Krisz hihetetlen gyorsasággal kirohant a konyhából, s felkapván cipőjét, elhagyta tempós léptekkel a lépcsőházat. Miutát leért az emeletesházak elé, már nyugodtabb körülmények között találta Magát. A parkot magas fák terebélyes lombjai ölelték körül, hosszú vékony ágaikon keresztl aranysárga Napfény világította be a ping pong asztalokat.

Elindúlt hát a ping pong asztalok felé. Fogalma sem volt rólla hogy mit tett és hogy miért tette, de igyekezett tisztázni a gondolatot azzal, hogy helyesen tette. Édesapja csupán meg akarja védeni Őt egy olyan energiától ami talán veszélybe is sodorhatja de elfeledkezik arról hogy Krisz sem tartozik már a kisgyermekek közé.

Míg le sem ült a ping pong asztalra, amikor közeledő léptek zaja felé kapta hirtelen a tekintetét- s az a valaki meg is szólította Őt.

-A kis settenkedő! Nem járunk iskolába?

A fiú megfagyott a rémülettől, ott ahol éppen állt. Ujjait- melyek görbén görcsbe rándúltak- a háta mögé kapta Őket s egyszerre annyit nyelt mint egy ló. Kereste a mgefelelő hangját. Ha nem látná akkor nem hinné el hogy kivel találkozott.

Hosszan lelógó, barnásszőke haj, gondosan ápolt hófehér arcbőr  magához ragadó egérbarna szem. S még emellett a lehető leggyönyörűbb női test amit életében látott. Mintha csak egy divatra képzett lányt látott volna maga előtt. A lány, széles és mindig vidám mosolyából ítélve nem lehetett más mint Dóri. Akinek Krisz most a viéágon a legjobban örült.

-Dóri?-kérdezte Krisz egészen széles mosollyal az arcán s végül valóban sikerült most a normális hangján megszólítania a lányt.

-Igen azt hiszem Én vagyok!- bólogatott a lány, eljátsszva hogy éppen nehéz matematikai példán töri a fejét. Majd utána elmosolyintotta magát, egyenest a vele szemben álló Krisz ebben a pillanatban úgy érezte hogy szíve kiugrik a helyéről. Még sosem látott egy lányt ilyen csodálatosan mosolyogni. A lány csak Krisz mellkhasára nézett majd néhány másodperc múlva visszakapta a fiú szemeire kiváncsi tekintetét.

-Gyere ülj le mellém.-tapogatta meg a mellette lévő ping pong asztal legsimább részeit amit a lánynak szánt, Ő pedig szándékosan éppen a legkavicsosabb részébe ült bele.

Dórinak nem kellett kétszer szólni. Most nem fürkészte Krisz tekintetét hanem édes léptekkel megközelítette az asztalt s leült a fiú mellé. Tömör húsz másodpercig csak egymást nézték. Krisz óvatosan odatolta kisujját Dóri kézfejéhez és melegséget érzett. Csupán egy lány kézfeje mégis olyan puha mint egy párna.

-Ha nem baj maradnék itt egy kicsit.-mondta a lány, s erre krisz csak a fejét rázta és gyönyörködött tovább.- Már vagy háromnegyed órája otthon kellene lLennem de Orsival elbeszélgettem az időt. Hogy hogy nem voltál iskolában?

-Családi okok történtek.-válaszolta Krisz, minden töprengő gondolkodás nélkül.

-Kár pedig rövidített órák voltak.

-Na Látod, pont ilyenkor maradok Én is otthon.

-Így jártál!- játszotta meg a szemrehányást Dóri és arcát szinte egész közel tolta Krisz arcához. A fiú sokáig habozott hogy most vajon mgcsókolja e Dórit, és ha a lány nem igen örülne neki akkor maximum ráfogja hogy csak a szél lökte meg hátulról.

A fiút valami szokatlan önbizalom szállta meg.

- Mesélj, sikerült már találnod Magadnak egy pasit?

Hát persze hogy nem-gondolta magában Krisz. A fiúk válogatnak a lány között, főleg hogy Dóri szemsérülése hátrányt jelent a számukra. Csak krisz nem törődik vele mert Őt valóban nem érdekli. Meg egyébként is ha lenne fiúja akkor nem ülne ilyen szorosan egy fiú mellé, és nem tolná azt a csodaszép arcát olyan közel Krisz arcán. A fiú azért kérdezte ezt hogy felnyissa jobban Dóri szemeit hogy Ő valóban érdeklődik iránta. Már nagyon azt szeretné hogy Dórival járhasson. A lány, hosszas gondolkodás után azonban így felelt.

-Jah igen van pasim...

A fiú úgy érezte hogy nem Dóri derekát hanem egy kaktuszt ölelt át. Azon töprengett hogy a lány most hülyéskedik vele, vagy ez tényleg igaz. Akkorát nyelt Krisz, hogy még a torkas is megfájdult tőlle. Szemei és aszája lefelé görbült és úgy érezte, már nem is akart belenézni azokba a szép egérszemecskékbe. A puszta szó- ami a világ legszebb lányának a hangján hallatszott- úgy hatott rá mint egy hideg puskacső a nyakán. A fiút teljesen leblokkolta ez a szó, nem csak mert nem számított rá hanem mert Dóri úgy hangsúlyozta mintha egy régen várt karácsonyi ajándékot kapott volna meg.

