Ugyanott volt. A domb tetején, nézett le a tájra. Ugyanaz a délutáni napfény. Háta mögött, a domb fölött, bár látni nem láthatta, tudta, érezte, hogy ott magaslik a hegy. A hegy, mely a kihívás a számára. A holnap kalandja. Vagy talán a múlté? Ugyanott volt, ugyanazokat az illatokat érezte. A közeli fenyves és a mező illatát. A mezőét melyen, nyomaikat is jól láthatta, korábban birkák legeltek.

De mégis, valami hiányzik. Minden ugyanaz, de mégis, valami más.

A domb aljában az út. Az út, mely széle a falunak, balra a völgyekben tekeregve, mint köldök zsinór kötődik a hegyek között megbúvó másik faluhoz. Az út mögött a patak kis vízeséseivel. Csak morgása hallatszott, nem olyan, mint közelről, ahol a partján állóknak hangjukat kieresztve kell túlharsogni zúgását.

Tekintete tovább siklott a régi vízimalom, a fogadó, a házak felett. Kiért a domb árnyékából és a késő délutáni nap fényében ragyogó háztetőket csak érintve, a házak közül kibújó fehér templomon állapodott meg. Zárva volt a templom, mikor ott járt.

Pillantását csak lassan emelte tovább a toronyról. Mint amikor a sütemény csokoládés tetejét hagyja a végére. Tudja, az a legfinomabb rész, tudja, ismeri milyen öröm járja át majd, amikor elfogyasztja, de vár, húzza az időt. Elnyújtja az örömhöz vezető utat. Így volt ezzel most is, ahogy újabb és újabb részleteket engedett megnézni magának. Tudta, milyen látvány vár majd rá, amikor egészen a látóhatárig merészkedik, de csak apró lépésekkel haladt. A falu mögött a folyót és a rajta átkapaszkodó hidat fogta most be. A folyó lassú járású, sekély. Hajót sosem látott rajta.

Lassan átadta magát a pillanatnak. Szeme összébb szűkült, ahogy egyre távolabbi pontra fókuszált, tekintete feljebb siklott. Át a vonat sín ezüst csíkján, át a víztározót sejtető folton messze a hófödte csúcsokkal tarkított hegyláncra. Hosszasan szemlélte, méregette. Azok a hegycsúcsok ott a távolban! Kétszer akkorák, mint az ő hegye. A fennsík mögött megmutatták magukat. Tiszteletet parancsolóan magasodtak a táj fölé.

Mégis, azok messze voltak. Talán egyszer elmegy oda is. De az ő hegye itt van a domb mögött. A holnap hegye a domb mögött vár rá.