Amatőr Írók Klubja

A szerelem és én

13 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

A szerelem és én,

mint két idegen lény,

úgy vagyunk egymással.

A föld kerekén

nincs még egy csoda,

mit jobban szeretnék.

Örök rabságot

vállalnék érte,

csak tudnám: megérte.

Feledném bajom,

örök vigalom

lenne életem.

De nem találom,

ma már csak álom.

Messze földön jár.

Ha egyszer viszatér -

csípjen meg a dér -,

többé nem eresztem.

Én és a szerelem...

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Látod, ez van, mindig hasonlitgatunk viszonyitunk arányitunk .

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Köszönöm!
Zoltán, pedig ez az egyszerű kis versike talán közelebb áll a szívemhez, mint a sokáig szerkesztgetett verseim.
Béla, neked is örültem, igyekszem továbbra is őszintén írni.

Válasz

Gráma Béla üzente 13 éve

Frappáns kis vers,igazán elnyerte tetszésem.De különben mikor kell foglalkoznod a témával,ha nem most. Igaz Arany a legszebb szerelmes verseit az Őszikéket teljesen öreg korában írta.De oda se neki,te mindig magad adod,az őszinte,hol kesergő,hol vidám fiút.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Ahol fát vágnak , ott bizony előfordul a faforgács , de aforgács is fából van. Hogy tudsz te jobbat is az nem kétséges.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Mi tagadás, eszembe jutott az a dal nekem is. :)
Tegnap éjjel amúgy írtam egy kis abszurd novellát, annak központi figurája a halál, de gondoltam, nem rakom fel, hátha úgy döntök, elküldöm valamilyen pályázatra. :) Hiába, nem tudok elszakadni a témától. :)
Mondjuk, ezt a kis versikét nézegetve, lehet, hogy ezt is le kéne szednem. :)

Előzmény

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Na, a halál után itt a szerelem. :)) Nekem kicsit arra a Cserháti dalra emlékeztet, tudod, a boldogság és én...

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben