A szent karácsonyról jut eszembe.

A karácsonyi sötétség nem csupán karácsonyi, hanem talán mindennapi, de ezt a sötétséget az ünnep megtévesztő gyertyalángja, vagy akár fénytengere még inkább láthatóvá teszi. No, nem mindenki számára, csak azoknak, akik látni képesek és látni akarják vagy annak a fényét.
Lehet rossz világ ez a mostani, és ezen belül rossz országocska ez a mai, Magyarországocska. A világban, persze, van még jó, de talán nála rosszabb is ezen a földön, de azért nagyon lehangoló, sőt, elkeserítő az, az állapota, ami itt uralkodik. Beteg ország ez, betegségei jól diagnosztizálhatóak, de orvosi értelemben, gyógykezelésre talán jelenleg nincsen most szüksége, azt mondják az okosok.
Gyógykezelését éppen az teszi lehetetlenné, hogy ami kóros nyavalyáit okozta, mint a kapitalizmus, amit finomkodóan piacgazdaságnak neveznek a nagy okos emberek. Nem csupán a gazdasági világválságról van szó most, amelyre talán ma úgy néznek az a bizonyos 89-es rendszerváltás után örömükben akkor még félálomban ugráló magyar tömegek, mint borjú az újkapura néznek. Többről talán nincs is szó. A válságok, amelyek nem csupán gazdaságiak lehetnek, időről, időre, hiszen a kapitalizmus velejárói. Ezt talán a jó magyarjaink a XX-nem tudtommal valla hányadik századában, talán második felében a könyvekből, kiadványokból, számtalan forrásokból megtanulhatták volna. De nem tanulták meg, mint ahogyan sok minden mást szükségest sem.89 óta a belső emigrációban élők. Amit az ország helyzetéről írok, úgyszólván saját maguknak író, vagy legalábbis nagyon keveseknek írandó, írok. Az a szó, mint szólásszabadsága, mivel a tőkés rendszer haszonélvezői naponta kérkednek. Csupán annyit jelent ez az erősen manipulált társadalomban formálisan formálod szabadságában ugyan többféle véleménykapó látszólag nem létező nyilvánosságot. A közvéleményt viszont jelentősen csak azok a tömegméretekben, nagy pénzek felhasználásával, a médiabirodalmak közvetítésével terjesztett információkkal, meg magyarázhatót, állásfoglalásokban, szájbarágásban, papagájoskodásokban alakítják, amelyek a kapitalista rendszert szolgálják hűségesen, még ha esetleg oly módon is, hogy meghatározott politikusi és erkölcsitettőkésitett csoportok érdekeikben viselt dolgaikban jobban viselt képviselőikben, mint más ilyen csoportosulásokét össze torlódót meg nyilvánulásaikban. A mai politikai helyzeti életben felszínen levő parlamentáris pártok között egyébként nincs is alapvető ellentét több oknál fogva nem is lehet, sem külhonban, sem belhonbannipolitikában, vitáik mögötti egységes egyéni haszonlesésben a legfontosabb mozgató tényező, ami nem tekinthető elvinek. Természetesen emellett az ország működőképességére is, úgy ahogy ügyelni kénytelenek a kormányon levőkben meg levő emberek.
A közvélemény megtévesztésében általános, de meg kell különböztetnünk a megtévesztőket és a MEGTÉVESZTETTEKET BEN. A megtévesztettek nagyobbrészt a kevésbé iskolázottak, kevesebb társadalmilag tapasztalattal rendelkezők köréből kerülnek ki, akik többnyire valamilyen mértékben maguk is felelősek tudatlanságukért. Ám vannak érdek ostobák is, ők különböző okok miatt csak megjátsszák a tudatlant, tapasztalatlan, szerintem utóbbiak között igen sok vannak az értelmiségi.
A jelenlegi magyar kapitalizmus legfontosabb előzményei megtalálhatóak a kiegyezés kori Magyarország időszakától kezdve, a két világháborún keresztül ment országban, egészen a második világháború befejezéséig. A kiegyezés utáni jellegzetes úri karrieristák, politikusan törtetők alakjait Mikszáth Kálmán meggyőző érveiben erővel mutatta be többek között. Két választása között Magyarországon, című művében, a főhős jellemvonásaiból egyből fel lehet fedezni azt a sok-sok mai politikusi arculatát, valódi egyéniségét, szándékait. A világháborúkat megelőző, a világháborúk közötti és a második világháború alatti időszak becsületes bemutatása olyan formában, hogy a ma élők kellőképpen megérthessék és átérezhessék a történteket, nagyon kevéssé történik meg ma, ám még nagyobb baj az hogy elhallgatások és hazudozások utóbbiak sokszor igen primitív formában általánosak. A mai közvélemény nem tudja, hogy például a Horthy-korszakban milyen volt az ország vezetésének és uralkodó osztályainak erkölcsi arculata, a különböző akkori eszmék, ideológiák képviselőinek valódi társadalmi szerepe, ténykedése. Számos jelensége visszatükrözi, ma aggasztóan mutatja ezt a mai Magyarországi helyezetett.
A társadalom gazdasági tekintetben minden korban fejlődik. Ám a 89-es rendszerváltás után bizonyos gazdasági és technikai fejlődése mellett erkölcsileg eddig csak zuhanást hozott, nem csupán a 89 óta folyamatosan jelentkező és többnyire becsületesen ki sem vizsgált botrányokra kell gondolnunk, hanem azokra az ijesztő mélységekre is, amelyeket ezek a botrányok megmutattak, továbbá azokra a gyakori és egyre szaporodó, visszataszító jelenségekre, amelyeket szélesebb körben is tapasztalunk. A profitéhség sajnos oda vezet, hogy a legkülönbözőbb szervek, hivatalok, vállalkozások igyekeznek jogcímeket kitalálni újabb és újabb pénzszerzésre. Gyakran a hivatalok a közérdekű bejelentésekre sem válaszolnak, hiszen lépten, nyomon tiszteletlenség és erkölcstelenség tapasztalható.
A népbutítás, félretájékoztatásának folyamatos folytán Például az egész ország pénzügyi helyzetét és akár egy-egy év költségvetésének folyamatát röviden, a legtöbb ember által érthetően be lehetne mutatni, a legfontosabb számokkal. Ezek a közérdek szempontjából, ha ebben az országban igazán tisztelhetnék a közérdeket sokkal olcsóbb is volna, mint információ átadásként, mint az a sokszor össze-visszabeszélés a televíziókban, meg az a rengeteg zavaros közleményekben, a sajtókban, melyeknek fő célja éppen a ködösítés. Talán el kellene gondolkodni rajta kiknek az érdeke ez az állapot, vagy a világos beszéd, értelmes közlés helyett.

Most, talán Karácsonykor, különösen fájó ez a szellemi sötétség és visszataszító erkölcsi állapota, amitől a világ sem mentes ugyan, de amely alól talán most Magyarország sem kivétel.