Eloise, akkor azt hiszem, a gesztikulál szót használtam volna. Akárhogy is, jó, hogy felhívtad erre a mondatra a figyelmem, mert stílusidegen kifejezés az artikulál. Ezt egyszerubben kell írnom.
Tünde, igen, arra a könyvre gondoltam. Tetszett, hatással volt rám, de ezzel együtt kicsit tùlértékeltnek is érzem. Ennél a könyvnél céloztam arra, hogy átesett a ló túloldalára az író a hibákkal. Átjött volna a szándék ugyanis a teljesen értelmezhetetlen mondatok nélkül is. Persze én is ajánlom a könyvet ennek ellenére is.
"nem kell nekem világ" - világ, mint a látás szinonímája van jelen.
Köszi, hogy olvastad.
Kate, neked is köszönöm.

Válasz

Elolvastam én is és a a tőmondatok gyakori használata számomra is zavaró. Ezektől megakad az írás, mintha csuklana. Ahogy jelezted, szerettél volna direkt helyesírási hibákat alkalmazni, mert olvastál egy könyvet, amibe ez megtetszett. Daniel Keyes Virágot Algernonnak c. könyvében van jól alkalmazva ez a módszer. Nem tudom erre a könyvre gondoltál-e de figyelmedbe ajánlom az elolvasását. A tőmondatokon kívül még két hibára lettem figyelmes:

nem kell nekem világ - nem kell nekem a világ
Elég lenne, ha velem lenne ő. - szavak sorrendje: elég lenne, ha ő velem lenne. így lenne helyes.

Többnyire jó írás, de kicsit mintha el lenne sietve. - És ez is a rövid mondatok használata miatt tűnik így.

Válasz

Áh, most esett le, hogy te úgy értetted, hogy a hangjával artikulál. Én viszont vizuálisan gondolkodtam erről, grimaszra meg ilyesmire gondoltam, úgyhogy szépen be is vittem magam az erdőbe. Egyébként pont az ilyen mondatok miatt érdekel egy írás, mert megmozgatja az agyat. :)

Válasz

Nem akarok a részletekbe belemenni - a többiek megtették, egyszerűen csak ennyit tudok mondani: tetszett.

Válasz

Eloise, hallotta beszélni a férfit. Azt akartam kifejezni, hogy valamilyen gúnyt, vagy hitetlenkedést szűr le abból, ahogyan beszél. Ezt úgy írtam: ahogy artikulál. Nem tudtam rá jobb kifejezést, valószínűleg akkor ez helytelen így ebben a formában. A férfi bolondnak hiszi, mondja a főszereplő. És ezt magyaráztam meg a következő mondatban. Hogy miért hiszi, hogy a férfi bolondnak hiszi. Remélem, érthető, mit akartam. Esetleg ahogyan artikulál? Ezt úgy képzeltem el, hogy mivel ugye a hallás nagyon fontos érzékszerv nála, fontosabb, mint egy normális embernél, valószínűleg fejlettebb is, mint másnál, és le tudja szűrni a hanglejtésből, kiejtésből, hogy az illetú hogyan mondja, amit mond. Ha épp gunyorosan, akkor azt, nem kell látnia az arcát, hanem felismeri abból, ahogyan beszél.

Válasz

Norbi, szerintem nem hiányos az a mondat, ha valóban azt fejezi ki, hogy hallotta, amit lát. Csakhogy itt nagyon véletlenszerű lenne ebben a szövegkörnyezetben elképzelni ezt a tudatosságot, ezért kérdeztem, hogy mire gondoltál. Arra, hogy ilyen nagyszerű művészi hatást érj el vele, mert ez lett belőle, vagy csak simán elírtad. A mondat értelmezése túl nőtt magán a sztorin, csupán ezért emeltem ki. A válaszodból nem az derült ki, amit vártam, de így is nagyon kimerítő és érdekes volt minden egyes sora.:)

Válasz

Köszönöm nektek is. Nem lep meg, hogy zavaróak a tőmondatok, hiszen szinte végig azokat használtam. Gyakorlatnak szántam, azzal a céllal, hogy elhagyjam a túlírt, kacifántos fogalmazást, és megpróbáljak a karakter fejével gondolkodni. Úgy beszélni, ahogy ő beszélne. Azt szerettem volna megtudni, mennyire emészhteő ez a stílus. Úgy látszik, nem annyira. Én is újraolvastam, és engem is megakasztott.

