Nem szabad, ilyet mondani.
-    De! válaszolt kétségbeesetten a lány.
-    Menj haza és pihenj. Holnap beszélgess el az édesanyáddal.
-    Jó. Köszönök mindent, majd vissza jövök elvetetni.

         Az orvos csak nézte a lányt, az ő lánya is lehetne gondolta magában. A lánya a leányanyával egykorú. Osztálytársak voltak.
Aliz, nem, mert otthon beszélni a problémájáról, de Dánielhez sem fordulhatott, nem nagyon beszélgettek, csak reggel, amiből kiderült, hogy Dánielnek bűntudata van.  De most már mindegy. Nagyon félt. De szerencsére az érettségit sikeresen letette.
-    Kislányom. Melyik egyetemre akarsz menni?
-    Nem tudom. Nem gondolkoztam el ezen.
-    Itt az ideje. - csodálkozott az anya, a lányát nem igy ismeri.
-    Jó anya. - válaszolt a lány lehajtott fejjel.
-    Ma este családi vacsora lesz. Itt lesz Bella és Apor, és te.
-    Mi lesz ma?
-    Be akarunk apáddal jelenteni valamit.
-    Mit?
-    Majd este, nagy hir lesz. Kiváncsi vagyok, hogy mit is fogtok szólni a hirhez. - aval az anya felállt az ágyről, amin a kislányával ültek és mosolyogva kilépett az ajtón.
Az este máris jól kezdődött. Apor és Bella megkéstek, nyolc óra nekik kilencet jelentett. Ennek az estének nem lesz jó vége.
-    Na, végre, hogy itt vagytok. Be akarok jelenteni valamit s ti azt is, lekésitek. - mondta kicsit kiakadva az anya.
-    Jól van, na, anya. Itt vagyunk, csak ez számit. Ne légy felháborodva, csak Aporral volt egy kis megbeszélni valónk.
-    Üljünk le. - mondta parancsolgatva az apa.
-    Jó.
-    Köszönöm, hogy eljöttetek.
-    Minthogy, anyád láthatóan nem bírja ki a hírt, ezért most fogja elmondani, nem a vacsora végén.
-    Most? Szerelmem?

-    Igen.

-    Köszönöm kedvesem.
-    Mondjad, már kíváncsian várjuk. - ma egész nap ezt hangoztatta. mondta Aliz Bellának.
-    Na, szóval, apátok és én gyereket várunk.
-    Tényleg? - a kissé meglepődött társaság fura tekintete s körülöttük lévő csodálkozás lett érezhető a beszélgetés után.
-    Bella, ne légy meglepve. Tegnap voltam a nőgyógyásznál és kiderült, hogy még egy húgotok lesz. Hát nem nagyszerű?
-    De az.
-    Aliz, te nem mondasz semmit?
-    Nincs mit hozzá fűznöm.
Vacsora fura hangulatban telt. Aliz érezte, hogy a vacsora után el kell, mondja az igazságot az anyának.
-    Belláék most indulnak el. Köszönsz –e?
-    Nem anya. Mikor elmentek, szeretnénk beszélni veled. A szobámban leszek.
-    Rendben.
-    Vajon, hogy mondjam el, hogy
-    Mit akarsz elmondani?
-    Először kérdezhetek valamit a babáról?
-    Persze, a testvéredről akartál beszélgetni?
-    Igen.
-    Kérdezz bátran. A terhesség természetes része az életnek.
-    Hányadik hónapban vagy?
-    A negyedikben.
-    Szerinted, majd ha lesz gyermekem nekem is, jó anya, leszek?
-     Kicsim, ilyeneken ne járjon a fejed. Még túl korai, ilyenekről beszélni. Még fiatal vagy. Vagy van okod ezt kérdezni tőlem?
-    Nincs. - felszökve a székről, olyan hanggal zavarban válaszolt, hogy az anya egyből rájött, hogy a lánya nem mond igazat.
