1.

A lámpák villódzó fényére eszméltem föl.  A robbanás ledöntött a lábamról és bevertem a fejem. Körülöttem minden csupa vér volt. De ez nem az én vérem. Mellettem a földön több őr is feküdt, mind halottak voltak. A fejemen a seb csaknem már teljesen begyógyult, azért a helye még fájt. Lassan feltérdeltem, és láttam a gránát szaggatta lyukakat a falban.

-          A francba! Szerencse hogy nem vagyok ember.  - káromkodtam magamban.

Felálltam és a rádióm után nyúltam, mikor kézbevettem láttam, hogy a robbanás megolvasztotta, így nem megyek vele semmire. Lassan elindultam vissza a folyosón a lépcsők felé. A lift valószínűleg nem működik, ugyanis az liftakna ajtaja nyitva volt és fűst szállt ki belőle. A robbanás megrongálhatta „kicsit”. Szaporáztam lépteimet és a lépcsőkhöz értem, ami a folyosó végén volt. A fehér csempékkel kirakott hely, egy régimódi kórházra, sem mint egy műveleti központra emlékeztetett. A füst beindította a tűzjelzőt és beindult a tűzoltó rendszer is. Remek! A lépcsőházban irtózatos bűz csapott meg. Égett hús, és ázott kutya szag keveréke volt ez. Biztosan Lily megpörkölt pár farkast odalent. A harmincötödikről sokáig tartott volna az út így inkább felléptem a korlátra és lezuhantam a lépcsők között. Ezt mindig is ki akartam próbálni! Lent kiléptem a lépcsőházból és továbbhaladtam szemben a garázs felé. Útközben elmentem néhány nagyon büdös füstölgő húskupac mellett, ezeket éreztem odafent. Beléptem a garázsajtón és a személyzet is ott volt. Rengeteg ember jajveszékelt, mentősök hordágyakon cipelték ki őket az épület előtt álló mentőautókhoz. Megpillantottam Lilyt, Richarddal és az igazgatóval beszélt. Odamentem hozzájuk. Richard is véres volt. Sokat kaphatott. Már rég a szervezetnél dolgozott, amikor én még meg sem voltam. Senki sem tudja pontosan mikor került ide, de egyesek szerint már legalább ötven éve itt szolgál. Ez nem túl hosszú idő egy vámpírnak. Igen vámpírok és farkasok. Ki hinné el, hogy tényleg léteznek? Az a sok Hollywodi film, az a sok könyv és legenda, ki gondolná, hogy mégis igazak? Mindhárman észrevettek és engem figyeltek, míg oda nem éretem.

-          Te meg hol a fenében voltál? Már mindenütt kerestünk. - Szegezte nekem a kérdést Lily.

-          Megtisztítottam az épületet, de egy szimpla köszönöm is elég lesz.

-          Hárman megszöktek. -  Mondta elégedetlenül Ryhs igazgató.

Mindig is gyűlölt engem, talán irigyelt nem tudom, mindenesetre nem voltam a kedvence, az Richard volt.

-          Hm, hárman is? Ahhoz képest, hogy ötvenen jöttek. Az a három úgyis belehal a sebeibe. –  Gúnyolódtam rajta.

-          Őt keresték ugye tudjátok.  - Szólt közbe Richard. Ez azt jelenti, hogy tudnak róla.

-          Fogalmunk sincs, hogy tudnak-e róla egyáltalán. Arról meg főleg nincs, hogy miért támadtak. Ráadásul vegyesen nem is külön-külön.  – szólt az igazgató.

-          Ezzel csak minket teszteltek. Arra voltak kíváncsiak, hogy mennyit bírunk. Ha háborút akarnak, akkor meg is kapják.

-          Lily Derítsd ki kik voltak ezek, Richard szólj a többi irodának, hogy készüljenek fel és rendeld be az összes ember. És te pedig Ares – fordult felém. – Hozd őt ide!