Amatőr Írók Klubja

Az állomáson...

13 éve | Gráma Béla | 6 hozzászólás

AZ ÁLLOMÁSON..

Még néhány perc és indul a vonat,

Sípolása mélyen szívbe markoló...

Feszült érzés,erőltetem magam,

Hogy ne hasson fájdalmasnak abúcsúszó.

Nézd, kincsem, mosolygok !

De ne tudd e mosoly mit takar,

Nem szeretném, ha hatna rád

Az érzelem, a bús, a fanyar.

Minden elválásunk végzetes,

Akár köztünk a temérdek idő...

Mire hazaérek este lesz,

A sötétség lassan lopva jő.

Hosszú - hosszú kilóméterekről

Szabadon szárnyal az érzés, gondolat.

Mindig úgy érezd, melletted vagyok

És símogatom az arcodat.

Amíg e fáradt kézben erő van,

Csak érted él, téged símogat,

Pedig az idő lassan - lassan

Dolgozik és örökre elválaszt.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Szilveszter Levente üzente 13 éve

Lélekbemarkolóan szép. Gyönyörűek a költői képek is.A sötétség lassan lopva jő.Nagyon tetszik.

Válasz

Gráma Béla üzente 13 éve

Nagyon köszönöm a véleményeiteket.Eszter, az együttérzésed szívet melengető.Igazad van,már megszületett az ellen vers,mely kiegyensúlyoz.Rövidesen feltöltöm.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Nem minden búcsú szól örökre, a tiéd sem! Még nem!
Biztos vagyok benne, hogy a te búcsúzásod után már meg is született benned a viszontlátás sürgető várakozása, ami valahol örömmel is tölti el az embert.
Megértelek, a vers szépre sikerült, különösen, hogy tudom, kitől búcsúztál. :)

Válasz

Igó Krisztián üzente 13 éve

torokszorító ami nem elkeserített, hanem elgondolkodtatott.
Emellett tetszett a vers

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Én is nagyon "rossz"bucsúzkodó vagyok olyankor legszivesebben elfutnék elszaladnék csak búcsúzni ne kelledjen. Az ilyen vers csak igaz, őszinte érzelmeket takarhat, és ezt nagyon sikeres visszaadtad. Nagyon szép , és igaz!!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ez tényleg szívbemarkoló. Valahogy én is így szoktam megélni a búcsút, csak nem tudom ilyen szép szavakba önteni, ahogyan te tetted.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben