. Léda üzente 6 éve

Köszi!

Válasz

László Levente üzente 6 éve

Pörgős rész volt, szokatlanul terjedelmes, de teljes mértékben megérte elolvasni.

Válasz

Amie Mon üzente 6 éve

Tök detto ;)

Válasz

. Léda üzente 6 éve

Ez is ismerős, én is le szoktam blokkolni a nagyon várt részeknél is... ideges leszek és elbizonytalanodom, hogy biztos ezt akarom-e írni :D
Természetesen nálam ez is fordítva működik, mint a normál embereknél... én egy sztorit általában mindig a végétől kezdek és úgy építem visszafele :D

Válasz

Amie Mon üzente 6 éve

Köszi, megfogadom a tanácsod, és leírom. Akkor is, ha összetörik közben a kezem :D

Válasz

Ócsai Norbert üzente 6 éve

Ez a másik fele lesz a dolognak, szerintem :D

Lámpaláz.
Ha a jelenetet nem csak várjuk, de még a történet menete is azon imbolyog, akkor jön a kényszerstressz, hogy tökéletes legyen. Ami ugyanúgy leállít.
Persze, nem vagyok szakértő, én is csak tapasztalatból beszélek :D Nekem pont ez volt az aerisi cselekményszál végén.
Ami tehet ellene, azt tudom javasolni, hogy írjunk. Egyszerű felelet, tudom, nem török jege velet, de működik. Legalább pár bekezdést egy nap, akár pár mondatot, aztán zárjuk be és ne is lássuk a következő 24 órában. Előbb-utóbb túllépünk rajta.

Ha nem tudok haladni, akkor én annyit teszek, hogy leírom a párbeszédet minden nélkül. Csak a kimondott szöveget, semmi mást. Az könnyű, lényegében csak diktálás!
És aztán ezt kezdem el körbeírni/kikerekíteni magával a történettel. Ad egy vázat, amin kapaszkodni lehet.

Válasz

Amie Mon üzente 6 éve

És velem mi a baj??? A babaháznál épp ott tartok, amiért az egészet írtam, és lebénultak az ujjaim. Épp ott, amit úgy szeretnék megírni, és halogatom csak halogatom, pedig már a fejezet fele is megvan, csak a "kedvenc részem"-et nem bírom leírni, pedig állítom fel is tudnám mondani, annyiszor átgondoltam, mégsem tudom, mi van velem...

Válasz

Amie Mon üzente 6 éve

Nekem a sietős rész is tetszett, szeretem az írásaidat, akár rohanunk, akár belemélyedünk. Léda csak egy van ;)

Válasz

Ócsai Norbert üzente 6 éve

Őszinte szívvel tudom mondani, ismerem ezen érzéseket.

A legrosszabb akkor van, amikor az a jelenet, amit már tűkön ülve vár az ember, hogy nekikezdjen, pusztán oldalakra van a mostani állástól, az írás pedig egy-az-egyben megakad ott, ahol van, mert már annyira neki szeretnénk kezdeni annak a közeli jelenetnek, de Ez, ahol most vagyunk még nem az, ami viszont lelomboz. És puff neked munkamorál!

Válasz

. Léda üzente 6 éve

Igen!! Annyira jól érzed... pedig próbálom leküzdeni ezt a döcögős kezdést, de az istenért nem sikerül. Mindig van egy kép, egy pillanat a fejemben, amihez el akarok érni - minél hamarabb.

Ráadásul ennél a sztorinál az is nehezítés volt, hogy az első 20-30 oldal után hónapokig megálltam és egy szót nem írtam. Erősen gondolkodtam, hogy egyáltalán folytassam-e, biztos ez is érezhető.

Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Amie Mon üzente 6 éve

Farkasokkal táncoló... Csak hogy ez egy haláltánccá nőtte ki magát, amit végre a mi kis kedvenc cafkánk is felfog. Tetszik, hogy komollyá vált a történet, bár Rick és a magazinja... Az aduász volt! Imádtam! :D

Már megint azt érzem, mint a Tisztítónál, hogy mostanra sokkal jobban belerázódsz a történetbe, emiatt sokkal profibb, mint a kezdés kissé döcögőssége. Gondolom, megint türelmetlenül róttad a sorokat, hogy eljuss(unk) ide :)

Válasz

. Léda üzente 6 éve

Jó, lehet, hogy kicsit eltúloztam Clay képességeit... de nem tehetek róla :(

Örülök, hogy végül is Elisa ilyen hatást váltott ki, emlékszem, hogy az elején kb. senki nem szerette :)

Köszi!

Válasz

Ócsai Norbert üzente 6 éve

Minusz egy ellenfél! ...Nem hiszem, hogy ennek örülni fognak a túloldalon...

Kicsit gyengének tűnik ez a farkaslét; Clay nagy nehezen megküzd/elzavar egy Kennellyt farkasformában, de emberként az egész bagázst kivágja az eszmélet világából... Jobban belegondolva, ez lehet nem is a farkaslétet minősíti, hanem inkább Clay tökéletesre csiszolt, gyémánt hasizmait.
Mondjuk csak farkasokká változnak, nem farkasemberekké, tehát nem is számítok várospusztításra :D

Gyula véleményét pedig teljes mértékben támagom, Elisa éles nyelve egyszerűen imádnivaló. Örömmel olvasom minden egyes szavát/gondolatát; Ilyen érzelmeket kell kiváltania egy főszereplőnek!

"A remek költői kérdés és én kettesben maradunk."
Ez a kép számomra fenomenális volt! Olyen egyszerű, mégis sokat mondó ~ Jól hangzik!

Válasz

. Léda üzente 6 éve

Köszi szépen! :)

Válasz

XYZ 2084 üzente 6 éve

bocsi a félregépelésekért

Válasz

XYZ 2084 üzente 6 éve

Tudsz írni, a porcelán babás tánco álomkép tetszett. A sérült farkas ellátását viszont megoldhattad volna rövidebben is, szerintem. Tetszik a meztelen motoros lezsersége, az király. Szerintem az hatásosabb lenni ha nem ennyire direktbe írnád a véres dolgokat, meg az olyan szavak mint a törcsi megtörik ezt a véres hangulatot, szerintem.

Amúgy tetszett szerintem elolvasom a következőt.

Válasz

. Léda üzente 6 éve

Váó, hát ezzel adtál egy löketet a folytatáshoz! Köszi szépen!
Amúgy nem kell aggódni, szinte semmi durvaság nem lesz....;)

Válasz

Vincze Gyula üzente 6 éve

Szokták mondani hogy egy jó karakter képes elvinni a hátán a legklisésebb ötletet is. Elisa humora mindent visz, miatta több a történet mint egy sima húszezredik farkasos történet. Miatta egyedi. Ezen a részen szórakoztam a legjobban, a végére tényleg feszült lett, és most jött el a pillanat amikor elkezdtem együtt élni a karakterekkel. Remek volt a párbeszéd Conall és Elisa között. Még az is megeshet, hogy ha eldurvúlnak az események, aggódni fogok értük. :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 7 éve

Nagyon feszült hangulata van, az állapotod, sem sugall semmit, bátran válaszolsz a farkaskérdésekre, Én igazán nem tudom felfogni a át járhatóságot, a nő és a farkas között. Természetesen fantázia az egész , de nagyon jó fantázia. Én csak nagyon nehezen tudom tudom értelmezni az egészet. Pedig igazán odafigyelek mikor olvasok, és ilyenkor elvonatkoztatok ,hogy ho-hó , hisz ez csak fantázia.

Válasz