A SORS SÖTÉT ÁRNYA  4

Megtörtént a nagy összeborulás, amely lényegében csak látszat volt. Egyik sem engedte a másikat belopózni lelkivilágába. Két külön lélek, mely magában vajúdott. Vulgárisan azt mondják a házasság olyan, mint egy hordó szar melyen van négyujjnyi méz. Aki okos összekeveri, hogy mindig jusson egy leheletnyi a mézből, de a mohó lenyalja hírtelenjében a mézet és marad a többi egy életen át.

       Helgának Gábor óvodás korától játszótársa volt. Iskolába is együtt jártak Később, ahogy lenni szokott kezdődik a kamaszkor, az ivarérés, ők továbbra is kitartottak, elkönyvelték, hogy szeretők. Viszont a hosszantartó barátság nehezen oldódott szerelemmé. És ha kikívánkozott a magasztos érzés, tovább nem gyűrűzött simogatásnál, ártatlan csóknál. Helga tartogatta a heves érzelmeket, Gábor pedig nem erőltette. Helga álmaiban, vágyódásaiban élt, Gábor viszont feltörő pezsgő vágyait igyekezett máshol kiélni. Később, amikor már érződött, hogy minden a veszendő felé halad, mélyült el Helga gondolataiban, hogy olyan kevés gyakorlata volt, szinte semmi a szerelem furcsa játékában. Egy tavasz, melyre örökös ősz jött, egy hajnal melyre rögtön beborult és a borús alkonyatra nem derült többé virradat. Nem tanulhatta ki a szerelem fortélyos műveleteit. Az első csatában veszített.  Többé nem volt bátorsága kimenni a harctérre. Vagy talán nem is hívták.

       Gábor már a középiskola vége felé mind jobban elhidegült. Még tartott a plátói összetartozás, de a srác mindig kereste és megtalálta a gyakorlatiasabb érvényesülést a beteljesülés területén és miután Bukarestbe ment egyetemre, rövid idő alatt mindennek vége szakadt. Helga tovább élt az ébren álmodásban. Úgy érezte, hogy ő volt az egyetlen férfi, akihez tartózott, akitől lelkében, idegeiben, álmaiban el nem tudott szakadni. Védte a régi tavaszt, amely igazi élete lehetett volna, ha el nem veszíti. Vannak lelki felépítettségű asszonyok, akiknek csak egyszer jön el a tavasz. Soha férfi közel jutni nem tud hozzá. Ő tudja , asszonnyá csak az a férfi teheti a nőt, akinek szerelemből adta oda magát. A többi csak álca, szemfényvesztés. Gábort örökre elvesztette, mert Bukarestben megnősült és már úgy tért haza bankellenőrnek. Néha látta a hölgyet, amint elmegy mellette, kisminkelt, kifestett,  regáti vásáros pogácsa, de azért annyira szürkének, elveszettnek érezte magát hozzá viszonyítva. Élete nagy monológját azzal zárta le, hogy csak ő szeretett, őt nem szerette senki. A testetlen álom, a ki nem elégült vágy, a be nem teljesült szerelem csak önámítás, csalás, ködkép. Semmi sem volt.

        Házasélete, melybe belement, mert Pétert rokonszenvesnek, becsületesnek találta, megismertette vele a valóságot. Az első szerelem emléke érzéketlenné tette a szerelemmel szemben. Gyakorlatias, fizikai kielégülés volt lélektelenül. Annyira titkolta érzéketlenségét, mintha csúnya betegségben szenvedne.