-    Nézz a szemembe. Terhes vagy?
-    Talán. Igen. Gyerekem lesz.
-    Ez nem igaz. Nem lehetsz terhes. Még 19 éves sem vagy. Nem, ez nem igaz. Te vagy az a lányom, aki komoly, megfontolt, amit tesz, azt átgondolja. Mondtad, hogy lefeküdtél valakivel. De azt álmomban sem gondoltam, hogy nem szedtél be semmit.
-    Anya. Meghallgatsz? - kereső szemekkel kereste az anya tekintetét.
-    Igen.
-    Nem akarom ezt a gyermeket megtartani. Múltkor beszéltem az orvossal, aki azt mondta, hogy gondoljam, át s beszéljek veled. Ezt is teszem. Most.
-    Terhes vagy, elrontottad az életedet, de ezt nem fogom engedni, hogy elvetesd. Ne is gondolj arra. Meg ne forduljon még egyszer. Ki az apa?
-    Ezt nem fogom elmondani. A srácnak sem, de nektek sem.
-    Az apának joga van tudni, ahogyan nekünk is. Hívom apádat!
-    Mi történt? Hangokat hallottam, ami nem éppen beszélgetéshez illik, vagyis egy kicsit hangosak vagytok§! - jelentette ki az apa, aki semmi előzményt nem ismer.
-    A lányodnak is van valami mondani valója.
-    Mi az?, már kiváncsivá tettél.
-    Anya, neked elmondtam. Mond meg neki te. Félek.
-    Szóval, a család nem csak egy taggal bővül, hanem a lányod is
-    Mi van vele? Te is terhes vagy?
-    Talált. Pontosan.
-    Aliz neked is lesz egy gyereked?
-    Sajnos igen apa. Lesz nekem is egy gyermekem.
-    Remélem, tudod, hogy nagyot, borzalmasan nagyot csalódtam benned. Sajnos, a gyerek boldogságot kell, hozzon az ember életében. Sajnálod. Vállad a felelősséget!
-    Sajnálom apa.
-    Ki az apa?
-    Azt nem mondom meg!
-    Ki az? Követelem, hogy mond meg!
-    Nem apa, anyának sem mondtam meg, de neked sem fogom. Fogadd el a tényt, hogy a gyerekem apa nélkül fog felnőni.
-    Ha te így akarod. Legyen így. Mész egyetemre?
-    Igen apa szeretnénk egyetemre menni. Bízom benne, hogy ilyen állapotban is támogatni fogtok.
-    Támogatni fogunk ez nem kérdés, ha az apa ezt nem teszi meg, majd a szűleid igen.
-    Anya, apa, ugye még szerettek engem?
-     Persze kicsim.
-    Te apa?
-    Én is nagyon szeretlek. Áldott állapotban is.
-    Szeretlek titeket. Köszönöm, hogy nem tagadtok ki.
-    Ne butáskodj. A lányunk vagy s egyben ember, aki nem tökéletes. Tudtuk, hogy valami baki 12 év alatt összejön. S lám összejött. Ne aggódj. Egyszer minden rendben lesz.
-    Egyszer. Mikor anya?
-    Meglátod lányom, fogsz találni egy fiút, akivel örökre le tudod majd élni az életed.
-    Anya. Terhes vagyok. Senki nem fog elvenni.
-    De, igen. (bólintott az anya a felelőtlen lányának)
A lány csak most kezdte megérteni, hogy a szüleire mindig minden körülmények közt számíthat. Ők szeretik és most csak ez számit.
Három hét múlva.
-    Anya, átmentem.
-    Sikerült?
-    Igen.
-    Most már megtarthatjuk a bulit.
-    Igen.
-    Most szólok a nagynénédnek. Ő már mindent megszervezett. Holnapután lesz az ebéd megtartva.
-    Anya, nem akarom, hogy mindenki megtudja, hogy terhes vagyok.
-    Az apához van köze?
