1 fejezet: Nem várt pillanatok

Van úgy hogy az ember életében olyan események történnek amiket nem tervez előre, vagy épp nem számít rá. Ezek néha rossz dolgok, néha meghökkentőek, vagy épp nagyon kellemesek. Ezen pillanatoknak is megvan a varázsa pont azért olyan jó mert nem láthatjuk ezeket előre, nem tudjuk eltervezni hogy, mit  reagálunk. Általában az ilyen pillanatokban derül ki az hogy, igazából milyen emberek vagyunk, mert akkor abban az egy pillanatban nem tudjuk eljátszani hogy, mások vagyunk, nem tudjuk elferdíteni a valóságot. Ha mégis akkor az idővel napvilágot lát. Sokszor éltem át ilyen pillanatokat, sokszor nagyon rossz volt de volt amikor az a pillanat megváltoztatta az egész életemet és önmagamat is. Képzeljük el magunkat ahogy a verőfényes napsütésben állunk, nem várunk semmit ,nem várunk senkit csak egyszerűen állunk és figyeljük az eseményeket, a világ mozgását. Velem életem legnagyobb nem várt pillanata történt, vagy mondhatni nem várt eseménye. Olyan életet éltem ami valaki számára nem elfogadott, valaki számára viszont igen is tetszetős, egy olyan élet ami tele van kérdésekkel, de még több a válasz. Az ember egész élete során naponta akár több száz ilyen eseményt él át, mégis ezek nagyon nagy részét észre sem veszi mert úgy érzi nem fontos, vagy épp azt gondolja hogy, minek odafigyelni rá hisz nem változtat semmin.

Lehet hogy igazuk van, de lehet hogy nem, de érdemes odafigyelni ezekre az apróságokra,  lehet hogy az egyik fogja felforgatni az életünket, és lehet hogy, egy ilyen apróság miatt leszünk boldogok vagy épp szomorúak. Minden egy kora téli napon kezdődött, hogy miért nem egy nyári, vagy tavaszi napsütéses napon?

Hát a válasz egyszerű mert az nem én lennék hanem egy másik történet ami szép és jó, de mégsem az ami igazán a nem várt pillanatokhoz vezet.

Egy hideg délutáni nap volt, száraz hideg volt az idő, otthon ültem és dolgokon elmélkedtem egyedül mint mindig. Nem volt senkim, nem tartoztam senkihez és úgy éreztem hogy jól is van ez így , de nem mindegy hogy ez tényleg úgy van, vagy csak úgy érezzük. Maga a történet azzal indul hogy bármit csinálok bármit teszek elmélkedem rajta, és figyelem a környezetemet folyamatosan, ami furcsa mert közben magamban elmélkedve beszélek.

Igen! Tehát otthon voltam a nagy semmittevés volt mint mindig. Az ágyamon feküdve vártam hogy, történjen valami vagyis ahogy mondani szoktam, legyen egy nem várt esemény. És persze hogy volt is, megcsörrent a telefonom. Kis hezitálás után hogy felvegyem vagy ne, végül felvettem és mély álmos hangon beleszóltam. Igaz nem látom magam telefonálás közben, de valószínű az arcom folyamatos változáson mehetett keresztül, egy kedves ismerősöm szólt bele. Tényleg egy nem várt esemény volt hisz fél éve nem beszéltem vele, és semmit nem hallottam róla. Ennek az események következményei lettek még pedig hogy, felöltöztem és elindultam hozzá az egyik közeli városba, ahol nagyon sok időt töltök mindig. Az odafele vezető utazás rövid, ám nekem elég arra hogy gondolkozzak azon miket is fogok aznap megtenni. Szeretek megtervezni dolgokat, mert akkor még nem tudtam mekkora dolog az ha az ember nem várt pillanatban jó helyen van, és pont jól cselekszik. Megérkezésemkor körbenézve a szokásos látvány fogadott. Egy lassú ám boldog mosoly kerekedett az arcomon, és azt suttogtam magamban: megérkeztem!

Van egyfajta jó érzés az emberben amikor egy általa szeretett helyre érkezik meg, de sokak egy idő után unalmasnak érzik és menekülnének, de persze én mindig csodálattal és jókedvvel jártam az utcákat, úgy éreztem ezt a helyet soha nem fogom elhagyni, persze ki tudja de akkor ezt éreztem. Elindultam lassan a találkozó helyszínére miközben rágyújtottam, séta közben lassan nagyokat szívtam, és élveztem hogy, újra és újra végigsétálhatok az utcákon. A séta közben arra lettem figyelmes, hogy, úgy éreztem nem a megszokott embereket láttam, és valami furcsa érzés kavargott bennem, de nem foglalkoztam vele. Sétáltam tovább már majdnem odaértem mikor az ismerőst a távolban megláttam, örültem mert nem tudtam hogy, mi történt vele az elmúlt időszakban,  nem változott semmit. Mikor odaértem ugyanaz a kedves fogattatás várt mint régen, de még mindig bennem volt a furcsa érzés ami nem hagyott nyugodni. Miközben beszélgettünk elindultunk hogy, beülünk egy kávézóba vagy egy szórakozóhelyre és megvitassuk kivel mi történt. Séta közben nagyban folytak az élménybeszámolók, a régi szép dolgok és a vicces részek felidézése, és úgy éreztem hogy, nem is telt el fél év, olyan érzés volt mintha tegnap történt volna minden. Meg is érkeztünk az egyik helybeli szórakozóhelyre ahol jókat beszélgettünk és felajánlotta, hogy töltsek pár napot a városba aminek nem mondtam nemet, gondoltam jó lesz újra mindent körbejárni és jókat szórakozni, de persze ez is egy terv volt amit bármikor megszakíthat, vagy felboríthat egy nem várt pillanat. A későbbiekben  több barát is csatlakozott és be is esteledett, így hát elkezdődött a szórakozás. Minden rendben volt és el is feledtem a hétköznapok problémáit és nehézségeit. A pultnál álltam egyedül és az italomat fogtam a kezemben. A többiek vagy táncoltak vagy nőkkel csevegtek, én viszont a pultnál gondolkodtam és arra gondoltam hogy, milyen jó lenne ha most a bejárati ajtón belépne egy olyan személy akivel elszórakozhatok az este további részében. Hirtelen olyan érzés volt mintha semmi mást nem hallanék csak az óra ketyegését a kezemen, a kattogásra fel is figyeltem és megnéztem az időt, de közben nem figyeltem hogy belépett e valaki az ajtón, visszanéztem az ajtóra, de semmi. Visszafordultam a pult felé és nagyot kortyoltam az italomból.

Nem fordultam oldalra de a szemem sarkából láttam hogy áll ott valaki, lassan megfordultam és láttam hogy, egyik barátom az.

Egy kicsit csalódott voltam mert nem ő rá számítottam, rám nézett és mosolygott egyet, majd megkérdezte: - Na találtál már valakit??

Nos erre vajon mit is válaszolhattam mikor egyedül álldogáltam.

- Nem még senkit.

Megveregette a vállam és elment, én pedig folytattam amit félbehagytam, de közben észrevettem hogy, az italom is elfogyott és ilyenkor mit is tehet egy olyasvalaki aki egyedül álldogál?

Kértem még egy italt majd mikor megfordultam hogy körbenézzek a táncparketten, megint állt valaki mellettem, de megint csak a szemem sarkából láttam, és most nem foglalkoztam vele, ám egyszer csak megveregette a vállam és azt mondta a hölgy, mert hogy az volt.

- Ne haragudj tudnál nekem tűzet adni?

Mit is tehettem volna úriember módjára? adtam neki, és el is illant a tömegen át a táncparkett felé. Álltam ott és azon tűnődtem hogy nem is tudtam megnézni igazán, hogy ki is volt ez a hölgy. Az este további részében beszélgettem egy két emberrel, jól éreztem magam, eltelt az idő, de még fiatal volt az este, így az hogy hazamenjünk szóba sem jöhetett. Kimentem a levegőre és rágyújtottam,  a tekintetem az égre szegeződött arra gondoltam hogy, bárcsak itt állna mellettem az a lány aki tűzet kért, majd nagyot szívtam a cigarettámba, hirtelen arra lettem figyelmes hogy, a szórakozó hely ajtajának jellegzetes hangját hallom, tudtam hogy valaki kijött, de nem tudtam ki az, háttal álltam csak a lassú lépteket hallottam ahogy felém közeledik. Akkor arra gondoltam hogy, valaki megy haza és kikerül, nem így lett, hanem a egy kéz megkopogtatta a  vállam és megint elhangzott a jellegzetes mondat: Ne haragudj tudnál tűzet adni.

És megint adtam, miközben arra figyeltem mikor gyullad meg a cigaretta, felfigyeltem hogy ugyan az a lány, az aki bent is kért tűzet. Ekkor tűnt fel nekem hogy bent is ugyan az történt mint most. Mikor arra gondoltam hogy jöjjön valaki oda hozzám meg itt kint is erre gondoltam, megtörtént. Merő véletlen lenne? kétszer ugyan az?

Igen a véletlen játékának tudtam be a dolgot.

Most már ott álltunk ketten, de egyikünk sem szolt a másikhoz, csak álltunk és a cigarettát szívtuk, majd a lány hirtelen megszólalt. Ilyenkor mindenki arra gondol hogy, mit is kérdezhetett hogy ki vagyok, vagy hogy, először vagyok e itt? Nem, a kérdés egyszerűbb volt és talán meglepőbb is.

- Te idevalósi vagy??

Hát igen lehet sokan hallották már ezt a kérdést, én is, de ott akkor ezerféle válaszlehetőség futott át az agyamon, de csak egy választ tudtam adni.

- Nem!

Ennyi meg sem említettem hogy,  hol lakok, még annyit se csináltam hogy, ugyanezt a kérdést feltegyem. Ennek meg is lett a következménye mire feleszméltem a lány eltűnt és újra egyedül álldogáltam a kora téli estén.

Már nem volt túl sok kedvem maradni, de a többieket meg kellett várni, bementem hogy megkeressem őket, majd el is indultunk haza ahogy annak lennie kellett, mindenki elköszönt és lassan mi is ketten a barátommal nyugovóra tértünk.

Egy rövid ideig nem tudtam elaludni, az aznapi történésekre emlékeztem vissza és lassan elaludtam.

A következő nap reggel hirtelen ijedtem fel, mintha lett volna egy rossz álmom de nem, ránéztem az órára pont kilenc óra volt. Barátom még nagyban aludt.

Gondoltam nem zavarom, így csendben felöltöztem és kimentem a konyhába egy szokásos reggeli kávéra, ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi, semmi különbség nem volt. Lassan elindultam boltba gondoltam megreggelizek, közben néha emlékképek ugrottak be a tegnap estéről amire így utólag visszagondoltam és nem is volt olyan rossz, csak az bántott hogy nem tudtam ki az a lány akivel többször is találkoztam. Megérkeztem a bolthoz, azon drukkoltam hogy kapjak friss reggelit mert kezdtem farkas éhes lenni. Miközben a pultnál vártam a soromat elmerengtem mint mindig,  a furcsaságokon gondolkodtam amik tegnap este történtek, de nem tudtam igazán rájönni hogy, miért és hogy, én okoztam e? de egyenlőre többet nem is foglalkoztam vele. Visszafelé nem siettem, élveztem a reggeli napsütést és a finom reggelit. Hirtelen nagyon éles fájdalom nyilallt a fejembe, és mintha elszakítottak volna a valóságtól. Mintha megszűnt volna  körülöttem minden,  semmit nem láttam se képeket, se semmit, majd elmúlt. De tudtam valami nincs rendben, soha nem történt ilyen. Egy pillanatra megrémültem és elindultam, egyre jobban siettem. Csak azt tudtam hogy, vissza kell érnem. Mire visszaértem a lakáshoz megnyugodtam, de nem tudtam kiverni a fejemből az előzőt, felértem és kinyitottam az ajtót.

A barátom már ébren volt akit nevezetesen Zacknek  hívnak. Megkérdeztem minden rendben van e? erre ő!

- Persze semmi gond, nem történt semmi különös.

Bólintottam a fejemmel egyet és kimentem a konyhába hogy, rágyújtsak ezzel is csökkentve az idegességet ami teljesen nem tűnt még el,  közben próbáltam megfejteni hogy mi is volt ez. Először arra gondoltam hogy talán valami bajom van vagy valami betegség okozta, de szép lassan megnyugtattam magam. Ez a nyugalom nem volt túl hosszantartó. Zack hirtelen felkiáltott mintha a világ vége közeledne.

- Gyere ezt látnod kell!

Nem tudtam mi történt, sietve eloltottam a cigarettát majd berohantam. A tv-ben a hírek mentek, ez nem is lenne akkora szó, de amiről szólt az volt megdöbbentő.

Ledöbbentünk mind a ketten. Baleset történt, azon a szórakozóhelyen ahol az estét töltöttük. Nem sokkal azután történt egy robbanás miután elhagytuk a helyet

remélem ez már részletesebb:)