Éreztétek már úgy, hogy elindultok valahova, de nincs nálatok az a valami, ami mindig nálatok szokott lenni és úgy gondoljátok abban a pillanatban, hogy talán egy rossz ómen az egész, ami megpecsételi a napot. Visszafordulnátok érte, de nem lehet, mert akkor késés lenne a vége. Megálltok az úton, egy picit belegondoltok, hogy talán rossz, hogy nincs ott, aminek ott kéne lennie, de talán jó, mert talán pozitív dolog is történhet. Ezen a napon a gyűrűmet hagytam otthon, amit levettem WC-zés közben nem tudom, hogy miért, és az újságtartón hagytam. Elindultam az iskolába és éreztem, hogy valami hiányzik. Nem voltam messze a házunktól, de valamiért csak mentem és mentem előre. Egy percre sem álltam meg, de hirtelen elfogott egy fura érzés akkor. „Mi van, ha történni fog valami rossz?” Gondoltam magamba és úgy gyalogoltam tovább. Párszor az ujjamhoz nyúltam megszokásból és nagyon zavart, hogy nincs rajtam. Ezt a gyűrűt egy jó barátom adta nekem, eleinte nem hordtam, aztán felvettem egyszer és az óta nagyon ritkán veszem le, még alváskor is rajtam van, mintha kötelező volna. Az iskolába beértem, de semmi rossz nem történt, majd elhatároztam, hogy beszélek az Ének tanárommal, az érettségimmel kapcsolatban, és akkor fogott el egyfajta félelem, mert az utóbbi időben nem jártam fakultációkra és féltem, hogy nagyon leteremet.
Benyitottam és nagy meglepetésemre a tanár vidáman nézett rám és örült, hogy megkerestem.
Egyeztettünk egy időpontot, amikor bemegyek hozzá és gyakorlunk. Egyébként az énektanárom kedves ember, de mégis az én lustaságom miatt tartottam tőle… feleslegesen.
Amikor hazaértem, a gyűrűm ott volt ahol hagytam és gyorsan felvettem, nehogy bent maradjon megint. Most is rajtam van, miközben írom a reggeli és kora délutáni történteket nektek kedves olvasók. A nap további része jól telt és rengeteg ötlet furakodott be az agyamba, amiket feljegyeztem a jegyzettömbbe. Kitaláltam három remek kis storyt, amiből kettő script lesz, egy pedig regény. Engedjétek meg nekem, hogy megosszam veletek ezeket az elképzeléseimet.

Az első script: Egy szomorú bohócról fog szólni, aki egy vándorcirkusznál dolgozik. Nincs rossz élete csak nagyon magányos és a családját is régen látta.
A történetben a legfontosabb kérdések a következők lesznek: Meddig lehet kibírni a magányt?
Mennyit ér a család? Mennyit ér a boldogság?

A második script: A történet egy zseniről fog szólni. A félre értések elkerülése végett gyorsan leszögezném, hogy negatív zseniről van szó, ugyanis a főhős profi hazudozó és ebben remekül meg tud élni.
A történet fő kérdései: Van-e ember, aki túljár az eszén? Mi a titka?  Mégis meddig lehet elmenni ezzel az életfelfogással?

A leendő regény: A story egy kisvárosban játszódik, ahol él egy magányos férfi a kutyájával. A feleségét és a gyermekeit elvesztette egy autóbalesetben és azóta a kutyája az ő egyetlen „beszélgető partnere”
A város kicsi és az ott lakók többsége pletykás egyszerű ember, de békén hagyják a férfit.
A város mellett szintén van egy város, ami viszont teljesen kihalt és senki nem él ott.
A férfi elhatározza, hogy felfedezi azt a kihalt kisvárost, ügyet sem vetve a szellemekről és démonokról szóló rémhírekre. Fura dolgok fognak történni, de nem feltétlen rossz értelemben.


Köszönöm, ha végigolvassátok J