I. fejezet

Alexandria,1845

  A hajó épp hogy befutott, a legénység máris munkához látott a javításokhoz.Dorian kilépett a fedélzetre és nagyot szippantott a levegőből.

-Ez Alexandria! - gondolta magában és elindult ellenőrizni a munkát.Miközben végigment a matrózai között egyesével megdicsérte a munkájukat.Meg volt elégedve velük.Két éve innen indult, az akkor még gyenge legényekkel, ma ugyan ide tért vissza, erős és összeszokott férfiakkal.Büszkeség töltötte el.Bár sokan közülük idősebbek voltak Doriannál.Ő maga épp,hogy csak a huszas évei közepén járt,mások már az ötvenes éveiket taposták,de ő volt a  Al-Iskandariya kapitánya.Még ő sem értette,hogy juthatott el ilyen fiatalon erre a posztra.

   Elindut a hajó orrába,lassú ráérős léptekkel.Az Arfikai hőségben a nap szinte perszelte a bőrüket és minndenki a fesőtestét szabadon hagyva dolgozott. Menet közben ahogy szétnézett a fedélzeten látta munkásai erőfeszítéseit.Dolgoztak az árbocokon,a köteleknél és a hajópadló tisztitásánál.Csöpögött a munkásokról a veríték,de mindig figyelt, hogy le tudják magukat mosdatni,nehogy elkapjanak valamilyen betegséget.Az összes matróznak erős teste volt.Megedzette őket a munka, a kard forgatás és a muskéták, ágyuk használata.Dorian egész idő alatt gyakorlatoztatta őket és olykor apróbb versenyeket rendezett a hajón és körülötte, amit roppant mód élveztek is.Ahogy a kikötőben horgonyoztak, mindenki érezte,hogy közeledik a búcsú.Ahogy partot érnek mindenki megy amerre a lába és esze viszi.De biztatták egymást.-Nem ez a vég!-gondolta Dorian a hajóorr felé menet.

   Mikor az orrba ért és kinézett a partra megakadt a szeme egy gyönyörű lányon.Körülötte két fiúcska futkározott és egy pár állt, az asszon kezében egy elbűvölő kis csöpséget tartott.Az idősebb lány nagyon hasonlított az asszonyra. -Bizonyára a szülei. -gondolta,közben még mindig a lányt nézte aki barna,hosszú haját türte el szeme elől.Gyönyű barna szemei vannak.A lány kinyitotta legyezőjét és serényen legyezte magát vele.Keskeny válla és széles csípője van.Ruhája előkelő,jó mudú családból származhat.

Ekkor a lány észrevette a férfit aki őt bámulta a hajóorrból.Barna szemeivel őt nézte.Doriannak elakadt a lélekzete.Nem vette észre, ahogy Ed oda állt az oldala mellé.

- Kapitány,a csónak készen áll az indulásra. -szólalt meg Ed és Dorian hirtelen elfordította tekintetét a lányról és Edet nézte zavartan.

- Köszönöm. -válaszolta,de ahogy Ed elakart mennimegállította.

- Ha kiért a csónak küldj egy embert,mond neki derítsen ki mindent arról a lányról ott ni. -azzal a lányra mutatott aki még mindig a gyereke futkározása közepette állt,haja ismét szemébe lógott.Ed szemét kezével beárnyékolta és miután meggyőződött,hogy ismeri a lányt és születi azt mondta Doriannak - Kapitány,az a hölgy ott Elisabet Jones.Henry Jones és a felesége Dianna, legidősebb lánya.Azok ott pedig... - Dorian Ed szavába vágott. - Köszönöm,ha kiértünk küld Jones kisasszonynak virágot a nevemben a legnagyobb hódolattal. - azzal megveregette Ed vállát. - Igen is uram. - Felelte udvariasan és elment a csónakosokhoz segédhezni.Dorian viszont vissza fordult a lány irányába,de azok már felvették csomagjaikat és elmentek.Lázasan kereste a lány hosszú barna haját.Hirtelen meglátta,ahogy a kislányt átveszi szüleitől,akinek mint látszik nagyon tetszik a haja és elkezte rángatni és harapdálni.

Dorian elmosolyodott játékosságán.hirtelen eltüntek az embertömegben. 

  Dorian sietve elidult a kabinja felé,nem nézett senkire csak rohant előre.Lement a lépcsön a kabinja a lőszer raktár mellet,egy kis helyiség amiben egy asztal,ágy és szekrény fért csak el.

Belépett a kabinba és egy matrózt hivatott,hogy melegitsen neki vizet mosakodáshoz.Egy órát tétlenkedett egyedül a szűk szobában és a vizet várta.Közben gondolatai csak a lány körül forogtak. - Ó,azok a csodaszép szemek! - ábrándozott magában.Kopogtattak.Egy lágy hang szólt kintről. 

- Meghoztam a vizét kapitány.

- Köszönöm,gyere csak be. -belépett egy alig tíz éves fiú kezében a kancsó víz.- Tedd csak le fiú. - az asztalra rakta a vizet és kiment.Ahogy Dorian a fiú angyal arcát nézte,amikor belépett nem értette mit keres egy ilyen hajón egy ilyen teremtés.Az ajtó becsukódot.A vizet a tálba öntötte és levette a ruháit és gyorsan megmosdott.Megtöröte vizes testét és tiszta ruhát húzott magára.