Hetek óta semmi újdonság sincs a Tornádó Völgy házatáján. Napról napra ugyanaz a forgatókönyv játszódik le mindenki életében... Szandra és Norbert kiötlik valami kreatív játékot amivel sikeresen felforgatják az egész tábort, Lily magányosan olvasgatja kedvenc könyvét, a Sors vagy Végzet-et a gyengélkedő csendjében, Arilyn a konyhában próbálkozik jobbnál jobb fogásokkal míg Márk az egyik asztalnál ülve unottan figyeli őt. Karjával a fejét tarja, nehogy az véletlenül is levágódjon az asztalra. Már lassan egész testével elterül ahogy könyöke végigcsúszik a bútoron. Viszont szemét valamilyen oknál fogva nem tudja levenni a lányról. Bármennyire is próbálkozik mindig csak a pult mögött sürgő-forgó Arilyn látja.

A lány, ellentétben a szokásos viseletével, most egy laza, hétköznapi, nyárias ruhában van, köténnyel a nyakában. Állítása szerint a kedvenc felszerelésében nem tud olyan könnyedén mozogni, ami a konyhában szükséges. Mosolyogva, dudorászva próbálgatja az újabb és újabb hozzávaló kombinációkat a már amúgy is elég ízletes szendvicseihez. Márk viszont felfigyel a dúdolásra és mivel jobb dolga nincs, hát megkérdezi:

- Mit hümmögsz?

- Semmit ami érdekelne téged. - szól vissza a lány, miközben egy tálon kihozza neki a reggelit.

- Mit gondolsz miért kérdeztem? Persze, hogy érdekel! - s azzal nekilát az első éteknek - Hmm.. - ragadja meg valami furcsa érzés. Szájában elkezdi forgatni a szendvicsdarabot, mintha valami nem lenne vele rendben - Mit tettél te ebbe?

- Ohh, imádni fogod! - összerakja két kezét, hangjából pedig hallani lehet a cselszövést - Kielemeztem mit szeretsz és mit nem, ezért az ízlésedhez optimalizáltam a belevalót! Tegnap kitettem egy nagy adag sajtot és bestiahúst a napra, had érlelődjön... egy ilyen disznónak mint neked tuti finom lesz!

Márknak hirtelen kitágul a szeme és csak meredten nézi az aljasan mosolygó lányt. Egy pillanat múlva, mivel úriember ő, nehézkesen lenyeli a falatot ahelyett, hogy kiköpné, majd gyorsan ráüvölt a lányra.

- Meg vagy húzatva, asszony!?

Arilyn felkacag. Annyira nevet, hogy majdnem hátraesik a székkel... mivel csak majdnem ezért Márk a lábával jól rásegít egy kicsit a dologra. Egy kis lökés az asztal alatt és a lány máris a földön találja magát. Most Márk nevet egy jó nagyot.

- Hé! Tettem én valami rosszat is ellened? - kiált fel Arilyn amint feltápászkodik.

- Most komolyan... mi volt az a dúdolás? - kérdi a fiú ahogy lassan abbahagyja a kacagást.

- Egy dal amit én költöttem. Szövege még nincs, de a ritmus tetszik.

- Te költöttél egy DALT szöveg NÉLKÜL? - kérdi csodálkozva a fiú - Tényleg tehetséges vagy... -

- Nem mintha te jobbat tudnál!

- Én egy kulturált terrán vagyok. Ezer meg ezer költeményt olvastam már az életem során. Hidd el nékem, hogy egy hét alatt jobb irodalmi művel tudnék előállni mint amivel te valaha is fogsz.

Arilyn egy pillanatra elgondolkodik, majd a kezét nyújtja Márk felé.

- 20 terranidba, hogy egy hét alatt hosszabb és jöbb művet írok mint te!

- Legyen az 40 terranid! - mondja büszkén Márk, ki nagyon is biztos benne, hogy ez a verseny máris a zsebében van.

Kezet ráznak, Arilyn pedig gyorsan elhagyja a konyhát, hogy máris a tervezőasztal elé üljön, Márk pedig belép a pult mögé, hogy valami e világi ételt összedobjon magának.

A hét gyorsan eltelt. Arilyn minden nap, reggeltől estig komolyan dolgozott, míg a fiú csak rá-rápillantott a papírokra. Ennek ellenére, az utolsó nap pár óra alatt összeeszkábált egy 4 oldalas történetet. A fiatalok is beszálltak a versenybe a saját pár soros verseikkel, persze ettől még a fogadás Arilyn és Márk között még mindig szigorúan élt. A végső nap, mikor elérkezett a határidő, Márk lassan odasétál a még mindig az asztalnál görnyedő lányhoz. Odahajol fölé és látja, hogy eléggé szenved az írással... csak két oldalt írt egész héten annak ellenére, hogy mennyi idől beleölt, míg saját maga pár óra alatt egy kétszer hosszabb munkával ált elő. A büszkeség egy hang nélkül elönti az egész testét... ezt a fogadást megnyerte!

- Azért legyél kíméletes! - kéri Arilyn a fiút, ki elvette előle művét, hogy beleolvasson.

- "Egy Regény" - olvassa fel csalódottan Márk a címet. Azért ennél jobbra számított. Kérdően ránéz a lányra. - Kreatív! - mondja egy nagy álszent mosollyal az arcán s azzal átadja Arilynnek a saját munkáját.

A lány csodálkozva nézi a hosszas művet, majd lehajtott fejjel így szól:

- Azért... elolvasod az enyémet? -

Márk valamennyire megszánja a lányt. Két oldal nem sok, gondolja magában, úgyhogy elolvassa. Nem lehet annyira rossz!

- Rendben, elolvasom. De szerintem már egyértelmű ki is nyert valójában!

- Így igaz - bólogat Arilyn - Ohh, de fe feledd... - kivesz egy HATALMAS stóc papírt az íróasztal egyik nagy szekrényéből - ... elolvasni a többi részét is! - s azzal az egész összefűzetlen papírhalmot átadja Márk kezébe.

A fiú annyira meglepődik hogy szinte sokkolja a hatalmas papírtömeg a karjaiban. Ide-oda lépeget, nehogy véletlenül is kiessen a kezéből a dülöngélő költemény, de hiába. Hátraesik a plusz súlytól, a sok papírlap meg a lábait kivéve magaalá temeti a fiút. Arilyn, nagy vigyorral az arcán odalép Márk sírjához.

- Szóóóóóóval, ki is nyert? - kérdi kacérkodva

Márk kinyújtja a kezét a papírlapok közül két éremmel a kezében.

- Háhá! - veszi el nagy örömmel a kezéből - 40 terranid! Öröm veled üzletelni!

Arilyn dudorászva elhagyja a szobát, Márk pedig meg sem próbál kiszabadulni. Talán saját magát akarja elrejteni a világ elől. Egyerűbb elbújni a tudattól, hogy ilyen könnyen legyőzte Arilyn. Míg a fiú az önsajnálatban úszkál, Szandra és Norbert ugrik oda mellé és mindketten felkapnak 1-1 lapot. Ahogy ők olvasgatnak, Lily lép be a szobába és meglátja mi is történt.

- ...Nem is akarom tudni... - mondja magának majd visszalép és becsukja az ajtót magukra hagyván őket.