        Az asszony mindig komédiát játszik. A jó asszony is, a rossz is, csak másfeleképpen, más célra. Az összeütközés ott kezdődik, hogy a férfinak van álma, hivatása, a nő pedig nagyon tiszteli, kiszolgálja, eszményi rajongással veszi körül ezeket az elvont dolgokat, míg a családi élet alapját erősítik, vagyis egyszerűbben, amíg pénzt hoznak a házhoz. Amikor azonban a munka szembekerül a családi élet biztonságával, akkor az angyali nő egyre gyötrő halálos ellenséggé válik és nincs irgalom, kegyelem, míg szét nem törik az összetartozás bilincse . A férfi megismeri a szende hitvesben, az önfeláldozó nőben leghalálosabb ellenségét, aki azzá akarja tenni, amit nem akar, a család rabszolgájává. Megállapítható, hogy anyának talán születik minden asszony, de igazi feleségnek, alkotó élettársnak lenni, ehhez tehetség, elhívatottság kell. Ez volt a Helga lelkivilága, életfilozófiája, amit jól tudott leplezni. Közvetlen kedvességén túl senki nem láthatta, és fel sem tételezhette, mi játszódik le benne.

          Péter másként élte meg. Benne forrongott a bosszú, a tenniakarás. Néha az űzött vad nyugtalansága kergette. Nem adott fel szándékáról és számolgatta, hogy mit tehetne? Lelke mélyén melengette a Juci emlékét, de a csalódott szerelmes minden eszköztára felsorakozott, ösztönözte a bosszúra.

       Mézeshetekről nem is beszélhetünk, csupán egy felhevült sűrű szex sorozatról, melyben Péter az elvárásoknak megfelelően teljesített és Helga szófogadóan helytállt. Vajon mindketten másra gondoltak? Lehetséges.

         Ezek után a férfi inkább a munkában keresett kielégülést, egyre későbben tért haza. Társult néhány haverral és a környező falvakban kovácsoltvas kerítések és kapuk készítését vállalták. Dőlt a pénz és folyt az ital. Péter is a sok áldomás után rászokott és elég gyakori lett a zsibbadt illuminált állapotban való hazatérés. Helgát eleinte zavarta, de beletörődött. Nem tett szóvá semmit, hogy ne boruljon fel a családi béke a látszat egyensúly. Úgy érezte, hogy Péter azért akar túlteljesíteni, hogy kímélje őt, ne kelljen hivatali munkát vállalnia. Pedig az egésznek más előjele volt. Ez is csupán dac, kirakat mutogatás, hogy Juci hadd lássa, mitől maradt el. Ő képes egy asszonyt eltartani. Mellette a feleség úri nő.

          Mivel a lejtőn nem lehet megállni, ő sem fékezett. Rohant a saját vesztébe. Kezdett gyakoribb lenni a kimaradozása, ami nem egyoldalú volt, hanem kiemelten változatos. Volt, amikor tivornyáztak a haverokkal, de történt úgy is, hogy rossz lányokkal bujálkodott. Egy idő után az asszony évődött magában, nem a féltékenység, csupán a jó modor kedvéért gondolta kellene, szóljon, de aztán döntött, amíg nem lesz szóbeszéd tárgya nincs miért beavatkozni és felfújni a dolgot.

           Péter kezdett kimerülni idegileg. Mintha megszállott lett volna, állandóan rossz álmok gyötörték, már-már félt lefeküdni. Gyakran éjjel közepén riadt fel álmából és a sarki éjjeli bárban felöntött dupla vodka segített tovább aludni. Az állandó visszatérő rémkép Juci volt. Jól emlékszik egy alkalommal álmában összetalálkoztak egy virágos réten, elnyúltak a fűben, és amikor Péter meg akarta csókolni a lány szemfogai vámpírként nyúltak ki szájából. Péter feladta, nem érte el a száját, Juci meg dühében lángoló szemekkel tapadt a nyakára és elkezdte szívni a vérét. A gyötrődéstől leizzadva ébredt, Ez vonta maga után gyakori kimaradásait, de hajnalra mindig haza sietett

            Helga bevásárolni készült, amikor csengett a telefon. Az ajtóból visszatért. Egy mélyhangú nő szólította, s ha nem mutatkozik be rá sem jött volna, hogy kivel beszél.

