Beköszöntött a hosszú és zord idő után, a tavasz. Aranyszínű napsugarak simogatták az utak hasát, és a virágzó fák, vékony lombjait is átölelték hosszú napsugaraikkal. A fákon apró levelek s hófehér virágok nőttek, melyek édes illatot árasztottak magukból. Frissen lenyírt fűtakaró illata terjengett a város mentén, kellemes fák virágillata varázsolt mosolyt az emberek arcára. Csodálatos idő volt, amit már olyan régen vártak, ismét a szerelmek kibontakozásának az évszaka.
   Hatalmas zsinat és ifjak tombolása törte meg a csendet, a középiskola kosárlabda pályáján. A mai napon tartották a sport napot ahol a diákok, osztályonként összemérhették erejüket, méghozzá többfajta sportágban. Minden osztály beleadott mindent a versenybe, ugyanis nem tét nélkül zajlott. A 9. évfolyamos osztályok csaptak össze egymással. Persze, kosárlabda mérkőzés szerint, mint sem vandál módon. Az iskola újoncairól büszkén nyilatkozták osztályfőnökeik hogy okos, ügyes és odafigyelő tanítványokkal érkeztek. Való igaz így is volt, és félelem nélkül lépett fel a két osztály egymás ellen a pályára. Egyik csapatot sem hozta zavarba a pályát körülvevő hatalmas tömeg. A sok sok szurkoló diák elborította az iskola udvarát, a kerítésen kívül pedig éppen arra sétálók ágaskodtak fel, és kukucskáltak befelé. A zsinat nagyobb volt mint egy igazi football meccsen. Két különböző színű mezt viselő osztály nézett farkasszemet egymással. A piros színben a 9. F osztály míg a citromsárga színben a 9. E osztály állt. Majd végül felsétált az iskola testnevelő tanára, és egyetlen sípszóval elindította a meccset. S a kosárlabda magasra röppent.
     Két magas fiú rugaszkodott el a betonról. Szinte egyszerre értek hozzá a levegőben a labdához, mégis a piros mezeseknek kedvezett a szerencse, a labda ugyanis a térfelükre szállt. Még alig kezdődött el a mérkőzés, máris fülsüketítő zsinat és szurkolás hallatszott. Amikor az F. osztály dobott kosarat, néhány pillanat elteltével, az E. osztály megszerezte az egyenlítő pontot. Nem csak két közönséges osztály küzdött, két vérbeli küzdőszellemű csapat akik győzni akartak. Minden áron meg akarták szerezni egymástól a labdát és magabiztosan a levegőbe rugaszkodva, elhajították a labdát. Többnyire szabályosan bele is pottyant a kosárba a labda, és ezáltal újabb pontot sikerült szerezniük.
    Az állás döntetlen volt. Úgy tűnt a meccs végéig nem fog eldőlni melyik csapat fog győzni ugyanis az eredményjelzőn mindig két azonos pontszám látszott. A két csapat diákjai kezdtek már fáradni. Nem is csoda, elvégre egész idő alatt rohantak, sűrű passzokkal, és köríves dobásokkal próbálták felülmúlni az ellenfél csapatot. Mostanra azonban már kevés dobások voltak, és annál több egyhelyben álló passz egymás között. A szurkoló diákok szinte már üvöltöttek, továbbra is bíztatták a két osztályt. Még a tanárok és tanárnők is ugráltak a sorok között. De egyszerűen nem változott az eredmény, maradt a döntetlen. Az F. osztály egyedüli aktív tagja, egy lány volt. Feltűnően játszott a többi fiú és lány között, pedig a meccs elejétől kezdve alig lehetett észrevenni a pályán.

    A lányt, Juhász Dórának hívták. Dóri a magasba lendülve elkapta a piros mezes fiú íves dobását majd olyan gyorsan elindúlt az ellenfél csapat térfele felé, hogy senki nem tudta utolérni. Majd egy ügyes ziccert végrehajtva, megszerezte a vezető pontot osztályának. Mindezt egyetlen pillanat alatt.
    Dóri volt az a fajta lány, aki úgy élte az életét ahogyan Ő akarta. Sosem foglalkozott mások véleményeivel. Élettel teli, barátságos stílusa miatt sokan kedvelték is, legfőképpen a fiúk körében volt színpatikus elbűvölő egérszemeinek és csinos alakjának köszönhetően. Azonban akaratos és határozott természetétől, sokan tartottak, mivel nem hagyta magát. Nőies alakja szinte meghazudtolta fiatal tinilány korát, nagyon sokan már huszonévesnek ítélték meg.
    Osztályának minden pályán lévő tagja pacsival díjazta pontszerzését. Elismerően bólogattak a pályán kívül is, majd figyelték az eredményjelzőt, és a hátralévő alig 10 percet. Dóri és immár a győzelmet korán ünneplő társai elfeledkeztek azonban arról, hogy a másik csapat is tartogatott meglepetést.
   Egy magas, hosszú barna hajú fiú kapta meg azonnal a passzt. Ahelyett hogy elindúlt volna támadni, - mint ahogy az előbb Dóri - türelmesen állt és titokzatosnak tűnő fekete szemeit végigvezette az ellenfél, citromsárga mezt viselő diákjain. Látszott a fiún, hogy nagyon magabiztosnak érzi magát és alig várja hogy elindúlhasson a labdával. Trükkös cseleinek köszönhetően, egyről a kettőre haladt. Jobbra és balra fordúlt, futása közben olyan volt akár egy tornádó. Nem tudták elvenni tőle a labdát. Emellett a fiú eléggé sportos alkatú volt és hosszú lábakkal rendelkezett.    Előre fejben kitervelte hogyan fogja kicselezni az ellenfél osztály tagjait és ez be is vállt neki. De akadtak neki olyan ellenfelek akik előtt megtorpant, és élesen a szemükbe nézett. Majd mintha megfagyasztotta volna őket, továbbhaladt de a vele szemben álló diák, egyhelyben maradt és csodálkozva bámult a napsütötte betonra. A fiú ezután megszerezte a döntetlent hozó dobást, ami a szurkoló tömegből újra fülsüketítő morajlást váltott ki.
   Dóri elködösült tekintettel kérte magához a labdát. Tekintete az imént pontot szerző fiún volt, aki hátrasöpörve hosszú haját, büszke mosollyal nézett éppen a lányra. Majd társai a vállát veregették és mutatták neki hogy éppen időben szerezte a pontot, mert az utolsó támadásra maradt csak idő.
    Valóban így is volt. Minden diák, aki a pályán volt, már reszketett az izgalomtól. Nem tudták hogy most mit tegyenek, és azt sem hogy hol vannak, mostanra sikerült a szurkolóknak zavarba hozniuk. Dóri azonban elindúlt, akár egy anyatigris. Társai a háta mögött maradtak, és nem mertek moccanni sem. Néhány piros mezes azonban megállította Dórit, mivel fiúk ellen volt, kiejtette kezéből a labdát. Azonban felpattant a betonról és hihetetlen gyorsasággal visszaszerezte. S fél pályáról rádobta a palánkra.
A szurkoló tömeg elhallgatott. Néma csendben figyelte mindenki a labda hibátlan körívének a pályáját. Ez úgy tűnt fog be fog menni. Még a kosár kör körös széleit sem érintette a labda, olyan pontosra sikeredett.
   A győzelmet hozó pontot, azonban mégsem sikerült megszereznie. Az utolsó levegő vételnyi pillanatban, a fiú aki nemrég még a döntetlent érő pontot szerezte, mostanra kiütötte a kosár elől a labdát. Azt azonban senki nem tudta de még nem is látta, hogy ki segített neki olyan magasra felugrani. A profi kosarasok természetes hogy elérik a palánk tetejét, de a palánk fölé nem tudnak ők sem ugrani. Ennek a fiúnak azonban sikerült. Dóri nem akart hinni a saját szemeinek.
   S mielőtt a testnevelő tanár belefújt volna a sípjába, a labdával leérkező fiú ismét elrugaszkodott és a saját térfeléről elhajította a kosárlabdát. Ami miliméterre pontosan hullott bele Dóri csapatának, a kosárpalánkjába. A szurkolótömeg berohant a pályára, a testnevelő tanár pedig lefújta a mérközést. Győzött a piros mezes csapat. Dóri bánattól összeroskadt térddel esett a betonra, és a sok sok ugráló diákot figyelte. Nem akarta elhinni hogy megvolt az esélyük a győzelemre. De ott volt az a fiú, aki nem csak hogy kiegyenlítette csapatának az eredményt, de félelmetesen magasra ugrott és hatástalanította Dóri gyönyörű dobását. Ráadásul a szerencsének köszönhetően, egész pályás kosarat dobott és így 3 ponttal győztek. A piros mezes diákok a nyakukba emelték társukat, aki eszméletlen nagy sikerrel megszerezte nekik a győzelmet. S ezt kiáltották, vállukra emelt társukról.
 - Csikós Krisztián a legjobb!

                                   ( folytatása következik )