A lány, aki nem az a fajta

   Üvöltött a mulatós zene a keresztúri Betty presszóban. Az egyik, helyi sztárcsapat szolgáltatta a talpalávalót. Zenés est volt. Egy szokványos, szombati program.

   Ede, az egyik boxban élvezkedett Szilvivel. Szilvi meglehetősen könnyű prédaként szerepelt a köztudatban. Pont jó volt Edének a búfelejtéshez. Szegény Ede! Néhány nappal korábban rúgta ki a barátnője, és ez mocskos módon megviselte. Mindegy volt neki, hogy ki, csak terelje el valaki a gondolatait a múlt idejű kapcsolatáról. Meg is tett mindent annak érdekében, hogy működjön az emlékek közömbösítése. Mint ezen az estén is.

   Megérkezett a presszóba. Kezdésnek lenyomott két deci konyakot, aztán jöhetett a sör. Abból is kettő. Mikorra már megszaporodott a tömeg, és a hangulat is kezdett a tetőfokára hágni, befutott Szilvi, Ede legnagyobb örömére.  

   „Épp a legjobbkor! – gondolta magában.”

   Azonnal rástartolt a csajra, aki ugyancsak örült Edének, mivel ismét látott egy lehetőséget, minek köszönhetően az ő párjává is válhat egy facérságra került legény.

   Ede ezt nagyon jól tudta. Sosem haladta meg matektudását, hogy kiszámolja a csajok legtöbbjének gondolatait. Váltott vele néhány kedves szót, meghívta egy italra, beültek egy boxba, a többi meg jött magától. Rövid időn belül, teljesen összegabalyodtak a nagy alkalmi szerelemben.

   Szilvit nem érdekelte, hogy meddig mennek el a helyszínen, csak az járt a fejében, hogy megfogja Edét. Ede viszont a sok pia terhétől megnyomva vált totál gátlástalanná. Nem látta már maga körül a tömeget, csak a Szilvit érezte. Tomboltak a hormonjai. Alig várta, hogy eldurranjon a farka az asztal alatt. A segítőkész Szilvi  meg is tett mindent ennek érdekében. Úgy rángatta a hímtagot, hogy néha majdnem felborították az asztalt. Persze Ede sem volt hálátlan. Átvette a farka cibálásának ütemét, és minimum ugyanabban a tempóban ujjazta a lángoló puncit, miközben úgy smároltak, hogy majdnem kiették egymás szájából a bélést. A farok könnyezett, a punci nedvesedett.

   Már mindkettőjük dolgai olyan síkosak voltak az alsóneműben, mint a libazsíros polip, és épphogy csak el nem élveztek, mikor Ede vállát erősen megrázta valaki.

   - Ede, gyere ki, baszd meg, beszélnem kell veled! – utasította ellentmondást nem tűrő hangon egy jóbarátja.

   A következő percben már kint ácsorogtak a csehó előtt.

   - Figyelj, Ede! Ne égesd már magad, légy szíves! Már vártam, hogy mikor fogod megbaszni ezt a luvnyát.

   - Miért, most mi van? Mi az égő ebben?

   - Legalább vidd ki a kocsiba! Meg különben is. Pont a Szilvivel! Legyél már igényesebb! Holnap meg majd ég a pofád.

   - Dehogy ég.

   - Dehogynem! Csak most be vagy baszva. De nem is ez a lényeg. Van egy tök jó csaj, aki járna veled. Nemrég szakított egy másfél éves kapcsolatból. Nem sokkal azelőtt, ahogy te le lettél pattintva.

   - Igen? És ki lenne az a tök jó csaj? – kérdezte dülöngélve Ede.

   - A Kiss Juli.

   - Kicsoda? – kérdezett vissza Ede elképedve. – Az a Kiss Juli?

   - Az – erősítette meg a barát, mintha csak olvasott volna Ede gondolataiban.

   - Azt a kurva! Az nagyon baszós! Ránézésre. Amúgy nem ismerem. És honnan veszed, hogy járna velem?

   - Nekem a barátnője mondta, hogy nemrég azon morfondírozott a Juli a vonaton, hogy milyen jó lenne, ha ti szakítanátok, mert akkor számára szabad lenne a pálya. Hát, most szabad lett. A magas labda fel lett adva, csak le kell csapnod.

