Amatőr Írók Klubja

Az Il Silentio zenéjére.

Ezt a témát Perei Jánosné indította 13 éve

Ez a vers akkor "született" amikor új "sláger" volt az Il Silentio.
A nap már leszllt, eljön az éj, s az Ég
Felöltötte mélykék bársonyruháját,
Ékének rátűzte a csillagragyogást
Aranyszín ékköveknek fénylő sugarát.

Jöjj kedves, bújj hozzám, nézd a Holdsugárt,
Sejtelmes fátylába borít minden fát.
Holdfényes nyáréjszaka, illúzióinknak sugalmazója.

Csodás ez az éj, - veled vagyok szívem.
Átkarol már ölelően két karod,
S érezzük, hogy a szívünk egymásért dobog,
Vigyázz rám, reggelre se legyek csalódott.

Jöjj kedves, figyeld csak, nézd az éjszakát,
Szikrázó csillagok arany sugarát.
De figyelj a vén Holdra is, vigyázz, mert csábító, mindíg hazudik.

Nézd, kedvesem, ott virrad már, virrad.
Olyan messze van még, távol, keleten,
És nem múlt szívünkből el ez a szerelem,
Örökké hozzámköt és hozzádfűz engem.

Itt vagy velem mos, s boldog vagyok veled.
Együtt járjuk be az életutunkat,
És együtt győzzük le az akadályokat,
Amit a sorsunk hoz, - de velünk nem marad!

Jöjj kedves, jöjj ide, nézd a Napsugárt,
Fényárba borít be bokrokat és fát, elűzte az éjszakát.
Hoz szívünkbe nyugalmat, éltünk nappalát.

Érzed kedvesem a Nap sugarát - meleg,
Olyan jó nekünk e csodás Szeretet,
Amely betölti most , betölti Lelkünket,
Elárasztotta már a teljes szívünket.

A nagy szerelmet hozta nekünk szívem.
És a békességnek oly jó érzését,
Elhozta életünkbe, elhozta a Fényt,
Amely már végigkísér életünk egén.