Ócsai Norbert üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
Ócsai Norbert üzente 7 éve
BSG valahogy sosem ragadott meg, de feltételezem azért, mert soha nem volt rá lehetőségem, hogy rendesen láthassam, mindig csak egy-két jelenet erejére. Sajnos nem az enyém volt anno a távirányító...
A nagy sci-fi sorozatok közül egyedül a Star Trek: Voyager-t néztem végig, várakozás nélkül minden egyes epizódot. Nos, Azt nagyon élveztem!
Áron, szerintem remek a címválasztás! Az az 'Ó egy költői atmoszférát kölcsönöz a könyvnek, amitől én sokkal személyesebbnek, mélyre hatóbbnak érzem a mögötte lapuló történetet. (Bár 'A Sólyom zuhanása' is rendkívül jól hangzik!)
Utóirat: Kiráz a hideg ettől a St. Anne intézménytől. Remélem lángok között ég el, az feldobná a hűvös hangulatot.
Bodor Áron üzente 7 éve
Jó, akkor a cím. Nos, fogalmam sem volt, mi lesz a címe. A Betűtévelygésé is munkacím, ami rajtaragad. Ha a társregénye "A Hóbagoly röpte", akkor az lehetne "A Sólyom zuhanása". Az új regényé még nem volt meg, mert a benne szereplő űrhajó nem madár, aminek viszont a nevét a Hóbagoly történései magyarázzák.
Szóval...
Kellett egy vers. A történet nyitánya, amikor a srác a tizedik vége felé a jobb irodalom jegyért felel egy versből. Olyan költő és lírája kellett ami kevéssé ismert, mert a tanár egyfajta javító-szorgalmi leckeként adta meg. Zoli pedig nem tanult, de hirtelen, amikor el kellett mondania, ott szólt a fejében. Ő pedig elszavalta. Ami gondolat addig irányítatlanul, háttérzajként hallatszott másoktól a fejében, itt állt össze. Ez volt az első "megvilágosodás".
Na, ehhez kellett egy vers, és a tizedikes irodalom tananyag böngészése során jutottam el ide:
Komjáthy Jenő: A homályból
Mintha a költő csak az elmevarázslós-multiverzumos gondolatbefogadós regényhez írta volna! Ennek utolsó két sora:
"Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok"
A regény címe pedig az irodalom úrán kívül akkor hagyja el sóhajként a srác száját, amikor az őt felvelvő hajó begyújtja a dimenzióugráshoz a hajtóműveket.
Amie Mon üzente 7 éve
Kár, pedig nagyon rossz "Ó"-val. Amúgy meg nagyon jó cím.
Azért nem minden nő egyforma, ahogy a férfiak sem. Talán nem kell beerőltetni a skatulyás elgondolásokat a nemekkel kapcsolatban, és akkor működik. Végül is színjáték az egész világ.
Kamaszlányok is nagyon különbözőek. Van, akit egyáltalán nem hat meg a testkép változás, a pattanások, másnál meg világvége feszkó: és azok az ajtócsapkodós lázadók. Családi háttér korai megerősítésétől függ szerintem, ki hogy dolgozza fel az "átalakulást", ki mennyire érezte addig is biztonságban magát a világban. Vagy nem tudom, mennyire fontos a jellemrajz a cselekményhez képest majd.
Bodor Áron üzente 7 éve
Ha a címe miatt írtad, akkor azt bármikor megvédem.
A tartalmát épp átgondolom. Nagyon érdekes kísérlet, mert ugyan kamaszfiú voltam, de kamaszlány sosem. Szóval vannak kérdések. A fő megválaszolandó azonban az, milyen mélyre tudok menni nem tapasztalt elmékben...
Bodor Áron üzente 7 éve
Tény, messze nem minden Sci-Fi sorozatot láttam, de az űrhajósak közül merem állítani, a BSG remake, ami a 2000-es évek első felében készült, messze a legjobb. Talán neked is azért tetszett, mert van benne egy kis misztikum, vallás, és rengeteg emberi kapcsolat. Társadalmi, politikai és hitbéli dolgokat feszeget, egy futurisztikusan retro környezetben, több ezer évvel a mi időnk előtt. Vagy akármennyivel, attól függ, hány cikluson vagyunk túl a cylonokkal ugyebár... Hasonlóan mély filozófia tud lenni a Star Trekben is, de ott oda kell rá figyelni, bár a DeepSpaceNine sorozat ebben elég erős. Ami még jó, az a Babylon5, de az meg már sajnos kicsit fogcsikorgatva nézhető a gyorsan avuló technikai megvalósítás miatt (a StarTrek-nek is megvan ez a baja, bár a BSG-vel nagyjából egy időben készült prequel sorozat jó, csak az kissé önismétlő és sokkal kevésbé mély, mint a Galactica.
