Pedig nem különösebben szeretem a novellákat. Egyfajta "jegyzet"-nek érzem egy regényhez képest. A regény a minden, a világ, de a mai világban... Hallottam már olyat, hogy 2 órás filmnek neki sem állnak, a húsz perces sorozatok a menők, mert rohanni kell. Hát, én nem ilyen vagyok, már mint rohanok épp eleget, de szeretek belemélyedni. Szóval nem különösebben érdemlek miatta dicséretet, csak egy kis snitt volt. Azért köszönöm!

Előzmény

Válasz

Egy lengyel, vagy orosz -már nem emlékszem- film jutott erről eszembe. Abban is ilyen kis rövid történetek voltak, aminek sokszor nem is volt nyilvánvaló a jelentése, de mindig megmozgatott valamit bennem, ahogy ez az írás is.
A hangvétel, a felépítése a történetnek, ez az örökös melankólia a te jegyed, ismertetőd és örökös stílusod, amit mindig belefonsz írásaidba. Mindezek ellenére, még most sem elavult és újra meg újra meglep(sz).
Maga a történetek, a gondolkodás és érzelem egy olyan síkján mozognak, amit nem lehet szavakban kifejezni, bármennyire is választékos valakinek a szókincse. Ezért, nem is taglalom, legyen elég annyi, hogy megérintett mind a négy, egyenként és egyre mélyebben.
Megjegyzem, hogy nekem is hasonló érzéseim voltak a fiú/lány dologgal, de ez nem rontott az élményen.
A terjedelemre térnék ki még, ami most teljesen elfogadható és befogadható volt, lássuk be ilyen témában túlságosan fájdalmas több száz oldalt olvasni, de így teljesen megfelel és szerintem, lényegre törőbb és hatásosabb is.
Jó volt olvasni a történetet és a reakciókat egyaránt, azt hiszem ilyen egy jó írás.

Válasz

Írom még a babaházat is, hogy fenn maradjon az életundor, ami kifogyhatatlan belőlem :D

De hogy engem?! Gyűlölöm a tavaszt. Minden tavasszal meghalok. Gyűlölöm a fényt, a színeket, a nyugalmat, a harmóniát - ezek mind olyan távol állnak tőlem... A madárcsicsergéstől migrént kapok. Inkább az éj, a sötét, a csend, a tücskök és a szentjánosbogarak:)
Na, a nyár. Abban viszont az egész lelkem benne van. Csak én nem vagyok ilyen erős "kimenni", és szembenézni a depressziómmal. Én valóban felgyulladnék.
Ősz...iszonyú rendetlen vagyok, és sosem csinálok nagytakarítást, mindig csak ha nagyon muszáj, azt is nagy szenvedve...
Tél - sajnos nem kaptam meg azt a képességet, hogy "vak" legyek.

De valóban, igyekeztem életben tartani magam a képekkel.
Köszönöm, hogy végigolvastad!

Előzmény

Válasz

Nagy hullámmal tértél vissza közénk; Ez határozottan az eddigi legerősebb írásod, amit megosztottál velünk :)
Szerintem felettébb segít a megnyilvánulásban az, hogy mily' kevés párbeszéd szerepel itt, mert így a teljes történetet most kizárólag a fogalmazásod vezérli. És ezen a téren bőven jeleskedsz itt!

Úgy érzem, e négy évszakkal sokkal inkább Téged ismertünk meg, mintsem más karaktereket.
Négy évszak, a lelked négy vérmérséklete:

Kezdve a tavasz flegmatikus nyugalmával - a békés, idilli kezdetek megnyilvánulása és a boldog szépidők utáni vágyakozás egy álma;

A nyár szangvinikus fantáziavilága - a kreativitás és szépségek varázslatosan változatos kutatása a boldogság irányában;

Az őszi világ határozottsággal töltött kolerikája - a rend és a béke fenntartása, hogy egy rég-haldokló mosolyt örök fényben tudjanak,

És végül a tél komor, egyedül hagyott, magábazárt melankóliája, 'mely aztán egy emberi életre végső pontot ad.


Én ettől tartom e műved zseniálisnak.

Válasz

Természetesen én is elfogadom. Talán azért is érzed lányosnak, mert nagyon elnyomták őt azzal, hogy elvonultak a világból, azt sem tudta, hogy vannak-e még más emberek is. Az ilyesmit éreztem/éreztettem Ben stílusán, szavain.

Előzmény

Válasz

Örülök, ha adsz a véleményemre de nem biztos hogy kell rám hallgatni. Persze nagyon szívesen belenézek majd a másik történetedbe. Az keményebb dió, mármint olyan szempontból, hogy felnőtt korra szerintem jobban elkülönül egymástól a nemek közti gondolkodás és fogalmazás. Gyerekeknél ennyire talán még nem észrevehető és abban is igazad van hogy vannak lányosabb fiúk. Ahogy fiúsabb lányok is. Ráadásul tapasztalatod is van ezen a téren szóval ha jónak érzed, akkor lehet jó is. Kérdeztél, ami elgondolkodtatott és válaszoltam, ami viszont nem jelenti hogy igazam is van. Nekem fiam van, közeli rokonnak lánya, akiket szinte naponta látunk, így én ezt tapasztaltam minimális különbségnek fiúk és lányok között amit említettem. Amit viszont még meg kell jegyeznem, a nehezebb részét, tehát a gyerek nyelvet jól eltaláltad, azt teljesen hitelesnek éreztem elsőre is. Vagy mondom úgy, ha a végén nem Bent írsz hanem mondjuk Katet, ez nálam egy tökéletes írás. Így van bennem egyfajta ellenérzés, nem tehetek róla, de elfogadom a magarázatod

Előzmény

Válasz

Köszönöm, Léda :) Örülök, ha jónak tartottad - kissé eltöprengtem az éven, most, hogy itt a tavasz :D

Nekem mindenekfölött a Nyár lett a kedvencem, abban vagyok igazán teljes szívvel-lélekkel benne.

