Róbert igyekezett minden szomorú gondolatát a fejéből. Felesége csókjainak íze a mennyekbe repítette. Mindig szerette Niki kellemes illatát, bársonyos bőrének finom tapintását. Magához ölelte Nikit, felesége ennél is jobban tapadt a nyakára és hangos cuppanások törték meg a szoba csendjét. S a következő pillanatban összeérintették homlokukat és sokáig egymást nézték. Szerelmes tekintetük összefonódott. Még a sötétben is tisztán látták egymást.

Mindketten ekkor ugyanarra a csodaszép emlékükre gondoltak vissza. Nem másra, mint arra amikor először megpillantották majd később megismerték egymást. Az igazat megvallva nagyon régen volt. Elég régen ha bár Niki 2 évvel idősebb volt mint Róbertnél, mégis ugyanolyan szerelmesek voltak egymásba. S ennek meg is lett a gyümölcse. Első találkozásuk 13 évvel ezelőtt történt. Pontosan megmaradt annak az évnek, annak a hónapnak és annak a napnak a pillanata mindkettejük fejében. 1978 tavasza. Sokszor emlegették már egymást között mert attól a pillanattól kezdve megváltozott a életük. Egy családi ünnepségen találkoztak életükben először, ahol a Szellemi Kolónia összegyűlt. Boldogság közepette ünnepelték hozzátartozóik minden 23. évi hagyományát. Ennek a hagyománynak a lényegéről sem Róbert sem pedig Niki nem hallott még. Róbert akkor volt 12 éves. Ekkorra már reményteljes ifjú korban élt, és semmi másra sem vágyott csakis a magányra. Egyáltalán nem is hiányolt Önmaga mellé társakat. Természetesen ez nem volt mindig így. Egy borzalmas tűzbalesetben 6 évesen elveszítette 3 nővérét és csupán 1 évvel idősebb bátyját. Szülei így szerencsés gyermekként tekintettek Róbertre, mivel csak Ő élte túl a balesetet. A Kolónia gyűlési helyszíne egy régi hajókikötőnél volt, város határán. Egy hatalmas meredek domb vége vezetett le a nagy épülethez, így sem falvak sem pedig emeletesházak nem voltak közelben. Nemhiába elvégre a Kolónia tagjai ügyesen kifigyelték újonnan felavatott területüket ahová még a madár sem járt.

Róbert bágyadtan tekintette a tó hibátlan, örömtáncot járó hullámjait ahogyan a gyengéd tavaszi szélre riszálják magukat majd hullámtáncukat továbbadják egymás között. Róbert minden gondolata egy olyan család körül forgott ahol teli s tele vannak testvérekkel. Minden szabadnapjaikat a ház előtti kis kertben egymás szórakoztatásával töltik. Mennyire gyönyörű pillanatok lehetnének ha minden megvalósulna. Igazándiból meg is valósult de a sors megfosztotta Róbertet. S a fiú ezért nem okolt mást csak saját magát. Nehezen tudta ezt feldolgozni, egyszerűen képtelen volt másra gondolni.

Csend és magány ez a két dolog helyettesítette 4 balesetben elhunyt testvérét. Egy váratlan fordulat azonban megváltoztatta a fiú életét. Ugyanis 3 hangos leány nevetése törte meg a csendet. A hang a háta mögül hallatszott. Azonnal fel is figyelt rá.  Róbert abban a pillanatban hátra is fordúlt hogy megnézze, ki vagy éppen kik jelentek meg mögötte. A hallásából ítélve helyesen meg is állapította hogy 3 lány nevetését hallotta ugyanis pont 3 lány állt mögötte a hajó stégnél néhány méterre. Mindhárman Róbertet nézték. A fiú abban a pillanatban verejtékezni kezdett, sejtette hogy Ő rajta nevettek ilyen jót. Azonban a fiú álla le tudott volna esni, a lányok szépségétől. nagyon csinosak voltak. Gyönyörű karcsú testük volt, arányos és széles csípővel s ha nevetségesen is hangzik de pipi combjaik voltak. Akkoriban is nagyon hírhedt divat volt a farmer ami most a három lányon volt. Olyannyira megformálta combjaikat és feneküket a farmer, hogy még egy modell is megirigyelhette volna. Lévai Nikolett közöttük volt. Akkor volt 14 éves, jóval érettebb és akkor egy kicsivel magasabb is volt Róbertnél. Már akkor is nagyon hasonlított az édesanyjára, akiről kiderült hogy a kis Lévai Nikolett megszületése után öngyilkos lett. Ezután bácsikája vette magához a kislányt és mostanáig is Ő neveli. Édesapjáról pedig semmit sem tudott de az élet úgy kedvezett neki hogy nem is nagyon volt rá szüksége. Mindenkitől nagyon sok szeretetet kapott és odafigyeltek rá.

