Ja, és egy jó tanács: ha nagyjából azért megjön az ötleted, kezdj el írni, aztán már jön magától. :)

Válasz

Attilával teljesen egyetértek. Ha túl sokat filozofálok azon, hogy vajon tényleg érdemes-e megírnom az adott művet, elmegy a lelkesedésem, nem érzem értelmét. És nálam leginkább ez okoz írói válságot.

Válasz

Akkor írd le az ötleteidet külön, jegyzetként. Nekem is volt hasonló érzésem, kitaláltam valamit és nem tudtam, mi lesz belőle. Az egyik novellám egy apró részlete volt csak, de leírtam. Később, mikor nézegettem ezeket az ötleteket, beugrott, hogy mit kéne kezdeni vele! Ha nem írom le, akkor tuti, hogy elfelejtettem volna, és nem írtam volna meg pl. a Wild Roset.

Előzmény

Válasz

Én mindig is az első mondat legépelését tartottam nehéznek, legyen az a történet bármelyik részén. Egyszerűen leülsz a billentyűzet elé, de semmi sem jön. Tudod mit kéne írni, de egyszerűen képtelen vagy elkezdeni.
Igen, okozhatja a stressz, a nyugtalanság. Relaxálni kell ilyenkor. Én javaslom a teát és a motiváló zenét, amiről még külön fórumtémát is nyitottam tavaly. Nincs jobb mint hátradőlni teával a kezedben, szívószállal a a szádban, hallgatni a kellemes, megnyugtató zenét és kikapcsolódni. Egyes esetekben még a videójátékok is segítenek, hogy leadd a feszültséget.

Van úgy, hogy sokat írok, és egyszerűen elmegy a kedvem. Ilyenkor általában vagy történetet váltok, vagy egy ideig csak olvasgatok. Ez az unottság idővel elmúlik, de a saját preferenciáid alapján gyorsabban vissza tudsz lépni a hétköznapi irodalom színes vásznára, csak tedd azt, amit szeretsz.

Válasz

Ha választani kell , hogy tedd vagy ne tedd akkor mindig a teddet válaszd! Fogj hozzá és menet közben is alakulhat a dolog , a túl sok töprengés nem vezet eredményre !!!

Válasz

Az a baj, hogy nekem van néhány ötletem, amik nem egészek, csak részletek...és nem akarnak összeállni sem egymással, sem magukban és ez kicsit nyomasztó érzés....
Vagyis lenne mit elmondanom, de mi az értelme még nem tudom...

Válasz

Még annyit hozzátennék, hogy kétféleképpen lehet írni, legalábbis én ezt vettem észre magamon. Mikor sokat gondolkodom, többször kitörlök akár egy oldalt is, mikor a "fejemben vagyok", na az nem írás. Mikor nem tudok másra gondolni és egyszerűen csak írok és írok és valahogy belülről jön az egész, akkor nem kívülről látom a dolgokat, hanem benne élek, minta tényleg velem történnének meg a dolgok, elhiszem és ott vagyok és "látom" és ez tök jó érzés. Nálam ez az írás.

Válasz

Az írói válság legtöbbször akkor áll be, amikor minél többet kezdek logázni az adott "történeten", aztán elemezve, hogy vajon mennyire érdemes megírni, mit érek el vele, mit szólnak mások stb. csődbe megy a terv. A stresszes életmód nem feltétlen okozza a válságot, sőt sokszór táplálja az ötletet pl. újságírásnál (nálam). Szerintem az ötlet soha nem száll el, és nem is születik: egyszerüen csak a figyelem az, ami vagy képes kiragadni dolgokat, ötleteket az egészből, vagy épp nem látja azokat...

Válasz

Zoltánnal teljesen egyetértek.

Nekem kell egy kis nyugalom, hogy tudjak írni, ha rosszul érzem magam a bőrömben, mert olyan külső hatások érnek, sok a stressz, vagy aggódom, vagy egyszerűen sok az intéznivalóm, akkor nem megy. Szerintem nem nagy dolog ez, mindenkinek az életében vannak hullámhegyek és völgyek, meg kell élni mindkettőt! Aztán ha kicsit kitisztul a fejem, folytatom tovább az írást, mert szeretek írni, az sem zavar, ha mások nem tartanak elég jónak, vagy tehetségesnek. Azt teszem, amihez kedvem van, amit szívvel-lélekkel akarok csinálni.

Válasz

Az a legrosszabb ebben a dologban, hogy az ember igazából nem tudhatja előre, mi ránthatja ki a "betegségből". Sokszor egyetlen mosoly, egyetlen pillantás is elég, de valakinek úgymond újjá kell formálódnia, változtatnia a gondolkodásmódján, hogy sikerüljön kilábalni. Mindenesetre a leghelyesebb ilyenkor talán az, ha az ember azokkal a dolgokkal foglalkozik sokat, amelyekről tudja, hogy nagy hatással vannak rá érzelmileg. Ezzel talán felgyorsíthatja a "gyógyulási" folyamatot, de tényleg csak talán.

Válasz