   - Na, majd holnap lecsapom. Köszi szépen pajti, ez igazán jó hír. Gyere, igyál valamit!

   A nagy iszogatás közepette, jó fél óra elteltével Ede kiszúrta, hogy Szilvi még mindig szólóban van. Gondolta, mielőtt hazamenne, kivereti vele a farkát. Úgy történt. A barátot lerázta, Szilvivel meg kivonultak a kocsiba. Hátradöntötte az ülést, basáskodva hanyattfeküdt, Szilvi felhajtotta Ede pólóját, majd egy-két perc alatt kicsapta a mérget. Ede, sosem volt igazi úriember, mint ahogy most sem. Amint végzett Szilvi az ondótlanítással és kihajította a papír zsebkendőket, Ede közölte vele, hogy marhára siet, és hogy majd másnap megkeresi.

   Nem kereste meg. Viszont Julit felhívta. Reggel kilenc körül, halál másnaposan, bűzlő szájjal tárcsázta a számot. Micsoda szerencse, hogy a telefon nem továbbítja a szájszagot. Az arcán sem látszik, ha beszélgetés közben esetleg néha vissza kell nyelnie a hányadékát.

   A telefon kicsengett, a hívott fél pedig felvette.

   - Igen, itt Kiss Juli.

   - Itt pedig, Erdős Ede. Szia, Juli!

   - Szia… - némi döbbenet hallatszott Juli hangján. – Parancsolj!

   - A napokban hallottam, hogy szeretnél mondani nekem valamit. Ezért hívtalak.

   - Hát… én? Nem tudom, mire gondolsz.

   - Ha nem tudod, akkor ezzel kapcsolatban nincs miről tovább beszélnünk. Viszont, ha már ilyen jól szóba elegyedtünk, azt még meg szeretném kérdezni, hogy van e kedved… mondjuk… ma este összefutni velem? Megihatnánk valahol valamit. Persze akkor, ha tényleg csak unatkoznál otthon. Nem venném a szívemre, ha véletlenül pont a kedvenc esti filmed elől könyörögnélek el.

   Juli  jól hallhatóan mulatott a hallottakon.

   - De jófej vagy! Nincs kedvenc filmem. Vagyis a TV műsoron elérhető választék nem tartalmazza egyiket sem.

   - Ezek szerint ráérsz este.

   - Igen, ráérek.

   - És találkozhatunk is?

   - Találkozhatunk is.

   - Fél nyolc?

   - Legyen fél nyolc.

   - Ezt gyorsan megbeszéltük. Akkor a többit majd este.

   - Rendben van, várni foglak.

   - Nagyon örülök, szia!

   - Én is, szia!

   Néhány perccel fél nyolc előtt állt meg Juliék háza előtt a kocsi. Ede egy újabb rágót kapott be. Próbálta minél jobban elnyomni a maradék alkohol szagát, ami a tüdején keresztül igyekezett távozni a szervezetéből. Ede, óramű pontossággal a megbeszélt időben szúrta ki Julit a ház udvarán, ahogy kifelé sétált a kocsihoz. Elég feltűnő jelenség volt. Szépségnek nem volt mondható, da nagyon dögös volt. Amolyan, igazi baszni való. Fotózni, vagy lefesteni, semmi esetre sem. Viszont elrabolni és szexrabszolgaként tartani… na, azt már igen!

   Juli megállt az anyósülés melletti ajtónál, sűrű, hosszú haját egy előrehajlással lelógatta, majd hátracsapta és megrázta. Így igazította meg, mintha nem lett volna már amúgy is rendben. Valójában ez a kis szertartás csak időhúzás volt, hogy egy épp arra járó másik autó vezetője észrevegye, hogy Julit randizni viszik. Szeretett feltűnősködni.

   Beült a kocsiba.

   - Szia!

   - Szia! Zavarba ejtően szép vagy – üdvözölte Ede.

   - Köszönöm. Hová menjünk?

   - Molnáriban bál van. A szomszédjában meg egy hangulatos presszó. Szerintem ott beszélgethetnénk.

   - Nem akarok társaságba menni, viszont egy nyugis parkban szívesen elmélkednék veled.

