Tudod e hogy eljött az idő, mikor  a történelem részese vagy? Nem akarsz résztvenni benne, nem akarod irányítani, befolyásolni, csak egyszerüen visz a sodrása, mint folyónak árja. Lehet hogy csak elmész mellette és nem ismered fel a pillanat varázsát és csak később, valamikor öregkorodban, mondogatod, én is ott voltam. De ha ott helyben megéled a történelmet, akkor egész léted beleég, abba a szent pillanatban.

Ez a történet már valójában gyermekkorig nyúlik vissza volt egy gyermekkori barátom, mindig együtt nyaraltunk a Fekete és a Fehér körös összefolyásánál, amit Szanazugnak hivtak. Az édesapja minden nyáron elhozta nyaralni a testvére nyaralójába. A folyó egész nyáron lusta lajhár módon kuszott le medrében, így mindig a vízparton lógtunk, jártuk a természetet. Nyár végén bátyámat behívták katonának és a gyermekkori barátom édesapjának a sofőre lett, aki magas rangú tiszt volt a nagy Magyar Néphadseregben. Persze az egész család 18-dik iziglen katonák voltak, már az első ősük is Lech-mezején tartották a magyar hordák lobogóját. Persze a gyermekkori cimborám is katona lett és ő a fiát eleve katonaóvódába iratták, ahol pisilni is csak vezényszóra lehet az előírt időpontban. Endre bácsi aki mi csak igy neveztünk eljött a fiáért és közölte velem, nem csak a  bátyád lesz jó katona, hanem te is, és oda várlak ahol én vagyok az úr. Később ez meghatározta előre hihetlen karrieremet a hősi Magyar Néphadseregben.

Mit is kell tudni erről az egész világon retteget haderőröl? Még ekkor is virágkorát érte ez az armada. Minden hadgyakorlaton brutálisan demonstrálták, hogy milyen kegyetlenséggel és sebészi precizitással fel tudák számolni a feltételezett ellenséget. Természetesen a katonák minden alkalommál hangos Hurrá! csatakiáltással robbantak ki állásaikból és a pergő vaktöltényzáporban, halált megvető bátorsággal számoltak fel, minden ellenséges gócpontot. Persze miután elült az elvetemült vadsággal történő harc, kellő módját megadták a tisztek maguknak, hogy megünnepeljék önnön bátorságát. Szerencsére soha nem tudtuk meg valódi helyzetben mire is lett volna képes, a mi dicső népi hadseregünk.

Teltek az évek, én is felnőttem, majdnem az égig. Szerencsére időben megálltam a növekedésben és már az első orvosi vizsgálatnál megállapitották, hogy fizikai és elmeállapotom megfelel a hadsereg szigorú követelményeinek. Nem tudták ezzel, kit szabadítanak rá a hadseregre.

Elküldtek hogy az MHSZ keretein belül elsajátitsam a gépjárművezetés szépségeire, hogy utána később el tudjam vezetni a sereg rendkivűl értékes haditechnikáit. Persze később a seregben még ezt kipótolták még vagy 20 másik papírral olyan jármúvekre is, amiröl a mai napig se tudom mire való, de a mai napig elvezethetem, de soha életben nem is láttam ezeket  a járműveket.

Készen álltam arra, hogy lerójam azokat az adósságokat, amit hazámtól kaptam, azzal hogy oktattak, az iskolában a paramilitarista MHSZ keretén belül tanultakat hasznosítsam a hazám javára. Meghozta a postás a behívómat és elkezdett sajnálkozni, hogy most aztán eljön nekem, a másfél éves orbitális szívás, persze nem tudta, hogy volt lehetőségem, hogy kiválasszam melyik, legalsó lépcsős VIP alakulatnál töltsem el életem elkövetkezendő kalandjait, mert az volt bőven, itt ért utol a történelem.