De hát ki vagy te? Honnan jöttél?

Judit vagyok.

A multad és egy másik dimenzió határáról.

A férfi agya lázasan dolgozzott.

Mint felszálló köd után a fény, úgy tisztultak agytekervényeiben az emlékek.

- De hiszen te meghaltál?!

Nem nem haltam meg!

Csak magába szippantott ez a másik dimenzió.

Ami párhuzamosan fut ezzel a világgal.

Egész más az a világ.

 Szebb, tisztább, emberibb!

A nő elmesélte történetét.

Hogy nyílt meg számára az "út"

Miken ment addig keresztül.

Mennyire más embernek érzi most magát.

A férfi áhítattal hallgatta.

Órájának csörgése ébresztette fel ebből a csodálatos ébren álomból.

Teste csurom víz volt az izzadságtól.

Lezuhanyozott és kedvetlenül indult munkába.

Még most sem hitt a dolgok valódiságában.

Hiszen a nő ismét eltünt.

Egész napja türelmetlen várakozással telt.

Aztán végre eljött, a várva várt este.

De a nő nem jött el, bár hallani vélte a hangját.

A feszült várakozástól kimerülten elaludt.

Egy teljes hónap telt el , minden esemény nélkül.

Ám az egyik napon, élete váratlan fordulatot vett.

A levegő fülledt volt és párás, megtelt a ketjében buján tenyésző virágok bódító  illatával.

Mámorító érzés kerítette  hatalmába.

Orrlyukai kitágultak és  áhítattal szívták magukba a nyár fenséges illatfellegét.

Hát itt vagyok, Lépett elő szinte a semmiből a nő.

A férfi annyira megijedt, hogy leesett a székről amin ült.

Mondhatom szép dolog!

Hetekig színedet sem látni, most megjelensz és halálra rémíted az embert!

Ne haragudj rám ezért, csak örömöt akartam szerezni neked.

Gyengéden átölelte a férfi nyakát és mielőtt az megszólalhatott volna, csókkal zárta le a száját.

Egész éjjel szeretkeztek.

A férfi úgy érezet soha nem látott gyönyörök földjére tévedt.

Eltűnését a szomszédok jelentették.

A rendőrök gyilkosságra gyanakodva  átkutatták az egész környéket.

Szemtanuk állítása szerint, azon az estén még otthon tartózkodott.

Hajnaltájt vakító fehér fényt láttak.

Kovács Gábor eltünt!