D. Eszter üzente 6 éve
Részvétem. :(
Ahogy olvastam a mi kutyánkat juttatta eszembe. Úgy hívjuk néha, hogy vegetáriánus kutya, mert minden zöldséget, gyümölcsöt olyan örömmel fogyaszt, mintha hús lenne:)) de ő különösen ínyenc: kisebb korában képes volt a műanyag kupakot, fadarabot, sőt még a csípős paprikát is jóízűen megenni. A házáról is lenyalogatta, pedig azért kentük be, hogy ne harapdálja szét :D
pásztor pálma üzente 6 éve
Ócsai Norbert üzente 6 éve
Máté Nemes üzente 6 éve
Sajnálattal tudatom veletek, hogy Maszat kutya a mai napon valóban eltávozott az élők sorából. Megírni is szörnyű volt, amikor még javában élt és virult, de most még nehezebb, hogy a gondolat átment valóságba.... :( :( :(
14 évet élt.
László Levente üzente 6 éve
Ez nagyon jó volt, tényleg érzelmes. Engem már hárman hagytak itt, egy papagáj, egy kutyus és egy cica. :/
Vincze Gyula üzente 6 éve
Ócsai Norbert üzente 6 éve
Eh, rég túl vagyok rajta. Kellően szociopata vagyok, hogy ne foglalkozzak vele már.
Viszont hála ennek az emléknek rájöttem, hogy a saját történetem főszereplője, Lily, érdekes hasonlóságokat táplál kedves néhai Molli iránt.
Ugyanazok a színek, ugyanaz a nem, ugyanaz a jellem, rímelő nevek ---
Mindkettőjükben az a nyaggató késztetés, hogy ugyanazt újra és újra elcsiripeljék...
Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeh, biztos véletlen.
Máté Nemes üzente 6 éve
Köszi, hogy hozzászóltál. Borzasztó lehetett.
Szerencsére, a valóságban még nem halt meg a kutyám! Azért írtam ilyen szomorú témájút, hogy lássam, mit hoz ki belőlem.
Sokszor könnyezve nyomkodtam a billentyűket... Meghatódtam írás közben.
Ócsai Norbert üzente 6 éve
Ez a történet felidézte bennem a napot, amikor a gyermekkoromban elhunyt szeretett papagájom; Volt bőven sírás, bár elsősorban azért, mert a kegyes szülők az én temetéses ötletem helyett a hat év hűség után inkább a szemétbe dobták.
...
...
...
...
Fájdalmas!