Mikorra felsietett, az ajtó nyitva volt. Ez azt jelentette hogy édesapja bizonyára felkelt már. Belépett édesapja szobájának az ajtaján, majd körülnézett. Róbert éppen összeágyazott, amikor fiát megpillantotta, azonnal mosoly húzódott az ajkára.
 - Szervusz, Krisz.
Krisz óvatosan belépett a szobába. Amikor bent volt, érezte hogy sokkal jobb a kedve, és nevetni tudna. Valami mintha feltöltötte volna őt energiával.
 - Szia apa. - köszönt, majd leült az egyik fotelba. - Beszélhetnénk?
Erre Róbert is abbahagyta a paplan összehajtását, és leült fiával szembe egy másik fotelba.
 - Persze fiam, mondjad.
Krisz gyorsan kifújta magát, és remélte hogy ez a beszélgetés nem lesz olyan kínos, mint az előbbi.
 - Furcsa álmom volt az éjjel. - kezdte gyanakvóan, de édesapja őszinte tekintetétől megnőtt a bátorsága. - Mintha szellemeket láttam volna. Sok színűek voltak, nem ijedtem meg tőlük, de nagyon furcsák voltak.
 Édesapja még csak a szemöldökét sem húzta fel. Egyáltalán nem furcsállta amiket  mondott neki, hanem tovább hallgatta.
 - Volt ott egy fiú. - ekkor Krisz behunyta a szemeit, és erősen koncentrált a nevére. - Balla Dánielnek hívták.
Azért fejezte be mondatát, mert édesapja valami okból kifolyólag elkezdett mosolyogni. Már egy pillanatra kezdte azt hinni, hogy ő is mint Csaba, ki fogja nevetni. Természetesen nem így történt. Róbert kényelmesebben elhelyezkedett a fotelban, majd megköszörülte a torkát.
 - Figyelj Krisz. - kezdte türelmesen Róbert. - Tudok mindent az álmodról. Jól esik, hogy már mersz nekem is beszélni róla.
Erre látszólag megkönnyebbült. Azon viszont az ő szemöldöke akadt fel, hogy édesapja tud mindent az álmáról.
 - Az a hely, ahol jártál, nem csupán egy álom mező volt. - tisztázta Róbert. - Fiam, te képes vagy belépni a Folyamatok kapujába.
Krisz ekkor lassan hátradőlt, és  erősen belemarkolt a bársony fotel karfájába. Az eddig hallott összes különlegességet, ami rá vonatozik, még el tudta tárolni a fejében. De mostmár egyre nehezebb dolga lesz, mert egyre több újdonsággal kell szembesülnie. Úgy érezte, mintha egy új életet kezdett volna tegna délutántól élni. De furcsaságának ellenére, mégis élvezte.
 - Folyamatok kapuja? - kérdezte vissza Krisz. - Miért pont Folyamatok kapuja?
 Róbert fel volt készülve arra, hogy egy napon mindenről be kell számolnia Krisznek. Éppenséggel ezért, ez a feladat sem okozott neki gondot.
 - A Folyamatok kapujában tartózkodnak a szellemi lények. Ott zajlódnak  le a haláluk utáni folyamatuk, ott dől el, hogy hova kerülnek tovább.
Ahogyan Krisz visszagondolt a tegnapi álmára, már így egyre rémisztőbbnek tűnt minden. Hiszen nem is álmodta az egészet, hanem átélte. Valóban ott volt több szellem között. De ami a legfurcsább, hogy egy szellemmel még beszélt is.
 - Többfajta szellemet is megkülönböztethetünk. - folytatta Róbert, majd Krisz figyelmesen hallgatta. - A Tin szellemek, képesek gazdájuk utasítására uralmuk alá hajtani a szolgálataikat. Engedelmeskednek annak, aki megidézi őket.
Krisz észre sem vette, de miközben édesapját hallgatta, majdnem leesett az álla. Majd csak akkor csukta be, amikor Róbert mutatta neki hogy így ki fog száradni a szája.
 - Az In szellemek a természetben fordulnak elő, hatással vannak az időjárásra, és a legbékésebbek mind közül.
Róbert ekkor nyelt egyet. Tekintete szúróssá vált, mintha nem szeretne a továbbiról beszélni. Krisz azonban érdeklődve hajolt közelebb édesapjához. Róbert ránézett a fiára, majd szusszant egy nagyot. Majd folytatta.
 - De vannak a Lin szellemek. Ők a lélekrablók. Képesek elrabolni az emberek lelkét, és emellett fel is tudják egy másik testben használni. Ha létezik gonosz energia, hát akkor az a Lin szellem!
Majd keserűen elhúzta a fejét, és egy pillanatig néma csendben nézte a gondosan megigazított ágyat. Krisz a szemeit forgatta, miközben arra gondolt, hogy akivel tegnap beszélgetett, ő melyik szellem fajtába tartozhatott.