Niki nagyon híres tinilány volt a fiatalok körében. Kitűnő tanuló volt és ügyes szertornász. Alakján ez meg is mutatkozott, rendkívül formás és egészséges lány volt. Viszont korosztályában minden fiú csak a mellét és a fenekét bámulta és csakis ezt a két pontot tartották szemen a fiúk, Niki éppen ezért sem foglalkozott korosztálya beli fiúkkal. Jelen körülmények között azonban Róbertet is megbabonázta ez a két pont. A látvány magával ragadta és nem tudott uralkodni kiváncsi szemein. Niki ízléstelenül oda is szólt neki ezért, a nála fiatalabb Róbertnek hogy vigyázzon már azokra az aranyos szemekre, nehogy kipottyanjanak a helyükről és a vízbe essenek. Erre mindkét barátnője a hasát fogta a nevetéstől. Róbert nem szomorodott el ennek hallatán sem, hiszen életében először most érezte hogy szerelmes. Szíve erősen vert, tenyerei izzadni kezdtek méghozzá olyannyira hogy inkább eldugta őket a háta mögé és a nadrágjában kezdte törölgetni. Közben szemei mágnesként tapadtak Niki arcára. Érdekes, a lány is eléggé szemügyre vette Róbertet, és ajkának féloldalával el is mosolyintotta magát. Róbert határozottnak érezte magát. Érezte hogy senki és semmi sem akadályozhatja meg hogy szerelmes vallhasson ennek a lánynak.  A nap minden percében Niki közelében volt. Elmozdulni nem akart a lánytól, amerre Niki ment a barátnőivel, Róbert fáradhatatlanul követte.

Délután azonban az ünnepség zajos-zsinatos pillanata következett. Hangos zene szólt, mindenki táncolt rá kivéve Róbert aki mindenütt kereste Nikit. Csak egyetlen pillanatra vette le tekintetét Nikiről és máris köddé vállt a sok sok táncoló ember között. Körbejárta kétszer háromszor a helyiséget majd kétségbeesetten kapott a fejéhez. Mi van ha hazamentek már? Hasa azonnal elkezdett fájni ettől a gondolattól és az idegességtől már szédülni is kezdett. Mígnem gondolt egyet és bemászott a hosszú asztalsor alá. Lehetséges hogy a lányok oda bújtak el. Igaza is volt, Niki és barátnői valóban az asztal alatt voltak. Róbert a távolból látta meg őket majd olyan gyorsan kúszott feléjük mint egy képzett katona. Könyökét és térdét keményen beütötte a parkettába, a kapkodó mászás közben de nem foglalkozott a fájdalommal. Amikor odaért a lányokhoz, Niki azonnal észrevette de valami nem volt rendben a lányokkal. Ugyanis barátnői büdös felnőtt italszagúak voltak, akárcsak Niki. A lány arca úgy nézett ki mintha napok óta nem aludt volna, mégis ajka mosolyra húzódott. Róbert szó szerint megrémült és ösztönösen elkezdett hátrafelé kúszni. Megijesztette Őt a látvány, a szúrós szag és hogy mindhárman idétlenül kacarásznak és közben a fiúra néznek. Barátságtalannak tartotta Nikit, mivel olyan szag áradt belőle amit Róbert eddig csak bíborvörös arcú embereken szokott érezni. Úgy vélte jobban teszi ha hátat fordít Nikinek, akármennyire is sietett ide. A szíve majd megszakadt és ami a legrosszabb, még nevettek is rajta. A következő órákban szinte csak Ő ünnepelt. Pedig voltak 3-4 éves kisgyermekek is akik utánozván szüleiket, mindkét pici karjaikat a levegőbe emelték és ugrándozni kezdtek. Róbert azonban nem tudott mit ünnepelni. Most már csakis a magány volt egyetlen társa. Azon gondolkozott hogy világgá megy, ha bár még ahhoz sem volt sok kedve. A délelőtt képei ugráltak a szemei előtt. Amikor a stég szélén ücsörgött s megfordult, Niki ragyogó arcát pillantotta meg. Ahogyan a fiúra mosolygott, szemei csillogása és kellemes hangja amikor felnevetett. Nem tudta kiverni a fejéből ezeket a képeket. Tisztában volt azzal hogy szerelem igen is létezik de azzal nem hogy van benne egy jó és egy rossz is.

Estefelé lassan már kezdett oszlani a tömeg, többen hazamentek hiszen egész nap jól szórakoztak. A család tagok, a finom ételektől és italoktól megtelve ültek csendesen az asztaloknál és boldogan elevenítették fel a régi szép idejük emlékezetes pillanatait. Zsinatmentes volt az épület, így Róbert is besétált és körülnézett. Meg is elégelte a sok sok embert, nem szerette a tömeget így visszasétált a hajóstéghez és leült a szélére. Olyan nyugodtnak látszott a víz tükre, egyszerűen csodálatos volt. Róbert visszatükröződő bánatos arcképe azonban elrontotta a szép látványt.

Egyszer csak Niki egyik barátnője jelent meg a fiú mögött. Róbert sosem vette volna észre, ha a lány nem köszörüli meg a torkát így felkeltette a fiú figyelmét. Hátrafordult és látta hogy Niki barátnője köszönt neki majd átnyújtott egy szépen összehajtott papír lapot s hozzátette, ezt Niki Ő neki küldi. Majd elköszönt és olyan sűrű és gyors léptekkel hagyta el a hajóstéget hogy Róbert követni sem tudta szemmel. Róbert nem értett semmit, de a legjobbnak vélte ha minél előbb kibontja a papírlapot. Remegni kezdtek ujjai pedig még nem is tudta mi volt benne. A papíron gyönyörű írás volt. Emellett rövid de tömör volt. Miután Róbert türelmetlenül végigolvasta a levelet, kiejtette hát a kezéből és a Nap lemenő napsugarába bólintott. Majd erősen a szívéhez kapott ugyanis ki akart ugrani annyira erősen vert. Niki a szerelmét nyílvánította Róbertnek, az általa küldött levélben. Ez a csodálatos emlék jelentette számukra azt, hogy örökkön örökké egymásé lehetnek. Semmi sem választhatja el Őket egymástól.

                     ( folytatása következik )