Achilles élete 2. rész

Achilles úgy érezte hogy minden megemlített utasítással rendelkezik, így elindult. Lépteinek kopogása a rettenetesen kínos iskola évzáróra és évnyitóra emlékeztette. Tenyereinek izzadtságát próbálta közben farmernadrágjának a farzsebrészéhez dörzsölni. Miután azt tapasztalta hogy ezzel sikeresen meggátolja az izzadását, egyre többször is megcsinálta. Egyszer azonban váratlanul megszólította őt valaki a háta mögül.

-          Szia Achilles!

Amikor a fiú megfordult, annyira zavarba érezte magát, hogy a dermedtségtől ami egész testét átjárta, majdnem hanyatt esett. Niki volt az, aki az utcán ráköszönt. Achilles azt hitte a mennyországban van. Ilyen csodaszép lányt csak ott lehet látni. Niki tökéletesen egyenesre vasalt hosszú, csokoládébarna haja édes illatot varázsolt a fiú orrába. Felső testét a köldökig érő passzos rózsaszín ruha ékeskedett. Minden bizonnyal nem a mellkas részen elhelyezkedő Garfield szimbólummal hanem valami egészen mással sikerült megfagyasztania a fiú tekintetét.

-           - Szia, Niki. – köszönt neki vissza a fiú.

Abban a pillanatban rátört a köhögés kaparó érzése, melyen nem sikerült uralkodnia. Borzalmasan érezte emiatt magát, köszönés után majdnem leköhögte barátnőjét. Niki azonban halványan mosolygott rá, és a táskájába nyúlt egy vizes üvegért, amit Achillesnek nyújtott oda.

-           - Igyál, biztos kiszáradt a torkod.

-           - Nem köszönöm, már ittam otthon! – húzta ki magát a fiú büszkén, de mihelyst ezt megtette, máris elfordult. Hangos köhögésének zaja törte meg az utca csendjét. Niki  a szája elé tette a kezét és halkan megnevette a fiú köhögését. Ezután Achilles bocsánatkérően fordult felé s elfogadta a vizet.

-           - Köszönöm és ne haragudj. – bólintott Achilles majd tekintete hirtelen lecsúszott Niki, szép sima combjaira. Egy pillanatig azt hitte hogy újra kellemetlen helyzetbe hozza magát.

-          -  Nagyon csinos vagy!

Niki meglepetten hajtotta mellkasára mindkét tenyerét és határozott hálálkodás helyett szerényen megjegyezte.

-           - Ugyan, dehogy hiszen alig tudtam elkészülni.

-           - De bizony, komolyan mondom neked, nagyon tetszel. – bólogatta bátran Achilles, mint ahogy azt a listájában is megírta, de némi túlzásokkal persze. – Figyelj, te legalább nem égetted meg a homlokod úgy mint én! Nézd csak!

Niki nemcsak meghökkenő, de elszörnyülködő pillantásokkal húzódott hátrébb, amikor Achilles félresöpörte hosszú tincseit. Nem sejtette hogy egy égett sebbel, kevésbé lehet elbűvölni a lányokat.

-           - Juj, biztos fájhatott

Niki kétségbeesett tekintete, elvette Achilles önbizalmát a seb mutogatásától, így gyorsan visszasöpörte tincseit és felelevenítette magában a listában szereplő pontokat. Bár későn, de rájött hogy nem kellett volna egy friss égett sebet mutogatni a lánynak, ugyanis Niki azóta is keserű arccal állt előtte.

-           - Nos akkor hová vihetlek? Beülünk egy étterembe?

De hülye vagy, megsem kérdezed a véleményét? Mielőtt választ kaphatott volna Nikitől, újrafogalmazott mondatával azonban gyorsan megelőzte.

-           - Ha szeretnéd akkor elvihetlek oda is, ahova te szeretnél menni! De legyen inkább az amit te akarsz!

Két „szeretnéd” szó egy mondatban? Na ez még rosszabb lett! Rendesen összezavartad! Most meg sem tud szólalni!

Niki mosolyogva odalépett a fiúhoz. Gyengéden a kezeibe vette Achilles izzadtságtól csurom vizes kezét és lassan megsimította.

-           - Figyelj Achilles, már most jól érzem magam, nem kell izgulnod!

Néhány másodperces csend következett. Úgy tűnt, Niki szavai gyógyszerként hatottak a fiúra, mert utána már a kezei sem remegtek annyira. Magabiztosabbnak érezte magát, de nem volt már kedve nagyon a listában szereplő pontok alkalmazásához. Helyettük, csak mosolyogva utat mutatva a lánynak, így szólt.

-           - Akkor sétáljunk egy kicsit!

-           - Rendben van! – bólintotta boldogan Niki.

Útközben már nem volt annyira nehéz dolga Achillesnek. Nem kellett találgatnia hogy mit szóljon. Niki csupán egyszerű kérdéseket tett fel neki, amire azonnal tudott válaszolni. Persze még mindig benne volt a reszketés, ami miatt a mondataiban az „a” helyett „á”-t ejtett.

