Karpati: Mond barátom ki értékesebb? Ember vagy disznó?

Weterings: Micsoda hasonlat ez? megőrűltél talán?

Karpati: Meg én, de meg ám, vagy csak a szemem nyilt fel talán?

Kárpáti: Igazadvan barátom, az ember értékesebb minden értelemben.

Weterings: Kedves barátom nagyon beteg lehetsz ha ilyen gondolatok foglalkoztatnak, de ha már idáig jutottál mond mire gondoltál?

Kárpáti: Egy disznó ugyebár haszonállata egy meghatározott egyénnek csoportnak személynek, igy van e?

Weterings: Igy barátom. Kulönben miért tartanánk, hiszen haszonállat nem házikedvenc.

Karpati: Igy van, haszonállat és nagyon hasznos, etetjük aztán egy év mulva levágjuk és megesszük a husát. De barátom mond csak mi a haszna az embernek, talán ugyanez?

Weterings: Igazán nemértem a hasonlataidat és felháborít hogy az embert nemtartod anyira hasznosnak mint egy disznót.

Karpati: Ellenkezőleg barátom, az embert nagyon is hasznosnak tartom, ugyanugy mint a diszót, sőt ezen tulmenőleg sokkal hasznosabbnak találom mint egy disznót.

Weterings: Persze hogy hasznosabb hisz egy ebmer mégis csak egy ember.

Karpati: Barátom kérlek rakd félre a dühöd és segits gondolkoznom. Nézzük most csak a hasznossági szempontokat és az erkolcsöt tegyük félre kis időre.

Weterings: Azt akarod mondani hogy tekinsünk mind az emberre mind a disznóra egyenranguan mintha mindketten csak hasznothozó termékek lennének?

Karpati: Pontosan megfogalmaztad. Miért kellene nekünk másképp tennünk ha vezetőink ugyanezt teszik? Gondolj bele hogy ha például egy ember teljes élethossza természetétől adódóan egy év és a disznóé is ugyanenyi. Tegyük fel hogy egy a tulajdonos, ezesetben legyen az az állam. Mond csak milyen értékei vannak egy disznénak az élete során?

Weterings: A husából pénzt ezáltal nyereséget kap az állam.

Karpati: Mond milyen befektetése van az államnak a disznó tartásában.

Weterings: Meg kell vásárolnia a kismalacot aztán a tápanyagot aztán a szállást is biztositani kell, persze a törődésről, gondozásról és végül a feldolgozásról sem kell megfeledkeznünk.

Karpati: Azt mondod rengeteg költsége van a tulajdonosnak az államnak egy disznó felnevelésén, és persze egy kis haszna. Kérlek most sorold fel mi haszna van egy embernek az állam vagyis a tulajdonos számára.

Weterings: Egy ember dolgozik, pénzt keres, a megkeresett pénzének a 40% át rögtön kifizeti adónak a tulajdonos zsebébe.  Aztán ha az ember élni akar vásárolnia kell amin természetesen megint adók vannak. Számoljuk  minen megvásárolt termék felét adónak. Tehát a fizetése fentmaradó 60% ának a felét megint csak a tulajdonosnak az államnak adja. Igy hát az ember nagyon nyereséges a tulajdonos számára.

Karpati: Kérlek sorold fel a tulajdonos költségét az ember tartása esetében.

Weterings: Nem tudok ilyenről.

Karpati: Hogy mondhatod hogy nemtudsz ilyenről hisz az emberek kapnak nyugdijat, kórházi ellátást.

Weterings: Igen nyugdijat ami egyébként is az ember megtakaritott pénze volt, Kórházi ellátást amit borsosan ki kell fizetnie.

Karpati: Ezzel azt akarod mondani hogy a tulajdonosnak semmi költsége nincs az ember tartásán kizárólag haszna, ellenben a disznó tartásánál ahol jelentős kiadásokat és kis nyereséget tudtál felsorolni.

Weterings: Talán mégsem bolondultál meg barátom. Na de az állam az nem tart embereket és az állam nem az emberek tulajdonosa.

Karpati: A disznók is azt hiszik hogy te értük vagy és te a barátjuk, vezetőjük vagy hiszen minden nap eteted őket.