Pár nap múlva a Spirituális csoport tagjai vacsorázni mentek egy nagy ünnep előestéjén. Hazafelé az úton
asszonya megkérdezte - mikor mondjuk meg édes anyám asszonynak? - Hamarosan, kedvesem, hamarosan. Édesem, Mairám, anyám asszony nagyon boldog lesz.
Ezután szédítő gyorsasággal peregtek az események. Egy este a csoport találkozóján a férfit elfogták és elhurcolták. Nagyon megkínozták, pedig soha nem tett semmi rosszat senkinek. Egyetlen NAGY"bűne a származása volt! Bekövetkezett egy borzalmasan - megrázó, szörnyű esemény is, a keresztre-feszítés. Kereszthalálával a férfi, az Emberiség legnagyobb Tanítója megmutatta az embereknek a kereszt szörnyű, de felemelő misztériumát. "" A keresztet fel kell venni! Kínok véres verejtékével, összeroskasztó súlyát cipelve fel kell hurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bűnöknek és szenvedélyeknek, a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük, mert csak a megfeszítés után következik el a végső szabadulás, a Feltámadás."/Szepes Mária magyar írónő./
Nappal volt a kereszthalál alatt, de éjszakai sötétség borult a városra. Még a Nap, a Jóisten Szeretete is gyászolta azt a Jó embert,aki maga volt a Szeretet! Amikor levették a keresztről a fehérruhás zsidó barátok" elvitték Őt, hogy a vallásuknak megfelelően megadják neki a végtisztességet. Felesége, Édesanyja és a Gyermekei iszonyú lelki kínokat szenvedtek el, amíg kedves, nagyon szeretett hozzátartozójukat kínozták, korbácsolták, gúnyolták és keresztre feszítették. A rokonok és barátok támogatták a fájdalomtól roskadozó Édesanyját és Feleségét. Alig volt már jártányi erejük. fájdalomtól eltompult érzékekkel és nehéz gondolatokkal roskadtak le otthonukban. Erejük mostmár elhagyta őket. Iszonyúan fájt a szívük a kedves Férj, Édesapa és Fiú halála miatt. Ilyen borzasztóan "elesett" állapotban még Arámi az édesanyasem vehette észre, hogy Fia felesége mennyire nehezen tudja leplezni gyönge fizikai állapotát és rosszulléteit, azt, hogy mennyire hatalmas lelkierővel tartja magát.
Másnap már a sziklasírhoz mentek abba a szép nagy kertbe, amely rokonuk Joseph tulajdona volt. Mélységes szomorúsággal álltak a sír előtt. A bánat keserve letaglózta értelmüket és szíveiket. Leborulva imádkoztak az alkonyat beálltáig. Harmadnapon már hajnalban a sírnál voltak. Megdöbbenten látták, hogy a sír bejáratát eltakaró hatalmas kő nincs ott. Arámi berohant a sírba és kétségbeesve látta, hogy Fia holtteste már nincs ott! A halotti lepel a kendővel együtt ott van szépen összehajtogatva a kőpadon. Arámi az arcához szorította Fia halotti leplét.Könnyei patakként omlottak mély fájdalmában.