keresitek meg? – értetlenkedett tovább Chesja; többet tudott, mint a másik kettő, azonban a másik kettő tudott olyat, amit az arab nem. És ez a rejtélyes vezér… ha tényleg ő az, aki Ches emlékeiben él, meg kell találniuk. Egy ilyen ló nem tűnik el csak úgy.
- Kérlek, ne zargasd ezt. Hasszán már rég neked támadt volna; hatalmas seb ez mindenki lelkén, és nem mindenki tűri jól, ha felszakítják – magyarázta a hucul.
- Ohh – sóhajtott Chesja. Tehát ma biztos nem tud meg többet a vezérről.
- Mindjárt ott vagyunk. Egy verseny a partig? – azzal Lisa már száguldó üzemmódba kapcsolt, Chesjával szorosan a nyomába, aki, mivel szintén arab volt, számított erre. Barát csak jókedvűen megrázta a fejét és kicsit gyorsabb tempóval ügetett.
- Fiatalok…

Büszke dúlt-fúlt mérgében, és elkerülte Kristályt. Még csak az kéne, hogy a vezér rájöjjön, mit érez – a telivérnek sose sikerült rájönnie, Kris örökölte-e a régi vezér erejét. De minek örökölte volna? És hogyan? Hiszen a vezérmén nem halt meg… nem a szó valódi értelmében.
Erőszakosan megrázta a fejét. Nem gondolhat erre. Most itt a tökéletes alkalom; két erőtlen a betolakodóval, most móresre tudja tanítani. Persze a csapattársait nem állt szándékában bántani, de a kis vándort, azt annál inkább.
Egy macska kecsességével lépkedett az erdő legsötétebb részein, szemmel tartotta a három kancát, hallgatta, miről beszélnek. A régi vezér téma persze most is majdnem kihozta a sodrából, de Büszkének terve volt, és nem boríthatja fel egy kis érzelmi kilengés miatt.
A tengerpartra érve a három ló teljesen megfeledkezett önmagától. Lisa és Barát úgy játszottak Chesjával, mintha mindig is ismerték volna egymást. Büszke dühödten felvetette a fejét, egyik patájával dobbantott. Nem kellett attól tartania, hogy felfedezik; a többi ló túlságosan kizárta a külvilágot. Mellőle két inda szökkent ki, egyenesen a nem messze álldogáló Chesja felé, aki megállt kicsit pihenni. Az indák gyors támadást intéztek az arab kanca ellen, aki, úgy tűnt, teljesen gyanútlanul várja, hogy lecsapjon rá a végzete. Ez azonban nem így volt. Két méterre voltak tőle az indák, mikor Ches megpördült, az indák oldalra kicsavarodtak, majd még gyorsabban, mint ahogy jöttek, rácsavarodtak Büszkére. A telivér fuldoklott a meglepetéstől.
- Ha ezt még egyszer megpróbálod, kiszorítom belőled a szuszt – Chesja beszélt, a hangja mégis kicsit más volt, idősebb – Egy dolgot tarts észben, mielőtt megtámadsz: sokkal erősebb vagyok, mint te.
A következő pillanatban kicsit megemelte Büszkét, majd leejtette a földre, majd még pár követ is dobált a sárga kanca felé, hogy nyomatékosítsa figyelmeztetését.
- Ezt hogy csináltad?! Hiszen ilyenre nem lehetsz képes! – hangzott Lisa kiáltása.