-    Igen, legfőképpen hozzá.
-    Ki az?
-    Nem fogom elmondani, hiába próbálkozol.
-    Rendben. Úgyis egyszer minden kiderül.
-    Ez nem.
-    De igen kicsim.
Az ebédre érdekes vendégek is jöttek. Ott volt Áron és az ikertestvére is, a szüleik is Vince és Diána.
-    Sok sikert a továbbiakhoz.
-    Kösz Áron.
-    Szívesen. Hova mész tovább?
-    Nem tudom.
-    Te a testvéremmel mért nem beszélgetsz?
-    Ezt mért kérded?
-    Csak, úgy kíváncsiságból.
A testvér Dániel lépett oda
-    Szia. Sok sikert.
-    Szia. Kösz. Most megyek, üdvözlöm a szüleiteket.
-    Jó.
-    Aliz lelépett.
-    Igen. Elment.
-    Aliztól kérdeztem, de tőled is megkérdem, mióta hazajöttem, ti nem is szóltok egymáshoz. Vagy tévedek?
-    Nem, nem tévedsz.
-    Mi történt köztetek?
-    Rég volt. Semmi.
-    Nem mondod meg? Hisz tesók vagyunk, mond már meg? - kiváncsiskodott az öccsi.
-    Nem. Nem fog semmi kiderülni. Zárjuk le a témát.
-    Istenem, kérlek, segíts, hogy kerül ide Dániel? Nem szabadott volna, ide jöjjön. - a lány félt, nem akarta, hogy Dániel megtudja az igazságot.
-    Zavarlak?
-    Nem.
-    Beszéljük meg? Hogy vagy? Láttam, hogy pár hete elájultál, s a mentősök bevittek a korházba. Mi történt?
-    Semmi.
-    Túlizgultál valamit?
-    Nem. Egy kicsit.
-    Hova mész egyetemre?
-    Kolozsvár. Most nem szabad itthon lennem.
-    Miért? Ijesztően hangzik.
-    Az is. Ami most velem történik az is!
-     Mi van veled?
-    Semmi közöd hozzá!
-    Így beszélgetsz, hagylak. - szólt meghökkenve a srác.
-    Ne haragudj. Te hova mész tovább?
-    Sportszak, Kolozsvár. Már leszerződtem egy jó csapathoz. Havonta az egyetem mellett, fogják fizetni a költségeimet is. Hát nem remek?
-    De remek. Most fáradt vagyok. Leülök. - egyhanguan szólt a lány. S gondolta magában, de remek, neki minden jó lesz, lesz élete és én, elrontottam mindent.
-    Jó.
-    Ahogy az aztalhoz ment gondolta magában Dániel szerencsés. Neki, jó, de ha megtudná, nem, nem tudhatja meg. Senki nem tudhatja meg.
-    Drágám jól vagy?
-    Igen anya, csak elfáradtam.
-    Ez természetes.
-    Bizonyára.
-    Láttam, hogy sorba beszélgettél az ikrekkel.
-    Igen, pár szót váltottam velük.
-    Dániel hova megy tovább?
-    Sportszak, Kolozsvár. Oda megy.
-    De jó. Ő is segíthet a gyerek körül.
-    Ő. Ő nem. Anya, nem tudhatja meg senki, hogy mi van velem. Senki.
-    Úgyis minden kiderül.
-    Csak nem most. Úgy terveztem, hogy beiratkozok az egyetemre, s majd miután megszületett csak azután jövök haza.
-     Majd otthon megbeszéljük.
-    Jó.
-    Képzeld mindenki, csodálkozik, hogy terhes vagyok. Most kezd látszani, hát nem csodás?
-     De az.
Dániel furcsállta Aliz viselkedését, de végképp nem gondolt volna, hogy mi fog még rá várni.
-    Dániel jól vagy?
-    Igen Áron, jól vagyok. Aliz nem fura neked?
