A leghüségesebb

            Jó negyven éve ismerem, tisztelem és csodálom. Ismerem, de ki nem ismeri aki egyszeris  bement a szatmári szinházba. És ha betért a szinházba, látta őt. A Szinészt, Ács Alajost! Látta őt játszani komédiázni,  örömet osztani  mosolyt csalni az emberek arcára , vagy véresen komoly világmegváltó gondolatokat közölni.Látta őt a szinházra rákényszeritett silány darabokban olyan figurát alkotni ,megformálni, amibe  az elmondott szövegnek , pontosan az ellenkezője hallszott ki. Mert az volt az igaz! Mert az ő klasszisán átment szöveg  kristálytiszta igazsággá vált , a szavak betüjétől függetlenül.

            Mert játszani kellett abban az időben is, amikor kilátásaink egén sűrű felhők gyülekeztek, mert a közönség , az akkori közönség ,a város különböző sarkaiból érkezett gyalogszerrel , térdig érő hóban, az akkor este nyolcórakor kezdődő előadásokra, amikor egy  háromfelvonásos darab jó háromórát tartott. A közönség vállalta a  az éjszakába nyúló gyaloglást , mert a szinpadról várta a biztató szót , az utmutatást a jó példát! És ezt mindig meg is kapta! A szinész pedig, a közönségtől várta visszajelzést , a visszakacsintást, az összekacsintást , hogy értjük egymást , hogy együtt vagyunk , hogy egyet akarunk.

           És zúgott a taps  évtizedekkel ezelőtt és zúg ma is , és a szinész érzi , hogy szeretik , hogy szükség van rá, érezte akkor is  amikor az elvándorlási hullám  betegsége pusztitott soraikban , amikor nagyvárosi ,anyaországi szinházak kapui tárva nyitva álltak előtte.

           Ő nem hagyta el szeretett városát , közönségét. Mert Ő hüséges , a leghüségesebb , s ezért nem véletlen , hogy sikert sikerre halmozva évtizedeken keresztül példát mutat emberségből, lokálpatriotizmusból , kollégáinak és közönségének.

           Ezek a gondolatok  jutottak eszembe  amikora művészt  a Szamosparton , valahol   egy régi strand környékén, kedvenc kutyái társaságában láttam. Szép májusi délután volt , a művész  mozdulatlanul, szinte szoborszerüen, királyi pózban , ült  és tekintetével  követte a lenyugodni készűlő napsugarakat.

           És akkor még az is eszembe jutott , hogy miért is adják egy városban a diszpolgári cimet? Ács Alajos, munkájával, müvészi elhivatottságával , hüségével már rég rászolgált  erre a cimre !

 U.I.

Szatmárnémeti 1997 május.Megjelenta Szatmári Friss újság hasábjain, éppen azon a napon amikor a Szatmári szintársulatnál a Lear király bemutatója volt, amiben Ács Alajos a Lear-t alakitotta!

 Ács Alajost rá két évre Szatmárnémeti diszpolgárává avatták! Tiz évig élvezte a diszpolgári cimet--majd eltávozott az örök szinházi deszkákra.