Kedves Sylvia!

Köszönöm!

Válasz

Nagyon kedves és megható történetet írtál le. Gratulálok! Igazán tetszett!

Előzmény

Válasz

Megfélelmitve......

Gábor majdnem egy hónapja járt az új iskolájába. Visszahúzódó, jó tanuló, értelmes gyerek volt.
Már ez nem tetszett sok fiúnak az osztályból. Mindig heccelték valamivel. Hol az öltözékével,
hol pedig a jó jegyekkel elégedetlenkedtek páran. Mindig azt mondták ezzel akar bevágódni
az új tanároknál. Ez pedig nem volt igaz, mert első osztálytól kezdve nagyon jó tanuló volt.
Vissza is sirja azokat az éveket, hisz messze hagyta a legjobb barátait és Ildi nénit a világ
legjobb osztályfőnökét! Nem is tud nagyon mit kezdeni ezzel az új helyzettel, de nem akarja
édesanyja szivét sem fájditani, van annak elég baja szegénynek, mióta egyedül maradt
a két gyerekkel!
Azon a napon suli után a boltba igyekezett, hogy bevásároljon az édesanyjának, mert most
nem a legjobb állapotban van, olyannyira, hogy még az ágyból sem tud felkelni.
Érezte, hogy gyors léptekkel sietnek utána, nem akart hátranézni, hátha csak bebeszéli
magának és még sem őt követik. Sajnos rosszul gondolta, hirtelen megfogták és követelték
tőle, adja oda az összes pénzt, ami nála van.
-Mit csináltok? Megbolondultatok? - kérdezte riadtan, amikor felismerte az osztálytásait.
-Boltba kell mennem, anyukámnak bevásárolni!
-Hát persze kisgyerek! El is higgyem! Nem játékterembe igyekeztél? Majd mi teszünk róla,
hogy ne térj rossz útra! - mondták hangosan nevetve.
-Nem, engedjetek, igazat mondok! Ne tegyétek ezt velem!
Ekkor már érezte, hogy az egyik fiú a zsebéhez nyúl. Istenem! Ott a pénz, már előkészitettem
az úton, hogy ne akkor kelljen keresgélni! Ezek nem viccelnek, elveszik minden pénzemet!
-Ne bántsatok! - kérlelte egyre a többieket.
Egy határozott férfi hang állitotta meg a fiúkat. A testnevelés tanár volt, aki látva, hogy mit
művelnek a tanitványai, rögtön a fiú segitségére sietett.
A fiúk megszeppenve engedték el a fiút és szinte megdermedve álltak ott, ahogy megismerték
a tanárukat.
-Mit műveltek fiúk? Micsoda viselkedés ez? Kirabolni az új osztálytársatokat!
Inkább példát vennétek róla, súlyos beteg édesanyja legjobb támasza, s elvennétek tőle az
utolsó fillérjét is?
-Mi ezt nem tudtuk! - próbált szabadkozni az egyik fiú, de látta, hogy gyenge próbálkozás
volt, igy hát szemlesütve hallgatta a tanár szavait.
-Holnap találkozunk az igazgatói irodában! - mondta ingerülten a tanár.
-Várj fiam! Elkisérlek a boltig, én is arra megyek! - mondta a szinte reszkető fiúnak.
-Köszönöm tanár úr, nagyon köszönöm! - mondta elcsukló hangon, ahogy lépkedett
a tanár mellett.

Szatyorral a kezében indult tovább haza, s egész úton azon gondolkodott, hogy
nem fogja elmesélni édesanyjának, mi is történt. Nem tenne jót neki az idegesség!
Mielőtt belépett az ajtón még megtörölgette könnyes szemeit, ne lássa senki, hogy
sir, elvégre egy nagy fiúnak ilyet már nem illik!
Nagyot sóhajtott, majd benyitott az ajtón.

Válasz

A képet itt is megtekintheted!

verekedés.jpg

Válasz