Amatőr Írók Klubja

A duellátor - megjelent!

A duellátor

Két kitaszított sorsa fonódik össze a regényben. Egy fiatalember küzdelme, hogy Károly Róbert lovagjává váljon, s bosszút álljon cselszövő nagybátyján apja haláláért; de, mivel korábban megvetett, fizetett bajvívóként élt, újra s újra kitaszítja a vitézi rend. Szerelme, egy kun törzsfő lánya, múltja tragédiája elől menekül, sokáig kedvese elől is titkolva származását. Egyszer azonban szembe kell nézni a fájdalmas emlékekkel. Képes lesz-e megbocsátani apjának a múlt bűneit? Vajon úrrá lehet tévedésein, s valóra válthatja álmát a duellátor?

Néhány részlet A duellátorból:

(1) Valahol a messzeségben már régóta folyt a csata.
Az oligarchák seregét Balassa Demeter és Nagy Aba vezette. Magabiztosan néztek a csata elébe; s erre volt is okuk: jórészt nehézlovasságból álló had fölött rendelkeztek; míg Caroberto katonái között számos gyalogos is volt… A kiskirályok joggal bíztak tehát erőfölényükben. Egyenesen a királyi sereg középpontja felé tartottak; egyetlen vakmerő rohammal kívánva szétmorzsolni Károly Róbert seregét…
És a pusztítón örvénylő kavargás az ékes királyi zászló köré sűrűsödött; azt kívánták porba tiporni. A nemes, büszke lobogót hősiesen védelmezte a zászlótartó, Csák nembeli Györke; de mindhiába: a zászló végül a porba hullt; s a vitéz Györke keresztülszúrva, halálos sebbel esett mellé a földre.
A zászló lehulltával a felbomlás veszedelme borult Caroberto hada fölé; de hála a johannita lovagoknak, ez nem következett be. A király ugyanis az ő soraikhoz csat-lakozott, és az ő lobogójuk alatt folytatta a harcot.
Kassa kapui előtt Zoltán vad kábulatában alig hallotta a vezérnek választott hadviselt őrparancsnok szavát:
- Istenért s a királyért...! Előre!

(2) Felállt; kezét a lány vállára tette. Tekintetük összekapcsolódott; mégis: végtelen szakadék hullt közéjük. Olyan, amilyen mély csak egy öregedő kijózanodó s egy fiatal lelkesedő; a hatalom megszállottja és a szabadság mámorosa; az elmagányosodó és a boldog között; s végül: a szerelemből ölni s a szerelemért mindent feladni kész ember között lehet.
Képtelen volt elviselni a szakadékot; kétségbeesett mozdulattal zárta karjaiba lányát.
Sára épp olyan heves szeretettel ölelte át…
- Eredj hát; lányom… Eredj; ha menned kell; és legyél sokkal boldogabb, mint én… De azért… visszajössz majd meglátogatni apádat?
A lány elmosolyodott; s szelíd nyomatékkal felelte:
- Hát persze; apám… Hazajövök majd; meglátogatni téged; de akkor már Zoltánnal jövök. Így hívják, akit szeretek… Szeretném, ha te is megismernéd.

(3) Egyszerűen nem éri meg kételyek miatt elmenekülni a boldogság elől. Ha az ember választhat, hogy vagy megízleli a boldogságot, és azután soha többé nem lesz benne része, s a veszteség mindig fájni fog; vagy soha nem ízleli meg, és így nem is hiányozhat neki semmi, akkor bolond, ha ezt a második lehetőséget választja.

(4) Sokat akartak mondani egymásnak;annyi minden történt az elmúlt három év alatt... és talán még régebben is. Mégsem volt szavuk.

Ahhoz túl sok történt.
Mégis: van egy út, amely képes - ha nem is feloldani, de legalább enyhíteni - két ember között a tévedések és a ki nem mondott szavak mélyítette szakadékot.
Igen... az ölelés megbízható híd az efféle szakadékok felett. Az egymáson dobogó két szív talán képes megsúgni egymásnak, amit a száj még - bolond józanságában - nem mer megvallani.