Remélem néhány embernek tetszeni fog. Véleményeket értékeléseket szívesen fogadok, sőt örömmel veszem!

-0-

…aztán Atlasz összeomlik terhe alatt.  Végkimerültség végez vele.

Ki tartja el a világot? Ki tart el minket? Mindenki adósa valakinek.

Átnézek a szomszéd szobába, a szomszéd házba, városba, országba. Mindenkinek fáj valami, mindenki valami másra vágyik, aztán sokan saját terhük alatt összeroskadva, végkimerültségben adják át magukat a végtelennek.  Segítenék néha, de nem vihetem helyettük a terhet, nem válhatok Én is Atlasszá. Mindenki egy Atlasz, és önmagunk súlyát cipeljük a hátunkon.  El kell viselnünk saját sorsunk, lelkünk terhét, ami olykor nehezebb, mint a cementes zsák.  Sose feledd, más terhét nem cipelheted, csak azt mutathatod meg számára, hol a fogás az ő poggyászán.

-1-

…aztán átnézek a szomszéd szobába, tárgyakkal teli, a felhalmozás zászlaja van a falra felfeszítve, mellette könyv: Megvilágosodás 10 könnyű lépésben!

Miféle cím…

Megjött már a fizetésed? Nyertünk a lottón? Mit kell hozni a boltból?

Szinte sírhatnékom támad a kép láttán, beleborzongom, hogy vajon belőlem is ilyen ember válik.

Elfutok, vagyis legalább futnék, messzire, de nem jutok túl messzire ezért…

-2-

… aztán átnézek a szomszéd házba. A házban öreg nénike, egyedül ül a foteljában, kötöget. Kérdezem, lágyan felel és azt, mondja számára már nem ér annyit a pénz, hogy idegeskedjen. Meg ha nincs akkor nincs miért idegeskedni. Ennie van mit. Neki meg már minek új tévé, nem igaz? Elcsodálkozom. Ilyen egyszerű lenne az egész? Talán ezt az állapotot csak az öregek érhetik el, mindenki más pedig csak vakon fut a javak után amíg nincs meg neki mind?
Szinte sírhatnékom támad, a gondolattól, hogy a béke talán csak így öregen és magányosan talál majd meg?

Elfutok, vagyis legalább futnék, messzire, de nem jutok túl messzire ezért…

-3-

… aztán átnézek a szomszéd városba. Itt talán jobb a helyzet. Szépek a falai az utcára néző házaknak. Tiszta udvar rendes ház, az emberek mosolyognak, ahogy tovasétálnak mellettem. Itt talán béke van.  A falról megnyugtató kisugárzású férfi integet, ígéri Ő majd megment Minket!

Leülök a padra, de magányomat nem élvezhetem túl soká. Egy furcsán öltözött férfi ül mellém. Öreg kopott farmernadrágot visel, elnyűtt cipőt az őszi széltől egy kopott sportzakóval védi magát. Szakálla és ápolatlan haja megadja a végső felismerést. A férfi hajléktalan. Hát egy ilyen gyönyörű városban is van ilyen? Hát sehol sem találom a hőn áhított tökéletességet?

A férfi megszólal, lassan kimérten beszél, száját nem az olcsó bor szaga, hanem a bölcsesség hagyja el.

Felszólít, nézzek körül, mit látok, mosolygást és kedvességet. Ígéreteket és szép szavakat mindenhol. De ő már több mindent megélt mind, hogy még mindig higgyen az ilyennek. A takaros házak belsejéből éjjelente az erőszak és gyűlölet korbácsának csattogása hallatszik ki. A plakátokról integető emberek szándékából ordít a kapzsiság és az önzés.

Elszörnyedem. Hát ennyire a jót akartam látni? Még engem is megvezetett az illúzió? A szörnyű valóságot csak ez a leélt küllemű ember meri kimondani, akinek már, nincs mit veszítenie, de szavait már senki nem veszi komolyan?  Pedig azt mondja tanár volt Ő egykor.  Végső kétségbeesésemben Tőle kérek tanácsot, mitévő legyek, hogy találjak, magamnak egy helyet ahol nyugalmat lelek? Megmondja és én elszörnyedek…

Elfutok, vagyis legalább futnék, messzire, de nem jutok túl messzire ezért…

-4-

…aztán összeesek nem messze egy másik ország határától.

 A tanár szavai visszhangzanak fülemben.

„Az, hogy menekülsz, nem segít. Fizikailag semekkora távolságot nem kell megtenned ahhoz, hogy megtaláld a békét. A béke benned szunnyad, fogadd el önmagad és a világon bárhol boldogan tudsz élni.”

Könnyekben török ki, sok ez nekem. Tehát mindenkinek igaza van a világon, csak az övék tőlem idegen? Igazság az illúzió is, ha sokan elhiszik? Hogy fogadhatnám el önmagam, ha számomra ebben a világban minden idegen?

Aztán egy kéz nyúl felém és így szól: „Ott van az otthon ahol ott vagy velem”

De már régen alszom…

Bölcskei Imre

2013.05.10 22:00-22:30