BEVEZETŐ

Tételezzük fel, de csak tételezzük fel, és ha már feltételeztük, akkor képzeljük is el
a következőt:
Van egy férfi, a harmincas éveiben járhat, boldog házasságban él 3 kerek éve, gyereket tervez a feleségével, és a karrierje is remek, de ez a remek szó egy hatalmas idézőjelben van.
Nos, a férfit 3 év házasság után elhagyja a felesége, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy
bejelentsem:
- Ez vagyok én, Adam Jones!
Igen, sajnos a történet rólam szól, de aznap mikor a nejem kiment a közös lakásunk ajtaján azt kívántam, hogy bárcsak ne rólam szólna.
Összefoglalva ez a 3 év jól telt, de tényleg. A házasságunk 2. évében megszületett a lányunk és ez a csodálatos még jobban összekötött bennünket.
Teltek az évek, vagyis az a még hátra maradt egy, majd hirtelen minden megváltozott.
Egy áprilisi napon, ami reggel még csodálatosan indult, elkezdődött egy lefelé csúszáshoz hasonlítható nap. Itthon minden rendben volt, a feleségem ölelgetett, csókolgatott és még a munkába menet előtt a kislányommal volt időm játszani.
A munkahelyemen a főnököm kivételesen dühös kedvében volt és mindenkit leordított, aki egy kicsit is hibázott.
A munkaidőm lejárta után, miután beszálltam a kocsimba, az indulásnál defektet kaptam és egy kollégám segített felrakni a pótkereket.
Azt hittem ennél rosszabb már nem is lehet, de amikor hazaértem, mégis megtörtént.
A feleségem már várt rám, de nem azért, hogy agyon ölelgessen, hanem, hogy végre elköltözhessen a lányommal, ugyanis azt mondta akkor, hogy már nem szeret és van valakije.
Próbáltam marasztalni, megbeszélni vele, de ő nem akarta. A „drága” hölgy, aki elhagyott őt Nancy Stevens-nek hívják, a kislányunkat pedig Zoe Jones-nak.
Amikor elment, összetörtem négy tányért és öt poharat. Sírni nem sírtam, mert reméltem akkor, hogy ez valami hirtelen zavar lehet és visszajön. Másnapra kértem a főnökömtől egy szabadnapot.
Aznap este otthon berúgtam a barátommal, Kevinnel és eközben töprengtünk ezeken a dolgokon, de a legtöbb időt nevetéssel és hülyeségekről való beszélgetéssel töltöttünk.
Másnap elmentem a Nancyhez és megpróbáltuk megbeszélni a dolgokat, de ez sikertelen volt.
Pár hónap múlva elváltunk, de hála istennek nem akart tőlem semmit csak a gyereket magánál tudni és a tárgyaló teremből kilépve azt mondta, hogy akkor látogathatom meg a lányomat, amikor csak akarom.
A válást követően felgyorsultak az események és eltelt egy röpke év.
A most már ex-nejem összeköltözött a barátjával, akivel bevallása szerint tényleg boldogan él, sőt össze is házasodtak.
Az évek során még sok ezer dolog történt és, hogy velem mi van?
Nem kell aggódni értem.