   - Már indulunk is.

Tíz perc elteltével ott voltak a nyugis parkban. Kb. negyed órát beszélgettek, s ezalatt Edenék végig az járt az eszében, hogy ha nem keféli meg Julit rövid időn belül, frankón szét fog robbanni a prosztatája. Bár Szilvi segített neki némi kézimunkával az éjjel, de az elfogyasztott alkohol miatt megemelkedett tesztoszteronszintnek köszönhetően, megint kurvára kanos volt. Már kezdett attól félni, hogy mire odáig jutnak, hogy Juli keze vagy szája munkához lát, tiszta megfolyás lesz a gatyája.

   Ede, akcióba lendült. Vagyis próbált volna egy smacizással indítani, de Juli durván leállította. Szó szerint, majdnem kilökte az ajtón.

   - Mit képzelsz magadról?!

   - Tessék? – Ede szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől.

   - Mégis, hogy gondoltad? Felhívsz, elviszel beszélgetni… és… és mindjárt azt gondolod, hogy bármit csinálhatsz? Hát tudd meg, hogy én nem vagyok az a fajta!

   Ede túlságosan is letargikus volt még a szakítása miatt ahhoz, hogy érdemesnek tartsa Julit arra, hogy magyarázkodjon neki, vagy megpróbáljon javítani a helyzeten.

   - Semmi baj, Julikám! Ami nem megy, azt ne erőltessük! Már viszlek is haza, én meg megyek a haverokhoz – mondta Ede blazírt pofával.

   Alig mentek néhányszáz métert, mikor megszólalt Juli.

   - Várj, Ede! Nem akarok még hazamenni.

   - Akkor mi legyen?

   - Menjünk a bálba!

   - Menjünk!

   Ahogy beléptek a buliba és leadták a kabátokat, Juliból megint előjött a feltűnősködés. Nekinyomta Edét háttal a falnak, szétnyitotta az ingét, és úgy elkezdte smárolni szegény faszit, hogy az majd’ megfulladt.

   - Ezt nem értem – mondta Ede. –Az előbb még nem voltál ilyen.

   - Ne törődj vele! – válaszolta Juli.

   - Hú, de bírom az ilyen helyzeteket – gondolta Ede. – Ha még  ráadásul az a fajta lány is lennél!

   Még egy-két zeneszám erejéig ment a nyilvános élvezkedés, aztán mikor már a punci is olyan tocsakos volt, mint a félig nyers tükörtojás, kimentek a kocsiba.

   Ott aztán egymásnak estek. Mivel az előjátékot a bálban már lezavarták, csak vetkőzés és adj neki! Egyből a pinába. Nem tartott sokáig. Juli pillanatokon belül sikongatva élvezett el, Ede, közvetlenül utána, csak éppen sikongatás nélkül. Mivel óvatos volt a faszi, az utolsó pillanatban kihúzta a farkát, és a lovagló Juli farpofái közé tolta vissza.

   - Imádom, hogy ilyen kemény a popsid – mondta Ede, miközben úgy összegecizte Julit, hogy az még egy húsvéti locsolkodást is szárazabban úszhatott volna meg.

   Némi takarítás után Ede gondolta, hogy poénból megkérdezi; - Julikám, nincs kedved száj… - de már nem volt ideje befejezni.

   - Engedj rá! – hörgött Juli, teljes extázisban, és úgy rábukott a brokira, hogy tisztán érezte Ede, valahol a nyelőcsőben jár.

   - Ez már igen! - mondta Ede kéjes hangon. – Imádon, ha a torkodat baszhatom.

   Megmarkolta mindkét kézzel Juli haját és erőteljes mozdulatokkal tuszkolta a lehető legmélyebbre a farkát Juli torkába.

   - Imádom a mély torkodat, te Dög! Imádom! De csak azért, mert te nem vagy az a fajta!

   A szopatás után volt még egy gyors baszás, hadd élvezzen még egyet a csaj is, aztán hazamentek. Másnap ismét találkoztak, megbeszélték a történteket, majd a következő hónapokban még néhányszor, mielőtt belátták, hogy nem fog ez menni, hiszen Juli, nem az a fajta.