Mostanában két sikeres könyv is hatással volt rám, melyek szerzői hasonló dologgal próbálkoztak meg: életet lehelni a megálmodott karaktereikbe, bármi áron. Nem valami irodalmi csodát akartak létrehozni, hanem egy élő, lélegző szereplőt, és egy működő történetet, mondanivalóval. Ez sikerült is nekik úgy gondolom, viszont szerintem mindketten túlzásba vitték ezt a megoldást.
Az egyikben pl. egy szellemileg sérült karakter naplószerű bejegyzéseit olvashatjuk, és az író remek megoldása az volt, hogy telerakja helyesírási hibákkal az elejét. Szerintem zseniális húzás... lett volna, ha nem billen át a ló túloldalára, és kerül bele jó pár olyan mondat, melyeket értelmezni sem lehet.
A másik könyv pedig egy novelláskötet (természetesen címeket is adok, ha van rá igény), ami már sokkal jobban hasonlít ehhez az írásomhoz. Végig tőmondatozik a szerző, a párbeszédek utáni narráció gyakorlatilag ugyanaz. ("mondtam", "mondta", "mondtam", "mondta"). Az ötlet itt is annyira megtetszett, hogy én is alkalmazni akartam, csakhogy a saját szám íze szerint megpróbáltam átalakítani, finomítani az arányokon, mert az egyszerűen befogadhatatlan volt a számomra, olyan szinten monoton.

De a jelek szerint nem sikerült elérnem azt, amit szerettem volna.

Az a feneség az egészben, hogy mielőtt az első könyvet olvastam volna, elkezdtem írni egy történetet, egy hasonlóan naplószerűt. És a választott karakterem enyhén szólva nem éppen a legokosabb férfi a világon. Gondolkodtam, hogy hogyan jelenítsem meg a jellemét, egyszerűségét, tanulatlanságát a naplószerű részletekben, és megfordult a fejemben, hogy talán helyesírási hibákat kellene véteni. Szándékosan. De mivel nem láttam még erre példát, jobbnak láttam körbekérdezősködni. Meglepő lett az eredmény: 10-ből 9-en azt mondták, oldjam meg máshogy (pl. szlenggel, tájszólással), sokan azzal indokolták, hogy ilyet (szándékos hibákat) nem lehet elkövetni az irodalomban. Szerencsére ott volt az az egy valai, aki ajánlotta ezt a könyvet. És megvilágosodtam :) Már hogyne lehetne?! A karakterért mindent lehet, sőt, kell is! Ha nem életszagú a szereplőd, lehet akármilyen jó a történeted.

Ez vezérelt, mikor írtam, és vezérel mostanság, amikor történeteken töröm a fejem. Sajnos messze vagyok attól, hogy ezt tökéletesre fejlesszem. De játszok az arányokkal, aztán egyszer majd hátha sikerül valamit kihoznom belőle.

Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.

Eloise, az a mondat valószínűleg hiányos, vagy nem úgy fejeztem ki magam, ahogy kellett volna. Köszi, hogy jelezted.

Válasz

"Hallottam, ahogy artikulált, miközben beszélt." Ezt a mondatot nem tudom hova tenni. Ha arra gondolsz, hogy hallással látta, mivel a szemével nem lát, akkor ezt hangsúlyosabbá kéne tenni ebben a mondatban. Esetleg a halottam szót ferdén írni...
A mondanivaló teljesen elvarázsolt, és bevallom , nekem tetszettek a rövid mondatok. A hatás kedvéért hangosan olvastam fel, picit pihenve egy-egy mondat után. így nekem még jobban bejött... viszont valamiért én is darabosnak éreztem a szöveget. Főleg az elején, a párbeszédek viszont úgy voltak jók, ahogy meg vannak írva.

Válasz

A történet tetszik, érzékletes, átélhető. Engem a tőmondatok zavarnak picit, szaggatottá teszik - legalábbis számomra.

Válasz

A mondattal kapcsolatban mégis igazad lehet. Bár szerintem egyértelmű, hogy ott csak elkalandozik, fantáziál, lehet hogy szerencsésebb lenne, ha ebben a vízióban sem látna. Korábban ugyanis megemlíti, hogy nem az hiányzik neki, így viszont olyan, mintha mégis a látás után ácsingózna. Köszönöm, Zoltán.

Válasz