A kísértet

   Rulek Jóska lassan, lógó orral, mintha csak egy gyászmenetben menne, szomorúan ballagott a kocsma irányába. Belépett az ajtón, köszönésként éppen csak biccentett a néhány ott lévőnek a fejével, és már ment is a pulthoz. Máskor nem ilyen, hanem nagyon barátságos. Mindenkivel azonnal lekezel, vált néhány szót. Nem mintha érdekelné, amit válaszként hallani fog, de hát ezt kívánja az illem. Amúgy egy igazi szófosóként tartják számon. Szeretik is a társaságát. Állandóan játszik a szavakkal, mint aki rendszeresen tréfarépát reggelizik. Most nem így tett. Kért egy sört, visszafordult a többiekhez, rájuk nézett, majd megint a pultosra, és közölte vele, hogy adjon egy kört a jelenlévőknek.

   - Mi van Jóska? Mi a bajod? Nem szoktál Te ilyen lenni. – fordult hozzá az egyik.

   - Magam alatt vagyok rendesen. Eltemettük az Alit. – válaszolta.

   - Micsoda? Mi van az Alival? – kérdezett vissza a másik.

   - Ahogy mondtam, eltemettük.

   - Hogy-hogy eltemettétek? Miről beszélsz? – kérdezte a harmadik.

   - Hát úgy, hogy eltemettük, mert meghalt szegény. Isten nyugosztalja! Igyatok Ti is a lelkéért!

   - Mégis mikor és hogyan? – kérdezte valamelyik. Itt már mindenki komor pofát vágott, nagyon átragadt rájuk a Jóska lelkiállapota.  Ők is nagyon sajnálták szegény Alit.

   - Elindultunk a hegyre bort fejteni a Mátek Pistával és a Dobszai Jenővel, a Pista Wartburgjával – kezdte komótosan a beszámolót Jóska. - Ali ugye nagyon szereti a hegyi légkört, illetve már csak szerette. Megérezte most is, hogy oda lesz a turné. Gondolom meg akart előzni minket és korábban elindult, nehogy véletlen lemaradjon valamiről - itt abbahagyta Jóska pár pillanatra a beszámolót és aprókat csóvált lehajtott fejével, majd még szomorúbb hangon fojtatta. – Ahogy megyünk az úton, hát látjuk, hogy ott fekszik a horgos utáni szakaszon, az út szélén. Egyből padlófék, kiugrálunk, nézzük, élesztgetjük, de már minden hiába. Meghalt. Tisztán látszott, hogy orvosnak itt már semmi helye. Véglegesen meghalt. Sőt, feléleszthetetlenül. Annyira meghalt, hogy… na, mindegy. Beraktuk szépen a csomagtartóba, azt’ megbeszéltük, hogy ha már úgyis a hegy volt a kedvenc helye, legyen ott a végső is, hol nyugovást talál lelke. Fel is vittük a présházig, ott aztán a Jenő nekilátott kiásni a sírt a megyét jelző fenyő alatt. Legalább egy méter mélyre temettük. Nem vagyok egy kertészmester, de azért sikerült valamilyenfajta virágot is átültetnem a sírra. Búcsúztatásként meg is ittunk néhány fröccsöt, aztán hazajöttünk. Hát ez történt. Ezért vagyok most ilyen búvalbaszott.

   - Mikor történt ez? – kérdezte az egyik, miután valamelyest magukhoz tértek a velős beszámoló után.

   - Kb. két órája – válaszolta Jóska.

   - És csak így, koporsó, pap meg mindenféle ceremónia nélkül? – kérdezték.

   - Persze. Mi a fasznak a sok fölösleges hacacáré? Különben is, neki már olyan mindegy, hogy koporsóban van e, vagy csak úgy.

   - Hát, nem tudom. Azért ezt nem így kellett volna – mondta az egyik.

   - Dehogynem! Miért? Te örülnél neki, ha a temetéseden egy csomóan ott bőgnének körülötted? Sokkal jobb ez így. Egyszerűen és gyorsan. Porból lett, porrá lett. A plébi is ezt mondja, nem? Csak éppen elkér egy csomó pénzt. Szerintem jól csináltuk.

   - Nem is tudom. Ez olyan fura. Annyira fiatal volt még – mondta valamelyik.

   - Az volt bizony. Hiányolni fogják az utcabeli szukák. Néha a hegyen is el-elkapott egyet-egyet – mondta Jóska.

   - Baszd meg, ne beszélj már így róla! – mondta az egyik. – Nem elég, hogy ilyen középkori módszerekkel temettétek el? Nem tudom, mennyire vagy hívő, vagy mennyire hiszel a túlvilágban, de én rendesen be lennék szarva a helyetekben a Pistával és a Jenővel együtt. Még a végén visszajön.

   - Lófaszt jön vissza, hülyék vagytok – mondta Jóska, és még folytatta volna, de háttal állt az ajtónak és nem láthatta miért maradt mindenkinek tátva a szája, miközben a bejáratot bámulták. Így ő is elhallgatott, megfordult és ott látta az ajtóban állva Alit, majd miután leesett neki a tantusz, visszafordult.

   – Nem mondtam, hogy a kutyámat is Alinak hívták?