A halat, mint ahogy a sült húst is egyedül kell enni. Legjobb, ha otthon, magányosan, de mindenekelőtt szót kell ejteni a vendéglőben történő étkezésről. Fogadóban a legnagyobb az étvágy, ahogy ezt már a régi öregek is tudták. Az ember, ha belép, megcsapja a söntésből kiszűrődő olaj, zsír, pirított hagyma illata és már itt elkezdődik az emésztés folyamata. Szóval halat is lehet enni nyilvánosan de, ahhoz kell egy eldugott kis zúg, egy sarok, egy olyan asztal, ahonnan mi tökéletesen belátjuk, hogy éppen ki jön be vagy megy ki éppen, ellenben minket senki sem lát. Hiszen itt most a szerelem és az eláztatott éjszakák szerve, a szív helyett egy másik nagyon fontos a szívünkhöz közel álló,- érzelmekben legalábbis biztosan- orgánumról beszélünk a gyomorról. Most nem azért jöttünk, hogy hölgyek tekintetét keressük, próbáljuk elkapni egy-egy pillantásuk, és ha sikerül egyből szerelembe is essünk. Nem, nem. Talán más ételeknél elképzelhető, hogy még akár vacsora közben is a szerelemről beszéljünk, de nem a halnál.

A hal bizalmas étel. Megbízunk a konyhafőnökben, hogy kellő képen beirdalta és nem fog a torkunkon akadni a szálka. Persze az igazi hal evő tudja jól, hogy a gerinc mentén kell a sült halról leválasztani a húst kezünkkel, szépen óvatosan és így szinte teljesen szálkamentes fehér húst kapunk. Ha neki állunk enni, legelőször le kell törni az uszonyait oldalt és a farok részen. Miután ezt elropogtattuk szétválasztjuk az előbb leírtak szerint, hagyjuk kihűlni és kezdhetjük szemezgetni.

Nem szabad gyorsan enni, ezért nem adjuk kertes házban a maradékot az ebnek sem, hanem a macskának, hisz a kutya fal. Mindig kell hozzá törni egy falat fehér kenyeret. Ez jól jöhet, ha mégis torkunkon akadna egy alattomos szálka. Ha a nagy részét elfogyasztottuk és egybe hozták ki, tehát nem vágták le a fejét, akkor következik a császári része, a pofahús. A káka belűek persze fanyalognak, de mi ne törődjünk velük. A legjobb étkeket ínyencek eszik, ez járjon a fejünkben. Hányszor, de hányszor elhangzott már ez a mondat: „hogy lehet ezt megenni?”. Mint például disznóölésen a nyers bürke sóval. Soha senkinek nem kellett. Vétek kidobni. Vacsora közben kis katonákban a tepertő és a sajt mellé mennyei. De térjünk vissza a halra.

Fontos tényező az is, hogy honnan származik. Folyami-e vagy tavi? Rábai vagy Tiszai? Ha Rábai, akkor mely szakaszáról? Körmend vagy Szecsőd esetleg Győr környékén fogták. Egyáltalán nem mindegy. Ha tudjuk ki volt a horgász az még jobb. A böllér személye is fontos, gondoljunk csak bele. A sült halban a fehér húsú a jó. Keszeg, harcsa. A ponty barna húsú és zsírosabb is, ez halászlébe tökéletes. Forrón, kenyérrel, pirospaprikával, kis halikrával az alján kell fogyasztani.