-    Nem, ő mindig kissé fura volt.
-    De, most másképpen fura. Azt mondta, hogy most nem szabad itthon lennie.
-    Ilyet, ő nem mond. Ok nélkül semmiképp.
-    Mi lehet az oka?
-    Nem tudom.
Az ünnepség hamar eltelt.
Két hónap múlva.
-    Anya!
-    Tessék?
-    Gyere ide.
-    Jövök.
-    Segíts pakolni! Kérlek.
-    Csak akkor, ha végre velem eljössz az ultrahangra.
-    Félek.
-    Nem kell. Ott majd megnézik, hogy az unokám fiú lesz vagy lány?
-    Nem. Most nem. Egy hét múlva, elmegyek innen. Majd ott, ahol nem ismer senki ott megnézetettem.
-    Jó, ha így akarod. Legyen így. - beletörődött az anya, hogy ultrahangon keresztül nem fogja látni az unokát, ezért kissé elszomorodott. Pedig, amikor elfogadta a történteket, akkor tudott igazán a lányának örülni. Sok bűntudata volt, amiatt, hogy a lányára nem tudott kellőképpen figyelni. Csak ő tudja, hogy min ment keresztül. De a lányába, csak úgy, mint az apja pozitív energiát sugárzott rá. Nem hagyta, hogy a lánya letörjön.
-    Anya, kezdek hízni.
-    Igen kicsim, ez természetes.
-    Nehéz lesz a szülés?
-    Igazat?
-    Igen.
-    Nehéz, borzalmas fájásokkal, de ami utána következik az a legcsodálatosabb érzés, amit egy nő átélhet. Életet adni egy gyermeknek, az valami különleges, egyedi. Majd meglátod.
-    Igen anya, majd meglátom.
-    Várod-e?
-    Igen, most már kezdem várni.
Csengettek. Az anya lement kinyitni az ajtót.
-    Csókolom.
-    Szia, Áron. Kit keresel?
-    Laurát.
-    Fent van. Pakol.
-    Felmehetek hozzá?
-    Igen. Menj csak.
-    Köszönöm.
-    Kivolt anya?
-    Szia.
-    Szia. Csak te vagy?
-    Mért kire számítottál?
-    Senkire.
-    Hogy vagy?
-    Jól. S te?
-    Én is. Ezért jöttél?
-    Nem. Tudom, hogy Dániellel nem vagytok jóban.
-    Ne foglalkozz a témával. - a lány próbálta elterelni a figyelmet.
-    Rendben. Te híztál?
-    Igen. Egy kicsit az utóbbi időben felszedtem.
Jött Bella.
-    Aliz, Aliz nézd!
Bement, de nem tudta, hogy Áron bent van.
-    Mit?
-    Szia.
-    Szia, te itt vagy?
-    Az nem egy terhes ruha a kezedben?
-    Nem.
Alizhoz fordult.
-    Te terhes vagy? Ezért híztál meg?
-    Nem.
-    Örökké számíthattál rám. Igazat mondj.
-    Igen.
-    Ki az apa?
-    Nem mondom meg.
-    Nem kell, tudom, gondolom ki.
-    Bella, légy szíves menj most ki!
-    Nem. Ki az apa?
-    Menj ki! Kérlek.
-    Jó.
-    Nem tudhatod. Senki sem tudja.
-    De én nem vagyok senki. Tudok olvasni a jelekből. Tippelhetek?
-    Nem.
-    Dániel az. Ő az apa?
-    Most, ha azt mondom, hogy nem, mit mondasz?
-    Nem tudom. Ő az, igaz? Ezért haragszol rá, azért van feszültség köztetek, mert lefeküdtek. A banketten nem de?
-    De, akkor történt.
-    Ő tudja?
-    Nem. Nem akarom, hogy tudjon róla. Te vagy az egyetlen, akire rájött. Ha igaz barátom vagy nem fogod elmondani neki, neki van ennél fontosabb dolga is.