Amatőr Írók Klubja

Ha lehetőségem egyetlen egy lenne,
Választanám azt,amelyben te elveszel.
Fájdalom éget,már a nap sem süt odakinn.
Belülről érzek egy elviselhetetlen kínt.

Mardos,éget,felemészt ez a tűz.
Bár lenne gyógyír,mely mindent elűz!
Féltékenység birtokol,legenda születik.
Így lesz a gyengéből,erős aki sokat bír.

Lettem én a levegő,szárnyakat birtokló.
Az élet tanít,keserves minden buta szó.
A szél felkap,elvinne szárnyalón a végtelenbe,
Ha az álmok oly erősen nem gyökereznének.

Lennék én a víz,ki nem küszködik szomjúsággal.
Magányosan lebbegnék a Nap tiltott sugarában.
Bennem evickélnének az élet fontos tagjai.
Nélkülem az embernek nem lennének dolgai.

Leszek én a föld,aki a vágyakkal találkozik.
Ki az élettel, és a nyomorúsággal küszködik.
Bánatot söprök el,az embernek szeméből,
Cserébe kínoznak,elveszik a drágakőt!

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Viktoria. olvasom a verseidet,és el is gondolkodom rajta--és most én leszek a rossz bácsi-- az az érzésem , hogy sokszor a vers gondolatát alárendeled a rimnek , és forditva. Ilyenkor borul a mondanivaló a ritmus. Nem muszály mindig világmegváltó gondolatokkal , és halálos szerelmekkel foglalkozni ,mert vannak még egyéb témák is , pláne igy tavasszal. Hidd el, néha az elég több mint a sok!
Baráti üdvözlettel Zoltán.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben