Ez nem igaz! Ilyet ne is írj! Fantázia nélküli ember nincs is!!!!

Előzmény

Válasz

Ti nagyon jók vagytok. Én hozzátok képest egy fantázia nélküli ember.

Válasz

http://www.youtube.com/watch?v=8IEZGrUkXeQ&feature=related

Válasz

A kép az első hozzászólásnál megtekinthető, vagy ezen a linken:
--> http://pctrs.network.hu/clubforumcommentpicture/2/5/_/25998_244d656ec7d0.jpg <--

Válasz

Köszönjük a szép történetet!

Előzmény

Válasz

Egy csokor. Neked, gondolataimbol, álmaimból.

Ezen a mesés éjjelen az álomba szenderült kerti tó vizét egyetlen egy szellő sem borzolta. A Hold fényesen ragyogott. Mint mindig, csillag ösvényeken pihentette szépséges tekintetét. Te és én egymás kezét fogva mentünk a boldogság kertjébe. Tekinteted kerestem.
Megvallom, féltem a tekinteted. Féltem, hogy majd egyszer a holdfényben sem ragyognak benne a csillagok. Féltő gondoskodásommal nem érinthetem többé. Szárnyat bont a lélekmadár, s te elrepülsz vele. S ezzel egy időben a csillagösvények örökre bezárulnak. Hirtelen olyan hideg lett, borzongtam. De gyengéd érintésed e bénító sötét gondolatokat egy csapásra elűzte.
Rózsáinkhoz vezettél. Talán észre sem veszed, hogy a bokorról egy rózsabimbó hiányzik. Ha kérdeznéd, válaszképpen mosolyom küldeném feléd. De te nem kérdeznéd. Jól tudod, hogy az a rózsabimbó a végtelen szerelem virága a szívemben. S ha egyszer engem is szárnyára vesz a lélekmadár, a rózsabimbót a szívemben magammal viszem, hogy a végtelen ölelésében egyesülhessen veled. Dicsőség Istennek, mert megengedte nekem, hogy szeresselek. Isten szeretete örök, egyedülálló és példátlan! Mert minden Isten tulajdona, így mindennek a végső célja Isten.

Válasz

Köszönöm.

Válasz

Köszönjük a szép történetet. valóban igaz, az ember a szívével sokkal jobban hall, mint a fülével. Szép írás!

Előzmény

Válasz

Egy pillanat..

Csodaszép augusztusi délután volt,Gábor és Gabriella(vagy ahogy a család hívta őket:bi-Gabi)kisétált a ház mögé. Élvezték a nap melegét,ami már nem volt túl forró,de még kellemesen simogatta arcukat,s lépteik zaja finoman simult a természet hangjainak kavalkádjába. Mélyeket lélegeztek a virágillatú levegőből és letelepedtek a tornác lépcsőjére.
-Emlékszel mennyit játszottunk itt gyerekkorunkban?-kérdezte Gabriella hátradőlve.
Gábor a távolba nézett és huncut mosollyal bólogatott:
-Szerintem a szomszédok egy emberként sóhajtottak fel amikor kirepültünk...
Gabriella elnevette magát. Volt valami a nevetésében,ami elfeledtette az emberek gondjait és ez most a férfinak is nagyon jól esett. Fáradt volt.
Rengeteget dolgozott,most is csak rövid időre tudott hazalátogatni. A munkájába menekült,amióta a felesége elhagyta,úgy érezte soha többé nem tud magához közel engedni senkit. Ahogy ránézett a testvérére,ő is olyan távolinak tűnt...de a nevetése ismerős volt.
-És azt a gitárt minek hoztad?-kérdezte a lány kezében lévő hangszerre mutatva.
-Ó,hát ez az új hobbim!-kacsintott rá huga,s már mindketten nevettek,ugyanis köztudottan repedtfazék hangja volt.Ettől eltekintve mindenki szerette,mindig vidám volt,szertelen,de aktívan részt vett a közösség életében,segített ahol csak tudott,a városukban talán nem is akadt ember aki ne ismerte volna. Kicsit irigyelte is őt ezért,neki valahogy minden olyan könnyen ment.Vagy talán haragudott is rá ezért.
-De ugye énekelni nem akarsz?-húzta fel szemöldökét a bátyja és közben olyan képet vágott,mint egy ötéves,aki megtudja hogy spenót lesz vacsorára pedig utálja.
-Ugyan,csak irigy vagy-csúfolódott a lány és megszólaltatta a gitárt.
-Nee,kérlek,elmenekül a környék összes macskája!-vigyorgott Gábor,bár őszintén szólva komolyan így is gondolta. Látványosan befogta a füleit,úgy tett mintha semmit nem hallana.
De Gabit nem lehetett eltántorítani és nekifogott teli torokból kornyikálni:
-Miindeeegy milyeen haamiisaan szóóól iis a gitááárooom,nehekeeem vaaan a lehehehegjobb teestvééreeem a világoooon....!!
Meg kell hagyni,borzalmasan énekelt,nyilvános helyen beviszik csendháborításért,de legalábbis a helyi vegyesbolt jól megszedi magát a füldugók eladásából.
Mégis,szép lassan,Gábor arcán a vigyort felváltotta a meglepetés. Elcsendesült és arra gondolt, mégiscsak szép ez a dal. Ebben a pillanatban megszűnt minden,a munka,a stressz,a rohanás,a magány,s úgy tűnt az egész univerzumban csak ők léteznek és egy szál gitár.
Elmosolyodott,majd olyat mondott,amit se addig,se azután soha többé:
-Jól van,énekelj nekem kishugom...
Hát,fura manó az ember,bármekkora is a füle,vannak hangok,amiket csak a szívével tud meghallani.

Válasz

Kedves Győző! Köszönjük a történetet, bár nem az eredeti képről készült. A kép az első hozzászólásnál van berakva. Most látom, hogy kicsit messze került, talán ezért nem lehetett észrevenni. Sajnos a fórumtémát nem lehet szerkeszteni, így a képet berakni sem az indító szöveghez. De időmként majd beírom a linket, így nem lesz zavar. :)

Válasz