Vállalta akkor a nagy veszélyt is Isten Gyermekéért, - amely a zsidók törvényei szerint nagyon súlyosak voltak egy olyan leány számára, aki egy másik férfi menyasszonyaként teherbe esett - de nem attól a férfitól! Gyengéden elmosolyodott a feltörő kedves emlék hatására, amely most lágyan símogatta a szívét. Milyen kifürkészhetetlenek és rejtélyesek Isten útjai! Adott neki egy szép, lelkes gyermeket, akit az emberek felbiztatott tömege megöletett, mert királyi Gyermek volt, Királyi Vér! EZ a megmásíthatatlan Igazság eleve eldöntötte Fia megöletését. Róma nem tűrhette meg az Ősi szent zsidó vérvonalból származó Fia jelenlétét, hiszen Ő valóban a zsidókTörvényes Királya volt a születése révén! - így állandó fenyegetést jelentett Róma hatalmára nézve! Királyi gyermeke felnőtt. Jogos örököse volt Dávid Király Jeruzsálemben lévő szent trónjának, amelyet most a róma császára által kinevezett Helytartó foglal el. Amikor erre gondolt, a szívét mélységes szomorúság öntötte el. Mairára nézett, aki fájdalomtól megtörten állt ott, és a szívét leírhatatlan fájdalom borította el. Fia nincs többé. A felesége és fiai nélküle kell, hogy éljenek tovább. Csodálta Fia asszonyát, aki ijesztően sápadt arccal, de állva tudott maradni. Tudta, hogy erőslelkű asszony. Köntöse színe megmutatta benső, tiszta lényét, mert nem akárki viselhetett ilyen ragyogóan-kék köntöst! Fia felesége fiatal leánykorában Beavatásban részesült, Papnő volt Magdalában, ahol ÍZISZ Istennő Templomában szolgált mielőtt a Fia felesége lett. Tiszta és Szent nőként ismerte meg a Fia Mairát. A két fiatalt zsidó szokás szerint még gyermekkorukban eljegyezték egymásnak a szülők. Mosz ismét azt látja, hogy Maira halálsápadt lett, de uralkodott magán. Arámi most arra gondolt, hogy a menye, aki végignézte szeretett férje megkínzását, megalázását, megcsúfolását, - most már talán nem fog belehalni az átélt, alig kibírható lelki szenvedésekbe. Csak remélni merte, hogy Fia felesége ki fogja bírni az ezután következő heteket és hónapokat is, és nem fog belebetegedni az átélt orzalmakba. Erős asszonynak ismerte meg Mairát. Fia mély szeretettel szerette és tisztelte a feleségét, akivel EGYEK voltak Istenben. Szívet szorító volt látni a két fiút, ahogy szobor - mereven álltal édesanyjuk mellett. Arámi tudta, hogy mennyire szerették és tisztelték Édesapjukat. Istenem! Mennyire megrázóan-borzalmas volt elviselni mindazt a szörnyű kínzást, amelyeket Édesapjuk a gyermekei szeme láttára élt át. Félve gondolt most arra, hogy mi lesz velük, ha Jeruzsálemben maradnak! Tudta, hogy Fia gyermekei és felesége ugyanolyan nagy veszélyben vannak itt, mint a Fia volt! A fiúk is Dávid Király egyenesági leszármazottai, és most bizonyossággal érezte, hogy egyáltalán nincsenek biztonságban Jeruzsálemben.