-  Kedvesem, olyan dologról szeretném értesíteni, amit inkább telefonon mondanék el, mert az személytelen és nem kell pirulnom. Valahogy legyen gondja a férjére és hasson rá. Történt, hogy a napokban kopognak az ajtómon, kinyitom és a férje, Péter állott ott, elég gyatra állapotban, inogott az italtól. Kérdeztem, hogy kit és mit keres?- erre betolakodott és kijelentette, hogy neki nő kell és a táskájából egy halom pénzt borított az asztalra.. És tudta, hogy ki vagyok. Leült és állapotából kifolyólag a meleg hatására ráborult az asztalra és elaludt. Én persze remegtem, hogy mitévő legyek. Néhány perc múlva felköltöttem. Hirtelen nem tudta hol van, de később ismét rázendített a nő utáni vágyra. Kedvesen, mosolyogva, már amennyire bírtam mosolyogni abban az állapotban, összeszedtük a pénzt, vissza a táskába.  Mikor felállt a táskát a kezébe adtam, karon fogtam és állandó beszéddel, hogy megértem a vágyát és óhaját, de most fáradt, jobb lenne, ha kipihenné magát, majd egy más alkalommal, amikor rátartibb, fickósabb lesz. Nagy nehezen rávettem, és elment. Utána bezártam az ajtót és remegtem ijedtemben, majd elfogott a sírás. Nézze én egy védtelen, idős asszony vagyok. Sosem volt ellenséges kapcsolat közöttünk, én mindig is tisztelettel voltam a családja iránt, de kénytelen leszek rendőrségi védelmet kérni. Remélem megért?.. Tovább nem folytathatta, mert Helga közbeszólt, hogy átérzi az esetét, viszont tegyen, ahogy jónak látja és letette a kagylót. Első alkalom volt, hogy szégyenében elsírta magát.

Néhány hét eltelte után Péter ismét gyötrő álomból ébredt. Álmában, a világűrben volt, előtte keringett a Szaturnusz hatalmas tizenegyes kijelzéssel. A számok mögött kirajzolódott a Juci alakja, mélykék ruha volt rajta. Ő ,Péter, a Holdon volt, mely a tizenhármas sorszámot viselte. Mikor meglátta Jucit nyugtalankodni kezdett és át akart vándorolni. Méregzöld frakk volt rajta, de egy varjú akit irritált a zöld szín, mindegyre útját állta,csőre tele volt hatalmas fogakkal,állandóan csattogtatta és rémisztően kárrogott. Juci kezében egy véres párna volt és  mindegyre kiabálta, hogy miért hagytál itt, ez a párna nászunk jele Úszott feléje az örömtől repesve, de akkor a Juci szájában megjelentek a vámpír fogak… és ijedtében felébredt.

     Már- már érezte, hogy az őrölet határán van és nincs kinek őszintén mindezeket elmondhatná,mert talán, ha kibeszélné magából csökkenne vívódása. Hallotta, hogy az erdő szélén egy viskóban lakik egy cigány asszony, aki jóslással, kártyavetéssel, meg ilyen hülyeségekkel foglalkozik. Elhatározta, hogy lesz ami lesz felkeresi. A cigány asszony nem lepődött meg, mert nála sok csalódott nagysága is megfordult. Sokan jártak kártyát vettetni, mert cigánykártyája csak neki volt a környéken, tenyérből is jósolt és bizony titokban illusztris férfiak is eljöttek hozzá. Péter elmondta az álmát. Az asszony mélyen elgondolkozott, vagy csak a pénzért játszotta meg magát? Ki tudja?

-  Mondja drága uram,az a Szaturmiféle, az egy másik Föld?

-  Igen, egy bolygó.

-  Na, lelkem,az ilyen bojgok hosszú ügyeket jelentenek. Magának van egy megvalósítandó, hosszú baja, amit tűzön, vízen megtesz. S most figyeljen, mert részletezem .A tizenegyes szám, az bűnös lelket,bűnözést jelent. A tizenhármas, az rossz, az árulás. Magát valaki elárulta. A kék szín elutasítást jelent. Az asszony, aki viselte, magát elutasította, viszont a zöld frakk, a fekete mágia, sötét törekvés. Ez magában tombol. A többi mind, mind, a varjú, a vándorlás, a véres párna halált jelent. Az, hogy maga hozzá akart úszni, a terve sikerül. Na már most, ez egy csúnya rossz álom. Hatalmas kavarodás a halál felé és nincs benne tutaj, ami kisegítené a megbánt cselekedetekből.