 - Utolsó sorban pedig vannak az Un szellemek. - szólalt meg kissé csalódott hangon Róbert. - Az Un szellemek, emberek halála után lesznek. Az emberi szellem a leggyengébb és a legsebezhetőbb, mind közül.
Miután végighallgatta mind a négy szellem fajtáját, érezte hogy a hideg szépen lassan végigfut a hátán. Másrészt azonban nagyon érdekelté vált számára ez a dolog, szeretett volna többet megtudni a szellemekről. Szinte szótlanná tette őt édesapja ezzel a témával. Eddig szellemekről csak filmekben vagy rémisztő mesékben hallott, de arról fogalma sem volt, hogy ennyire megismeri őket.
 - Balla Dániel, akkor Un szellem? - kérdezte Krisz, majd Róbert némán bólogatott.
 - Sejtettem hogy meg fog téged találni. - felelte Róbert, majd ismét hátradőlt a fotelban. - Amikor én találkoztam vele először, már akkor is kiváncsi fajta volt.
 - Te is találkoztál vele? - emelte fel a fejét Krisz, és hirtelen mozdulatában még a nyaka is megroppant. - Ezek szerint képesek vagyunk szellemekkel kapcsolatba lépni?
Róbert halványan elmosolyintotta magát.
 - Igen fiam, képesek vagyunk.
Erre elmosolyintotta magát, majd felsóhajtott. Ezután körülnézett a szobában, s ekkor eszébe jutott még valami az álmából.
 - Dániel mesélt nekem arról az alakról, aki miatt meg kellett halnia. - hadarta, miközben édesapjának komorrá vált a tekintete. - De addig nem sikerült eljutnunk, hogy ki lehetett az.
 Róbert gondterhelten kezdett sóhajtozni. Fejét jobbra balra mozgatta, közben pedig az ajkát harapdálta. Krisz arra gondolt, édesapja talán tudja is, amit Krisz éppen nem, csak nem akarja elmondani.
Mégis a kelleténél jobban érdekelte, elvégre mind a ketten képesek voltak kapcsolatba lépni Dániel szellemével, akkor nem maradhat semmi titok közöttük.
 - Az nem is baj, hogy nem tudtad meg. - dunnyogta az orra alatt Róbert.
 - Miért nem? - kérdezte csalódottan Krisz.
Róbert igyekezett úgy válaszolni, hogy ne bántsa megfiát, s egyúttal terelje is el a figyelmét. Nem akart erről a témáról beszélni de ezt fia is észre vette rajta.
 - Tudod Krisz, vannak dolgok, melyekről jobb nem venni tudomást.
 - Akkor sem ha van hozzá közünk? - hallatszott Krisz suttogása, de Róbert bólogatni kezdett. - Nem értelek, hiszen közéjük tartozunk! Képesek vagyunk felvenni velük a kapcsolatot, akkor mi ennek a hátránya?
 Róbert néma csendben figyelte Krisz indulatos arcát, majd utána még a tekintetét is levette fiáról. Krisz feladta a kiváncsiskodást, úgy gondolta ha most nem, akkor majd máskor ismét szó kerül rá.
 - Sokkal fiatalabb voltam, mint te amikor először hallottam ezekről. - felelte Róbert. - De a mai napig bánom, hogy túlságosan kiváncsi voltam.
Krisz felállt a fotelből, de nem ment ki a szobából. A küszöbnél megállt, majd leeresztette a fejét. Egy pillanatig elmélkedett az álmában, esetleg lenne e értelme, ha megemlítene még valamit édesapjának. De Róbert megelőzte.
 - Krisz, ha tudni akarod, akkor tudd. - kezdte határozottan és el is nyerte fia figyelmét. - Aki Dániellel végzet azon a napon, az egy Lin szellem volt! A lelkét akarta Dánielnek, hogy a saját részére felhasználhassa, és el is érte amit akart! Hallottam már róla és reméltem hogy nem kell erről neked beszélnem!
Krisz köszönet nyílvánítóan intett édesapjának, majd ismét megtorpant a szoba ajtajánál. Lassan visszafordúlt és közben többször is átfogalmazta kérdését.
 - Dánielnek hogy lehetett emberi alakja, ha a többi Un szellem, csak a levegőben lebegett?
Róbert némán a fejét rázta. Nem válaszolt rá semmit, de ez túlságosan kevés volt Krisznek. Most vagy ez is egy veszélyes titok, vagy valóban nem tudja édesapja. Úgy tűnik, ez az egész Szellem Kolónia legenda egyre keményebb és keményebb titkokat tartogat a számára. Ha tegnap este, a tudta nélkül képes volt belépni a Folyamatok Kapujába, akkor képes lesz most éjszaka is. S ha ismét összefut Dániel szellemével, meg is van az a pár kérdés, amit fel fog tenni neki.