Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Álmodozó….
Csak
nézte a sok arcot az utcán. A porlepte, munkával eltömődött pórusokat,
meghajlott tekinteteket, melyek még esténként is árnyékként mentek a
dolgukra. Már valójában emberek nem voltak, de a lelkük, a nyomuk, továbbra
is fel s alá járkált a házak tövében, a lassan kihűlő betonon. Egyesek már
nem is éltek, de intézték tovább a dolgukat, mentek, előre, sietve, egy
ismeretlen cél érdekében.
Csendben, vagy csak halk duruzsolás szerű zaj kíséretében járták ezt a
végtelen táncot, egy ismeretlen gramofon ritmus hangjegyeiként.
Valaki megfogta a jobb vállát és összerezzent.
s-nem láttad a verebeket? Az előbb még nem aludtak, most meg sehol sincsenek
- kérdezte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne erről érdeklődni.
Sápadt szakállas arcát felemelte és feltornászta magát a félig fekvő
helyzetéből, ahogy a padon csak ő szeretett pihenni, mióta, évekkel ezelőtt..
s-Verebeket? Ki a fenét érdekelnek a verebek.
Az első ütés előtt még eltelt egy hosszú pillanat, ekkor bevillant elé a kis
Ildikó arca, mintha mondani szeretett volna valamit, pedig évek óta nem
engedték látnia, talán ezért is soha nem öregedtek a képek, nem gyűrődtek
meg, mint a tárcában, nem került rájuk zsír a sarki bisztróban..
Kezét az arca elé emelte, egy reccsenő hang kíséretében, érzékelni semmi
többet nem tudott, aztán csak záporoztak rá, esőcseppekként, monoton, szinte
már kéjes érzéketlenségben feküdt vissza a helyére tőlük. Lepihenek -
gondolta, amint a rúgások egyszerre csak a pad alá teperték, gilisztaként
feküdt ott, ahogy csak azok tudnak a kisütő napon, eső után.
A reggel madárdallal kezdődött és az árnyak eltűntek.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!