Péter egy marék pénzt adott a cigányasszonynak, aki szinte a kezét is meg akarta csókolni, mert nem számított ennyire. Mert bármilyen előkelő gazdag nagysága, őt pár lejjel kifizeti, s utána rá sem köpnek, a városban mindenki elkerüli. Péternek kedvezett, jót akart.

-  Kedves uram, ezek után hallgassa meg a tanácsom. Maga egy hatalmas átok alatt van és menjen el a hodáki,vagy a maroshévízi pópához, mert ezek szokták a fekete mágiát érvényteleníteni.  Most már késő van  -  mondta mosolyogva—menjen be a belső kamrába és a lányom, Piránda megvigasztalja.

Déli órában nagyon döngették a kaput. Helga kinézett. Egy bő pendelyes cigányasszony állt ott és bekérezkedett. Csodálkozva ment a kapu felé, mert náluk nem igen fordultak meg kéregetők. Kinyitotta a kaput, s a cigányné nagy hajlongások közt szólalt meg.

-  Drága naccsága, itt van elhoztam a méltóságos úr táskáját, a tegnap sietségében nálunk felejtette. De nézze meg drága, minden benne van, mert mi becsületes cigányok vagyunk, ki sem nyitottuk.

-  Jól van, köszönöm, hogy ide fáradt. A férjem biztos méreteket vett fel. Maguk is kerítést készíttetnek?

A cigánné hosszan nézte, tágra nyilt szemmel, aztán ráhagyóan mondta: „igen, igen, mink is” és cigarettára gyújtva elköszönt. „Szegény asszony  -  réműldözött magában  -  ennek a halál a szemében vigyorog!”

Péter a sokszori nyugtalan alvás és rémálmok hatására, már az őrület határán volt. Azon a reggelen Helga korábban kiment az udvarra, várta a tejesember érkezését. Péter bizonyára ismét Jucival álmodott, mert felugrott és álomittasan rohant ki az udvarra.

-  Most végre meg vagy! Menekülés nincs! – ordította és hátból beleszúrta a konyhakést. Helga szólni sem tudott, megfordulni sem. Szíven találta és ömlött belőle a vér. Valószínű a  reggeli hangos kiabálásra mindegyre nyíltak a szomszédos panelház ablakai. És Péter nézte és mosolygott, hogy milyen sokan köszönnek neki. Még akkor sem tért magához, nem tudta felmérni tette súlyát, amikor két rendőr érkezett, kattant a bilincs a csuklóin és szorosan tartva  két oldalról kivitték a szolgálati kocsiba. Aztán szirénázott a mentőkocsi , elvitték a tetemet és kezdődött a találgatás, hogy vajon miért ?

Három nap múlva Szebenben a Continental kávéház teraszára betért Derlisch Günther,hogy elfogyassza reggeli kávéját.Amíg kihozzák szokása szerint a központi napilapba szokott belelapozni. Mindenekelőtt első oldalon a napi ajánlott Ige olvasásával kezdte. „Vétkeztem abban, amit cselekedtem. Vedd le Uram szolgád álnokságát,mert felette esztelenül cselekedtem” Sámuel II.könyve 20 /10. Ezt követte állandóan a Tudósítóink jelentik rovat, mely betölti az egész hátoldalt. A Sors sötétlő árnya cím alatt egy gyilkosságot részleteznek, közzétéve az elkövető képét. Günther megdöbbenve ismeri fel egykori barátját.. Olvassa  az első sort: „ A görgényvölgyi kis városban előre kitervelt kegyetlenséggel végzett feleségével a reggeli órákban.” Elsötétült előtte minden. Letargikus döbbenettel pergett előtte emlékeiben barátságuk minden mozzanata. Felállt és indult a kijárat felé, amikor a pincér utána szólt.

-  Uram, a kávé!  

Csak legyintett és ment tovább. A pénz ott volt az asztalon, de a kávé már nem kellett senkinek. 

                                        VÉGE