Mit tehetne most? Nem viselkedhet ízléstelen bunkó gyerek módjára minthogy elé áll, és megragadván Dóri mindkét vállát rázogatva könyörögné hogy hagyja ott a pasiját és válassza Őt. Ha az életben megatadik neki hogy igazi fiút találjon magának akkor Legyen vele örökre boldog. Krisz ezt kívánta neki- s már érezte a gyomrában azt a fájdalmat amit nagyon hosszú ideig még érezni is fog- ha ezentúl Dórira gondol.

-Dóri.-nyúlt a lány kezéhez s maga felé kezdte húzni.

-Igen?

-Mutatok Neked valamit.

Majd elrugaszkodott a ping pong asztaltól s a park friss fűtakarója föléhajolt. Mindkét tenyerét a fűszálak fölé néhány cenitre helyezte és behunyta mindkét szemét. Megvárta míg minden ellenséges gondolata meg nem szűnik s nagy feketeség veszi át a helyét. Könnyebb volt a dolga, mivel Dóri sem tett fel kérdéseket neki- hogy egyáltalán mit csinál- s így nyugodtabban tudott koncentrálni. A hatalmas feketeség megjelent előttge, minden bizonnyal most lépett be saját gondolata mezejébe. Most el kellett képzelnie egy gyönyörű szál rózsát. Ez így oly könnyű feladatnak tűnt- mégis reszketett ha egy pillanatra is belegondolt hogy ez Dórinak szánja. A fekete háttér elé egy rikítóan vörös színt és egy hosszú, vékony zöld csíkot képzelt el. A nagy sötétség közepén egy gondosan kiméretezett romantikus poszterekhez illő rózsaszál jelent meg. Tüskéi mindössze csak négy volt, azokat a fiú nem tartotta valami veszélyesnek így nem is tudnak kárt tenni a lányban, ha majd a kezébe veszi. Elvégre ha egy lány már kap rózsát akkor azt is tudni fogja hogy hogyan kell megérinteni. A rózsa már megvan mostmár csak a zöld fűre kell idézni.

Hamarosan zsibbadni kezdett a fiú mindkét keze. teste megremegett akár egy teáscsésze amikor megremegtetik és minden végtagja nehezedni kezdett. Furcsálta de a homloka közepétől egészen a feje búbjáig zsibongó fájdalmat érzett. Orrából csöpögni kezdett valami, de nem igen kellett vele foglalkoznia mert Dóri nem láthatta. Miután egyre nagyobb fájdalmat érzett a fejében,volt oka a félelelmre de mégsem hátrált meg. Mert visszagondolt a Kolónia egykori tagjaira- Ők is így tettek volna ha a szerelmüknek örömet szerettek volna okozni. Ez a tudat adott neki további erőt a rózsa megidézésére.

Egyre jobban csöpögött az orra és nagyobbnál nagyobb koppanásokat hallott a füvön. A fokozatos orrcsöppenései viszketést váltott ki, nos ez kellemetlenebb volt az elsőnél és így a rózsát már csak halványabban tudta elképzelni. Karjai már már annyira zsibbadtak hogy könyökei érintették a tűhegyes fűtakaró tetejét. Ujjai végét nem érezte, nem értette hogy miért történik ez a folyamat vele, miért kezd el gyengülni. Egy idézés miatt nem szabadna ennyi erőnek elvesznie. A koncentrálást nem akarta abbahagyni viszont ahhoz egyre több energiát kellett neki felszabadítani hogy a rózsa a homályból ismét rikító vörös és méregzöld színben pompázzon. Teste már olyannyira reszketett hogy térdei már nem bírtak tovább támaszkodni a füvön, érezte hogy hamarosan előre fog dőlni. Dóri ott állt mögötte és minden bizonnyal azt fogja hinni hogy Krisz rosszul lett. A homályból már nem rikító vörös és méregzöld szín hanem sötétség lett, karjai lerogytak a fűre és egész testével rápuffant a fűre.

-Krisz...

Dóri hatalmas áhítattal közeledett a fiúhoz majd miután felsegítette a fút, simogatni kezdte Krisz vállát. Krisz szédült és észrevette hogy orrából vér folyt, de letörölni sem volt ereje. Fáradtan ám büszkén nézte a sikeresen megidézett rózsát ami mozdulatlanul feküdt a füvön. Gyönyörű volt. Mint egy igazi virágboltban, szinte tündökölt. A rózsa, amit csakis a képességének és a szerelme iránt érzett energiának köszönhette. Sikerült neki, valóban hatalmas energia lakozik Benne. Óvatosan felvette a virágot majd felállt, -reszkető térdei azonban alig alig bírták el- s ezután szembefordúlt élete szerelmével. Dóri néma csendben figyelte Kriszt és a kezében lévő rózsát egyszerre.

-Tessék Dóri ez a Tiéd....