A szakadt farmeromba töröltem a kezem.Kicsit izzadtam,attól amit tenni készültem,de máskülönben éhen vesztem volna.A barátaim biztatóan mosolyogtak...Én nem imponálni akartam nekik...csak életben maradni...
   Az egész egy szombat délelőtt kezdődött,amikor apám elvesztette az állását.Soha nem felejtem el,ahogy ott állt és anyám sírni kezdett,hogy mi lesz velünk.A testvéreim a szobájukba hallgatták végig,ahogy a fater tehetetlenül kezd el üvölteni,majd becsapja az ajtót.A közeli kocsmába talált rá anyám.Ezután rendszeressé vált,hogy ivott.Ilyenkor mindig agresszív lett,féltünk tőle.Megborzongtam,annak az emlékére,amikor összepakoltam a húgom és az öcsém cuccait,berámoltam az autóba,majd gázt adva elmenekültünk apám elől.Gyorsan eltereltem a gondolataim,igyekeztem az előttem álló feladatra koncentrálni.Beletúrtam a hajamba,amiről a rózsaszín festék már kezdett lekopni,ezért mindent befogott amihez csak hozzáért.Hogy mire készültem?Lopni...Hogy miért?A családom miatt...a mocskos körülmények miatt,amibe kerültünk...A helyi kisbolt tulajdonosa ismerte a történetünket,ezért mindig készített nekünk egy kisebb csomagot,amibe a legalapvetőbb élelmiszerek,tisztítószerek voltak.Eszembe jutott,hogy milyen életem lehetett volna,de ott kellett hagynom a jogi egyetemet,mert nem volt rá pénz.Letöröltem egy könnycseppet az arcomról.A kezemre ráragadtak a hét szennyei.Egy hete nem jártam itt a szokásos csomagért.
   A kisboltban egy idegen nő nézett rám.Furcsállta a szakadt farmeromat,a koszos cipőmet,az olajfoltos pólómat.
-Jó Napot!-köszöntem a lehető legbarátságosabban.Próbáltam beolvadni a környezetembe,de nem sikerült.Egyre idegesebbé váltam,mire a nő hirtelen megszólalt.
-Elnézést!Keress valamit?-kérdezte unottan.
-Csak nézelődök.-vetettem oda,mire megrántotta a vállát és a sarokba mutatott.
-Az,azt hiszem az Öné.A bolttulajdonos hagyta itt.-odanéztem.Ott állt a szokásos kis csomag.
Hálásan kaptam fel,elmormogtam egy halk köszönömöt,majd kissé megnyugodva indultam el az otthonként szolgáló autó felé,ahol várt a családom.
   Örülök,hogy nem kellett olyan aljas gaz tettre vetemednem,mint a lopás.Sosem tudtam volna megbocsátani magamnak,de mint mindig eddigi életembe,a családot tekintetem az elsőnek.