Otthon asszonya még ébren volt és boldogan járult eléje. Áradó szeretettel ölelte át. Összesímultakés mindketten érezték, hogy ők nemcsak itt a földi életben EGYEK, de mindörökre összetartoznak már, mert őket a Szeretet köti össze, amely átível Téren és Időn túl is. Ők ketten Ott is Egyek Isten Országában. A következő napokban a férfi találkozott azokkal az emberekkel, akikkel már több éve szinte minden nap találkoztak, és megbeszélték, hogy a szokott helyen ismét találkoznak. Társai közül senki sem tudta, hogy Ő már jóelőre mindent elrendezett. ezt csak idős rokona tudta, aki tudott titkot tartani. A jóságos férfi lelke nyugodt volt. Tudta, hogy itt a Földön befejezte azt a Szellemi és spirituális munkát, amit Isten rábízott. Azzal is tisztában volt, hogy mi fog hamarosan történni vele. Az, hogy a családját teljes biztonságban tudhatta, hogy gondoskodott a jövőjükről, az nagyon jó érzéssel töltötte el. abban biztos volt, hogy halálra ítélik, de ezzel kapcsolatban mégis érzett valamilyen furcsa bizonytalanságot. Pár nap múlva egy nagy ünnep előestéjén a Spirituális csoport tagjai vacsorázni mentek. Hazafelé az úton asszonya megkérdezte férjétől: - Mikor mondjuk meg édes anyámasszonynak?
- Hamarosan, kedvesem. Hamarosan Édesem. Mairám, anyámasszony nagyon boldog lesz majd.
Ezután szédítő gyorsasággal peregtek az események. Egy este a csoport találkozóján a férfit elfogták és elhurcolták. Nagyon megkínozták, pedig soha nem tett semmi rosszat senkinek! Egyetlen nagy "bűne" a származása volt! Bekövetkezett egy borzalmasan megrázó esemény is, a keresztre feszítés. A kereszthalálával a férfi megmutatta az embereknek a kereszt szörnyű, de felemelő misztériumát. " A keresztet fel kell venni! Kínok véres verejtékével, összeroskasztó súlyát fel kell hurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bűnöknek és szenvedélyeknek, a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük, mert csak a megfeszítés után következik el a végső szabadulás, a Feltámadás!/Szepes Mária magyar írónő /
Nappal volt a kereszthalál alatt, de éjszakai sötétség b orult a városra, még a Nap, a Jóisten Szeretetének jelképe is gyászolta azt a JÓ embert, aki maga volt a SZERETET! Amikor levették a keresztről a fehérruhás zsidó barátok" elvitték Őt, hogy a vallásuknak megfelelően megadják neki a végtisztességet. Felesége, Édesanyja és a gyermekei iszonyú lelki kínokat szenvedtek el, amíg kedves és nagyon szeretett hozzátartozójukat kínozták, korbácsolták, gúnyolták és keresztre feszítették. A rokonok és barátok támogatták a roskadozó Édesanyját és Feleségét. alig volt már jártányi erejük. Fájdalomtól eltompult érzékellel és gondolatokkal roskadtak le otthonukban. Erejük most már elhagyta őket. Iszonyúan fájt a szívük a kedves férj, édesapa és Fiú miatt. Ilyen borzasztóan elesett állapotban még arámi, az édesanya sem vette észre, hogy Fia felesége mennyire nehezen tudja leplezni gyönge fizikai állapotát és rosszullétét, és azt, hogy milyen hatalmas lelkierővel tartja magát.