Ó, tényleg? Mégis milyen új?
Ha megfojtasz, se írok belőle regényt :D

Előzmény

Válasz

Látod, pont ez az, hogy nem szeretem, sokkal közelebb áll hozzám az elmebeteg valóság, mégis, úgy éreztem, olyan szinten újat mutatsz a műfajon belül, hogy gond nélkül olvastam volna regény terjedelemben is.

Válasz

Mert biztos szereted a fantasy-t. Én megkönnyebbültem a végére, hogy na, végre el lehet sikálni ezt az egész fantáziavilágot, és komollyá lehet behozni a valós, elmebeteg világba.
Én sem tudok többet mondani, hogy nagyon távol állt tőlem a fantasy része, hiába tetszett nektek. Nagy kín volt. :D

Köszönöm a véleményed, az olvasásod.

Előzmény

Válasz

Most látom, hogy ide nem is írtam, ne haragudj. Pedig olvastam ám, még akkoriban, amikor felkerült. Az lehet, hogy nehezen találtam a mondanivalómat, aztán elfelejtődött :(
Most sem sokkal könnyebb belekezdenem. Alapvetően nekem nagyon tetszett addig a történet, amíg fantasynak hittem, és hogy nem álltak össze a dolgok, sok kérdés merült fel bennem, így volt min agyalni, és ezek miatt vártam a következő részt. A befejezés számomra nem volt értelmetlen, nagyon jól megértettem, hogy mi történt, és az, hogy ilyen köntösbe csomagoltad, az egy nagyon jó ötlet, mert nehezebben kiszámíthatóvá teszi. Mégis fanyalgok, amiért ide kanyarodott a történet. Ennek egyik oka, hogy úgy gondolom, mostanában nagyon sokan ellőnek hasonló csavarokat, és a te történeted sokkal többet ígért az elején ennél, a másik pedig az, hogy mennyire jól állt neked ez az elrugaszkodott stílus és világ, ami lehetett volna akár teljesen nem e világi, hogy úgy fogalmazzak. Remélem érted, mit próbálok kinyögni. Annak ellenére, hogy csak az utolsó részben kezdtem megérteni, mi történik, egyúttal le is lombozott az, hogy hova lyukadunk ki. Ettől még ez egy nagyon jó történet, és nagyon jól megírtad.

Válasz

A Nora orvosos. Sőt! NAGYON :D A babaház pszichósan orvosos - az azért súlyos.

Mi mást szerettem volna éreztetni?! Végülis kiderült, hogy Jani egy személyiségzavaros bűnöző. Szerintem ahhoz képest elég rendben zajlott az I, II, III, ami az ő fejében zajlott történet volt.

Előzmény

Válasz

Ok megnézem, köszi! Amúgy az orvosos témák hozzám közelebb állnak, de valahogy annél is ezt az elmosodottságot éreztem... de rákukkantok a Norára!

Válasz

Összeáll ez! Norbinak is összeállt. Arra mindig figyelek, félreértetted a "gyakorlás"-t, mert mást még nem olvastál tőlem. Ha rákattintasz a rész alatti "ammon" linkre, válogathatsz. A babaházat nem ajánlom, ha valami ugrál, az úgy pattog, mire összeáll, hogy neked nem ajánlom. Olvass bele a Nora-ba, az könnyedebb, mesélősebb.

Előzmény

Válasz

Ha van hozzá időd meg kedved én szívesen elolvasnék egy olyat is amiben összeállnak a dolgok és nem csak gyakorlás, mert én is azt vettem észre amit a Norbi, nagyon ugrál és nem lehet egy könnyen megérteni.

Válasz

Mert te is a regényekhez vagy szokva, én meg most pihenek egy kicsit ezekben a kis firkálmányokban.
Nem gondolom ám őket komolyan, csak stílusgyakorlás :)
Így hát messze túlszárnyaló a dicséreted, mint amilyen amúgy :)

Köszönöm, örülök, hogy végigjöttél ezen is :)

Előzmény

Válasz

Hogy a történetről Összességében mit is gondolok...
Szerintem kezdjük azzal, ami a leginkább megmaradt bennem: Zavaros. Nem egészen érzem, hogy hozzá lennék szokva az ilyen félálomszerű, kicsit illúziós/halucinációs hatást keltő, örökké változó fogalmazáshoz. De az utolsó fejezet végül aztán megértette, hogy miért volt ilyen, és ezért hatalmas bónusz pontot adok, mert így már látom, hogy konzisztens, előre kigondolt és tervezett ötlet volt, ami a célt sikeresen megszolgálta. Ez pedig így nagyon szép!
És igen, így már a karakterek véletlenszerű kitöréseit sem tudom felhozni negatívumnak, amit előző részekben említettem, hiszen a teljes képet látva már tudom, hogy miért van ez.

A fogalmazás remek volt, és a kitalált képek és illsuztrációk, bár hozzáadtak a zavaromhoz az álomszerű hatásuk miatt, remek kapcsolatok volak, és bőven mondhatom, hogy sok hasznos és szép trükköt tapasztaltam e négy rész alatt, amiken én is örömmel beépítenék a további írásaimba. :)
A történet nem a legtisztább nekem, még Bőven akadna számos kérdésem, de a lényeget megragadtam, hogy magát az írást megértsem :)

Köszönöm ezt a kalandot, mégha későn is fejeztem be! :D

Válasz

Nem fogom azt mondani hogy Teljesen megértettem, de visszaolvasva még az első rész is ismét, valamennyire úgy mond körvonalazódik a helyzet. Kicsit úgy érzem hamar lett lezárva.
Mindenesetre, eme utolsó rész tetszett a legjobban mindközül. Különös képpen ez a rész:

"- Eszti! - tapadt Január az üvegablakra, és próbált kilátni azon, ám csak önnön tükörképét látta. Aztán nyílt az ajtó, és Júlia lépett be azon. Felismerte a lányt, ezért egész teste lemerevedett. Júlia reszketni kezdett, Jani félt, mindketten egymás reakcióját méregették.
Majd egyszerre mozdultak: Júlia a férfi vállai felett, Jani a nő csípője körül ölelte át. A nő reszketve bújt Jani arcához, akinek ajka zihálva kereste meg a másikét. Mohón akarták egymást. A reszketésből akaró kaparás, a fuldoklásból éhes lélegzet, és erőteljes hullámzás lökte őket az ágyra.
Egyszerre mozdultak. A nő mosolya sírt, ahogy könnyezett ágyéka is a férfi teste alatt. Mosoly mosolyt követett, a csókok harapást, míg a leghangosabb sikoly a legmélyebb lélegzetet kísérve végre otthonra lelt."

Ez rendkívül jól lett megírva, hangoztatni sem tudom eléggé, hogy mennyire! Nagyon tetszett!
December pedig mégiscsak egy aranyos kis élet lett :3

Válasz