Azt azonban nem értette, hogy ha a matematikát és a történelmet tanítják az iskolákban, akkor a randevúzást miért nem?

Márpedig szigorúan behozná ezt a törvénybe, mert hiába lesz már nagykorú, de ha egyszer a hölgyek egy külön stílust érdemelnek, akkor bizony arra szó szerint edzeni kell. Ígyhát gondolatban már megfogadta. Ha elég érett lesz rá, alapítani fog egy „Randevúzni tudni kell” csoportot.

-           - Éhes vagy? – kérdezte Achilles, miután már többször is korogni hallotta Niki gyomrát.

-           - Nem. –vágta rá hirtelen Niki, majd sejtelmesen elmosolyintotta magát.      - De te úgyhallom, igen.

-          -  Nem, tényleg nem, de a te pocid már nagyon korog! – mutatott rá huncutan Achilles, amitől Niki színpadiasan csípőre vágta a kezeit.

-           - Méghogy az én pocim? – kérdezte felháborodottságát megjátszóan.        – Hiszen ez a te pocid Achilles!

A kettejük közti néma csendben, ismét lehetett hallani a gyomor korgását. S azt mindketten nagyon jól hallották, hogy Achilles gyomra korgott. Ettől fülig elvörösödött és tehetetlenségében próbálta Niki kedvenc sorozatára terelni a figyelmet.

-          -  Nem semmi vagy! – csóválta a fejét Niki, majd megnevette a fiú bíborvörös arcát. – Különben is nem úgy kell ejteni hogy Máricsúk, hanem hogy Máricsuj!

-           - De eltaláltam, hogy a kedvenc sorozatod!

-           - Igen, ügyes vagy! – koppintott a fejére játékosan Niki.

Minden egyes alkalommal, amikor Niki hozzáér, valami különlegeset érez. Mintha a vére elkezdene bizseregni, de még attól is, hogy közeledik hozzá. A lányok ilyen különleges hatást tudnak kelteni a fiúkban? Akkor egy csóktól mi fog történni?

-          -  Achilles, ha éhes vagy, akkor együnk valamit!

-           - Rendben, de akkor én fizetek!

Most ezt tényleg muszáj volt? Nem lett volna egyszerűbb csak igen-t mondani?

Niki elkerekedett szemei még Achillest is kétségbe hozták. Hirtelen nem tudta hogy ezután mit mondjon, legjobbnak vélte, ha csak elkezdi vezetni Nikit, a legközelebbi étterem felé. Egy hónapja nyílt meg a kórház felöli úton egy étterem, ami sokak figyelmét felkeltette. Rengetegen megfordultak már ott, ezek szerint nem lehet rossz a kiszolgálás és a kínálat sem.

Mostmár csak ezt az idegesítő reszketést kellene valahogy leküzdenie Achillesnek és már sínen van. Séta közben egyszer azonban összeért a kezük. Talán véletlen történhetett, de utána mindketten egymásra mosolyogtak. Achilles reménykedett benne hogy Niki szándékosan simult hozzá közelebb, de azt nem tudhatta, hogy Niki pont ugyanebben reménykedett. Az étteremig elsétálva néha néha ránéztek egymásra. Achilles természetesen csak akkor vezette rá szemeit Nikire, amikor a lány valami másra figyelt. Hajának vadító lobogása nagyon tetszett neki, édes illata pedig percenként egyre közelebb és közelebb csalogatta a lányhoz.

Az étteremhez érve, Achillesben kétségek merültek fel.

Mi lesz akkor, ha elutasítja az udvariasságomat? Megfogja engedni hogy ajtót nyissak neki? Lehet hogy a szülei már bemesélték neki, hogy a mai fiúk csak kényszerből udvariaskodnak és ezért Niki is ezt fogja gondolni? Egy frászt! Nikit akarom!

Az igazat megvallva, még volt vagy 12 lépésük az étterem ajtajáig, de Achilles, mint akit rakétából lőttek volna ki, rohanni kezdett. Niki ijedtében megtorpant majd amikor észrevette hogy Achilles csupán azért rohant előre, - méghozzá jó pár méterre – hogy kinyithassa előtte az ajtót, fültől fülig nyúlt a mosolya.

Most álmodom? Egy fiú futott, csak azért hogy ajtót nyisson előttem? Még a túloldali kisboltból is kinéztek rá és nevettek is rajta. Pont engem illet a megtiszteltetés hogy ilyen aranyos és udvarias fiúval randizhatok? Ez nagyon jólesik!

Niki sűrű léptekkel közeledett Achilleshez.  A túloldalon két férfi kiáltott át neki, bizonyára gúnyt űzvén, de ezzel ő nem foglalkozott. Csak arra figyelt, hogy Niki köszönetnyilvánítóan bólintott neki és belépett az étterembe. Majd egy pillanatra behunyta a szemeit és kívánt egyet. Miközben Niki után indult, nagyon remélte hogy a kívánsága, ezen a napon bejön…

                                          Folytatása következik