Amatőr Írók Klubja

A VÉGTELEN GALAXISBAN

13 éve | Hódosi László | 3 hozzászólás

A VÉGTELEN GALAXISBAN

A végtelen galaxisban

emberiség tán csak egy van.

Isteneknek groteszk mása,

földgolyónak fényforrása.

Szavaiknak éles kése,

csontjaiknak zörrenése,

hallatszik a messzeségbe,

csillagporszem tengerébe.

Félig holtan, félig élve,

életüknek így lesz vége.

Máskor aztán fittyet hánynak,

kopogtató szűzhalálnak.

Bomba füstös éjszakában,

ölelekező fényben , árnyban.

Meg van ez már régen írva,

saját magát mind kiirtja!

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Hát, a végkifejlet nem valami kecsegtető... De hogy így lenne megírva? Hát, nem tudom... Érdekes kérdés, én is sokszor elmerengek rajta, de azt mondom: mélyebben nem szabad az ilyenekbe belegondolni. Hosszútávon semmiképpen nem tesz jót. Ha már megadatott, hogy itt lehetünk, próbáljuk meglátni az élet napos oldalát is. Tudom, ezek is hozzátartoznak, és nem teheti meg az ember, hogy szó nélkül elmenjen az élet nagy dolgai mellett, mégis, a Hofi-slágert idézve: "Lazítani... Próbálj meg lazítani!"
Amúgy tetszett. :-)

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Igen, az élet egy olyan állapot, ami minden esetben halállal végződik. Gyógyíthatatlan. László, Te pedig gyógyíthatatlan szomorkás vagy :)
Szép vers, tudod, az összes tetszik, de... írhatnál egy vidámat.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Igen, amióta megszülettünk azóta állandó halálveszélynek vagyunk kitéve . De nekünk ez nem elég! Mi akarjuk elpusztitani magunkat. Remek!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben