A Kolónia

                                        ( 1. részlet )

Kedves Klubtagok!

Számomra legfontosabb és legértékesebb regényemet szeretném nektek bemutatni, részletekben. A tartalma röviden:

Csikós Krisztián tizenévesen tudja meg, hogy a 17. századi, különleges képességgel rendelkező Csikós Kolónia leszármazottja. Élete gyökeresen megváltozik, amikor egy gonosz démon elrabolja édesapja lelkét.A démon, mint a Kolónia ősellensége, Csikós Krisztiánéletére akar törni. Krisztiánnak szembe kell néznie a Kolónia múltjával, ki kell ismernie képességét ahhoz, hogy megmenthesse édesapját. 

Vidám Nap fénye világította be az álmos várost. Odakint madarak csiripelése hallatszott, a szobában azonban egy 17 éves fiú horkolása. Az óra pontosan reggel 7 órát ütött. Nemsokára az ébresztő óra, hangosan riasztani kezdett, mire a  fiú automatikusan kikelt az ágyból.Hosszú  karját lendítette az óra felé és lelökte az éjjeli szekrényről. Amint az óra földet ért, nyomban elhallgatott. 
 A fiú felült az ágyra, és a szédítő álmosság ellen küzdött. Megdörgölte szemeit, s valami különöset észlelt. A takaró, fent ragadt a plafonon. Általában pedig összekuszálódva a földön szokott hemperegni, most azonban akár a tapéta, a plafonon tapadt. Meggyőződése szerint már felkelt, tehát nem lehet annyira álmos hogy képzelődjön. Olyan fáradt volt, hogy még azt se tudta, hogyan szedje le a plafonról. Ha édesapja meglátja, biztos meg fog ijedni. Gyorsan felugrott az ágyra és lerántotta a plafonról a takarót. Könnyű dolga volt, nem kellett erőlködnie, majd ismét ránézett a tenyereire. Elgondolkodott hát, mi van akkor, ha Ő hajította volna fel a plafonra? Talán mégse csal a megérzése. Talán mégis rendelkezik némi különlegességgel, amit már régebb óta tapasztalt magán. Csikós Krisztián, mihamarabb szeretné megtudni kérdésére, a megfelelő választ.
 Kapkodva bepakolta táskájába könyveit és füzeteit,  majd lesietett a lépcsőház biciklitárolójába. Kivette kerékpárját, és kitolva a gyönyörű napsütötte parkba, azon gondolkozott hogy inkább itt marad, mintsem suliba menjen. Felült hát kerékpárjára és elindúlt az iskola felé. 
Az iskola, jó magasan kilátszódott a marketing és a bevásárló üzletház közül. Még ha az ember akarná, akkor sem tudná eltéveszteni. Borus, szürke színű cserepei láttán, nem csoda hogy minden diáknak elmegy a kedve. Az iskola udvara, azonban nagyon szépen volt gondozva. A kinti football pálya előtt egy szökőkút, majd körülötte hat fa vette körül, melyek még csak most kezdtek kihajtani, kora tavasszal. Az udvar, és az iskola melléképülete előtt, frissen le volt nyírva a fű, s úgy tündöklött, akár a mező. 
Krisz beérkezett az iskolába és a biciklitárolónál, két jó barátját pillantotta meg. Csabát és Istvánt, akik még álmos fejjel, beszélgették egymás között dolgaikat, majd amikor észrevették Kriszt, halvány mosolyogni kezdtek. Ugyanis Krisz, megint elkésett. 
Csaba most sem öltözött túl, de nem is szokott. Testén, rá kétszer akkora rövid ujjú póló lógott, ami rapper stílusát tükrözte, fején pedig csillámló írásokkal díszített, félreálló sapka volt. Életének 17 év alatt ha történt kétszer, hogy valaki kihozta Őt a sodrából. Nem tartozott a balhés és lázadó fiatalok közé, ha valakinek gondja volt Csabával, a fiú mindig humoros aláfestéssel kezelte az ügyet. 
István azonban a lázadó fiatalok legkeményebb tagja volt. Szúrós, fekete szemeinek pillantása olyan volt, mint az elítélés. Gyors és kegyetlen. Rendszeres testedzéseinek köszönhetően, kora tavasszal, immár csak trikókat hord, melyek nem takarják el jól kidolgozott izmait. De a trikók közül is, leginkább a sötétebb színűeket választotta. Voltak már verekedésről árulkodó ügyei, mostanra már barátaira jobban hallgat és próbál kilábalni minden, másokkal való nézet eltérésére elől. 
Mindkét ifjú, sokat jelentett Krisznek, hiszen mint tudják összeköti őket valami. Csaba, aki ezt az ügyet csupán mókásan megjegyezve, mágiának mondja míg István és Krisz retteg a gondolattól is, hogy születési rendellenesség. Nem tudják rá a választ és éppen ezért is furdallja őket a kiváncsiság. Mégis ez volt az a dolog, amiben egyeztek, és összekötötte őket.
 - Szervusz Krisz! -köszönt Csaba, majd rá néhány másodpercre István.
 - Hello! - hallatszott Krisz álmoskás hangja, majd kezet fogott barátaival.
 A kézfogásnál Csaba hirtelen elrántotta a tenyerét. Rémült tekintettel nézett barátjára, miközben térdig érő pólójába dörgölte, sértett tenyerét.
 - Most mi a baj? - nézett fel Krisz, mintha barátai arcállása azt árulta volna el, hogy a mai tanítási óra este 8ig tart. 
 - Megráztál! -vetette oda neki Csaba, majd játékosan bele boxolt Krisz vállába.
Krisz fáradtan nézett ismét tenyereire, és elgondolkozott azon, hogy hányszor történik ez meg a mai napon. Reggel a takarót is csak megragadta, és ledobta a magáról. Most pedig csak egyszerűen kezet fogott Csabával és rázott. 
 - Ne haragudj, én sem tudom miért rázok. -vonta meg a vállát fáradtan Krisz. - Na de mi a helyzet, veletek?
 - Semmi.- húzta el az arcát István. 
Ekkor haladt el mögöttük a rozoga Polski-ban, melyben az utálatos angol tanárnő ült. Egyikük sem kedvelte, ugyanis az angol tanárnő szeretett mindenből és mindenkiből gúnyt űzni. Kriszt, Csabát és Istvánt pedig előszeretettel piszkálta. István, flegmán beintett az autónak, de szerencsére a tanárnő nem vette észre. 
 - Bárcsak durranna ki a kereke. -jegyezte meg Csaba és megfordúlt az autó után.
A fiú, kellemetlen dologra gondolt. Ez fel is tűnt rajta, mert sapkáját lejjebb húzta úgy, hogy Krisz ne láthassa szemeit. Ezt mindig akkor szokta csinálni Csaba, ha valaminek rossz következménye lesz. A következő pillanatban az autó, gumikerekei egyetlen pillanat alatt kidurrantak. Az iskola mögött, tilosban dohányzó diákok, fejvesztve menekültek, méghozzá be az iskola főépületébe. 
Krisz mostmár biztos volt benne, hogy felébredt. Istvánnal azonnal el akarták hagyni a bicikli tárolót, de Csaba elkapta mindkettejük karját.
 - Nyugi, még nem fejeztem be! Maradjatok itt és figyeljétek a következményt!
 Csaba magabiztos vigyora elárulta, hogy most az eddigi legkeményebb beszólását fogja alkalmazni. István azonban mogorván kirántotta karját, Csaba szorításából.
 - Megigérted, hogy ma ezt nem csinálod! Elfelejtetted hogy két óránk is lesz vele?
 - De én ellógok azokról. - vonta meg a vállát Csaba, akit egyáltalán nem érdekelt hogy mi fog ezután történni. - A harmadik óra után, átugrom Annához, jöttök velem ti is!
 - Felejstd el! - emelte fel a mutató ujját Krisz, de szeme sarkából, a közeledő fiatal pláza cicára figyelt, akinek hosszú szőke haja, szinte láng koronaként lobogott utána. Jobb kezében pedig zöld színű retiküljét szorongatta, mintha azzal készülné fejbe csapni a fiúkat. 
Ekkor Csaba kilépett István elől, és műmosollyal az arcán sétált az angol tanárnő elé.
 - Jó reggelt, tanárnő! Látom, ma igen dühösnek tetszik lenni! Netán kifogyott a tolla, a tegnapi dolgozat javításnál?
 - Fogd be a szád! - rivallt rá a tanárnő, majd 2 lépésnyire meg is torpant a két fiú előtt. -Mit dobtatok utánam? Gyerünk, halljam!
Krisz nyelt egy nagyot, és így szólt.
 - Se...semmit, tanárnő kérem!
 - Semmit? -ordította  a tanárnő, s erre a büféablakból az összes bemenekült dohányzó diák, kidugta a fejét. - Akkor mitől eresztett le a kocsim kereke mi?!
 A három fiú csendben volt, meg sem mertek mukkanni. Csaba nem tudta hova fojtani a nevetését, István mérgelődött. Krisz pedig magában imádkozott, nehogy igazgató elé vigyék. 
 - Lehet hogy bele tetszett menni egy kavicsba, vagy hasonlóba. -felelte Krisz, majd meg is bánta, hogy önként vállalta ezt a mondatot is.
A tanárnő kék szemei, Kriszre szegeződtek, és piros pozsgás arca vékonyodni kezdett a dühtől. Mintha egyenesen Krisz nyakába készülne ugrani, akkora lendületet vett amikor a a fiú felé fordúlt. 
 - Igen? Mind már meg, mikor szúrja ki a kocsim kerekeit, egy apró kavics?!
Krisz legalább két lépésnyire hátrált meg, amikor lendült már előtte a zöld retikül. Szerencséjére Csaba, önmagára terelte a figyelmet.
 - Nem Krisz volt, tanárnő! -majd ismét gúnyt űzvén, hogy sajnálta amit tett, lenézett maga elé a földre, de néhol ajka felfelé görbűlt. - Hanem én voltam!
A tanárnő, úgy fordúlt Csaba felé, mint egy robot. Még talpai alatt a kavicsok ropogása is úgy hallatszott, mintha lábai vasból lennének. István lopva Krisz felé tekintett, s remélte hogy Csaba ezúttal nem mond bolondságot.
 - Mit dobtál utánam? Mi??!
A tanárnő üvöltő hangja elnyomta Csaba hangját, de a fiú megismételte.
 - Biztos elhízott  a tanárnő, elvégre 28 éves korban is pusztítja a csokit, mint macska az egeret. 
István és Krisz, egyszerre hunyták be elkeseredetten szemeiket. A tanárnő meglendítette húsos karját, és hatalmas pofont készült lekeverni Csabának. Csaba időben észrevette ezt, majd lehajolt gyorsan, így a találat a nemsokkal mellette álló István arcán csattant. A fiú hanyatt esett a betonon, a tanárnő azonban nem bánta meg hogy másik diákot talált el az ütése. Krisz egyhelyben állt, és semit sem tudott tenni. Csaba ijedtében az arcához kapott, amikor látta hogy István, egy vörös tenyér nyommal az arcán, fekszik hanyatt. Majd segítette volna felállni barátját, de ekkor a tanárnő ismét lendületet vett magán, és vastag combját megemelve beletérdelt nyílegyenesen, Csaba hátsó fertájába. A fiú előrebukott és rázuhant  a halomnyi, lezárt kerékpárra. 
A büféablakból kihajoló diákok, a hasukat fogták a nevetéstől, Krisz azonban arra gondolt, hogy ennél jobban még sosem volt megalázva. Ezután a tanárnő elkapta Krisz nyakát, mint egy csirkének is, majd kövér ujjával az A épület legfelső ablaka felé mutatott. Az igazgatói felé.

                                                  ( folytatása következik )