Előzmény

Válasz

Húh, ez brutál volt. Mindegyik évszakban volt valami zseniális, ami megragadott és/vagy kicsavart. Az elsőben a színes csokrok, a másodikban az, hogy nem gyújt rá többet, a harmadikban a sír, a negyedikben meg a hóangyal... Talán a harmadik volt az, ami leginkább megrázott és megmaradt bennem. A végén összeszorult a lelkem.

Válasz

Nem minden fiú "fiús" ízig vérig. Nekem négy öcsém van (és volt egy bátyám), a legidősebbről tudom azt mondani, hogy igen, ha az ő személyiségét vettem volna ihletként, ő valóban "fiúsabb", de szépen, éretten kommunikálja az érzelmeit. Az utána következő pláne fiú, azért nem "macskagyilkos (olvastam, majd írok hozzá), de sok olyan probléma van vele, amihez én kicsi vagyok megmagyarázni, hogy a tesztoszteront nem lehet mindenen és mindenkin levezetni, ő kegyetlen rossz egy fiú. Az utána következő még lánynak is túl nyafka lenne!!! :D A legkisebb is érzelmes, de nem annyira "lányos", mint az eggyel idősebb bátyja, viszont ő is mondana ilyeneket:))))
Húgom is van. Na, ő a legfiúsabb...
Persze, elfogadom, hogy neked furák a jellemek, ha van időd, beleolvashatnál a babaházamba, ott minden életkorban E/1-ben fiút/férfit írok, érdekelne, hogy hiteles-e szerinted.

Előzmény

Válasz

Először a Nyár című résznél lepődtem meg, az "úgy döntött, megborotválkozik" mondatnál, de ott végül nem zavart különösebben mivel nem belső szemszögű a mesélés. De látni kell, hogy a fogalmazás végig női íróra utal. Nagyon nehéz úgy belemászni a másik nem fejébe hogy hiteles maradj, mert ahhoz teljesen ki kell zökkenj az írószerepből. Azért az utolsónál jeleztem ezt mert ott E/1ben beszélt a gyerek, tehát ez a hitelesség hatványozottan fontos. Persze lehet hogy nincs vele semmi baj, de én sokkal több tőmondatot várnék és fiúsabb gondolkodást. Most így hirtelen belenézve a szövegbe a 'simította szárnnyá alakja körül a havat' mondat amit ide sorolnék, de ezeket nem keresgettem, mivel meg voltam győződve hogy lány. A végén meg jött a pofon hogy mégsem

Válasz

SZia! Az életkedvemet adta vissza a hsz-od... Hálásan... Örülök annak, hogy értő/érző szemek olvasták, hogy értéket jelentett számodra.
Továbbá... A részletes véleményt is köszönöm.

A naplemente a család halála után váltott kegyetlenbe, előtte direkt hangsúlyoztam a színek szépségét, hogy nagyobb legyen a kontraszt.
A harmadik történet egy idősödő asszony életéről szól, azt azért vettem ilyen olvasmányos stílusra.
Miért ne lehetett volna fiú a főszereplő? :) Ha érdekel a téma, egy egész regényt írok gyermeki bűnökről. Ott is sokszor írok E/1-ben fiút.

Összefüggés annyi, amennyi az évszakok között van: hogy teljesen különbözőek :)

Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm!

Előzmény

Válasz

Gyönyörűen megfogalmazott kis történetek, nagyon mély mondanivalókkal és érzelemmel teli. Néha úgy éreztem, értelmező képességem nem is elég a teljes megértéshez, főleg az első két történetnél. Elég depresszív hangulatúak voltak, próbáltad ellensúlyozni a színekkel, de ahol még a naplemente is kegyetlen, ott nem egyszerű. Lehet nem is ezt akartad a színekkel elérni, ez esetben nem értem miért hangsúlyoztad ki ennyire.Az elején már már zavaró volt hogy annyiszor visszaköszönt a három szín.
A harmadik történet volt rám a legnagyobb hatással, olvasóbarátabb volt a közlés is meg számomra érthetőbb hogy mi történik, és a végén a csavar szívbe markoló volt.
Az utolsó szinte végig hatás gyakorolt rám, gyermeki bűn, gyerek szemszögéből, amiről ő nem is igazán tud. Nagyon jó téma. Úgy írtad meg hogy csak a végén kezdett előbukkanni a lényeg. Legutóbbi feltöltésemben én is megpróbálkoztam hasonló meséléssel. Az mondjuk nálad kicsit meglepett, hogy fiú volt a beszélő.
Kerestem még az összefüggést a történetek között, mármint tartalmilag, de nem leltem. Lehet nem is kell lennie, nem tudom. Végszóként azt tudom mondani ezek igazán érzelemteli írások és rengeteg mondanivalót közvetítenek.

Válasz