Most egyébként űrhajósat írok, de a főhős egy tizenhat-tizennyolc éves srác, aki egy szép napon ráébred, hallja a körülötte lévő emberek ki nem mondott, de megfogalmazott gondolatait. "Ó gyújtsatok rokon világot" címen, bár ez még nagyon távlati, addig valamilyen formában a "Hóbagoly röpte" is terítékre kell kerüljön, ahol a főszereplő egy űrpilóta srác, aki egy ilyen képességű nővel kerül kapcsolatba. Többek közt...
Addig is, fogja a fegyverét, és hozza be a macskát! :)
Amie Mon üzente 7 éve
Pár éve kezdtem el kedvelni a sci-fit, azelőtt a világból ki lehetett üldözni velük. Az öcsémmel viszont nem lehetett más közös program, mint a BSG. Nem tudom, hány hónapig néztük hétvégenként, talán egy egész évig, nem is tudom, de az tökéletes volt. Azóta nem menekülök, ha sci-firől van szó.
Persze a sci-fi-nek sincs túl sok köze a valósághoz, hozzám talán ezért áll távolabb (bár a tiéd elég lightos, valósághűbb, főleg az egyre több kütyü miatt), egyfajta új teremtett világ.
Engem leginkább az a világ érdekel, ami az emberekben van - már abban a kevésben, akiben van - az elme színterei, a gondolatok teremtő ereje, hogy a sors akarata miként ferdíti el a lelket. És legfőképp az, hogy mi van a határon át. Amikor túl sok a "szívás", és mégis azok vagyunk, akik vagyunk, avagy mikor lép ki az elme a valóságból, és teremt mást, ferdét. Ami még objektíve normálisnak tűnik nagyon sok ideig, talán örökre. Ezen a határon létezni. És az ehhez vezető utak: trauma, halál, gyász, idegösszeomlás... Egyszóval "bent", ami itt majd a "babaház" lesz.
Ja, persze, szerintem majd' mindenki nyomorog a saját szintjén, nem lehet életutakat egymásnak feszíteni. Nagyon-nagyon különbözőek vagyunk.
Bodor Áron üzente 7 éve
A humor viszonylag megy, bár ennek megítélése értelemszerűen nem önbevallásos, és erősen szubjektív.
Én inkább a "túl későn születtünk a Föld felfedezéséhez, de túl korán más bolygókéhoz" filozófia serint írok. Kalandok a biléentyűzeten át. Sokal jobb agytorna, mint mások által készen tálalt filmek bámulása. Tehát egyfajta önkielégítés, mint azt már a "jó hírek" résznél is említettem. Persze tele vannak az írásaim az életem során átélt kalandjaim és történések átirataival, ahogy neked is. a ez alapján nézzük, az enyém sokkal kevésbé szívás, mint a tied lehet, de persze ezt mindenki máshogy éli meg.
Amie Mon üzente 7 éve
Ócsai Norbert üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
Ügyes vaaagy! Egy diszlexiás analfabéta vagyok hozzád képest, de igyekezni fogok.
Nora történet beteg volt?! Az csak egy kedves love story volt néhány apróbb bukkanóval. Nem? :D
Némelyik képet érezni kell, mint sem érteni, de érdekelné, mi volt számodra furi.
"Olyan, mintha egy nyomasztó, sötét film egy szörnyű fosóshányós rosszullét közepette menne a TV-ben, és tízpercenként ki kéne mennem 5 percre."
Több napig fogok ezen röhögni:))))))))))))))))))))))))
Ez az elsőm. De most negyedszerre írom át (erősebb lettem). Legutóbb túl nehéz volt a közepe/vége felé, akkor kezdtem el a Norát, hogy kipihenjem magamat benne. És most jó lenne megírni, hogy végre meg legyen írva is.
Szóval nem hasonlítanám össze a kettőt. Nora hobbi volt. Amikor írni kezdtem, ezzel kezdtem, már több, mint tíz éve. És amiért írni kezdtem, azért lehet hasonló itt-ott, a Nora önéletrajzi volt, aztán kissé kiszíneztem.
Nem lennék olyan író, aki azzal kísérletezik, hogy milyen széles spektrumokban tud felsorakoztatni jellemeket és cselekményeket. Én csak ezt szeretném megírni.
Gyászfolyamat levezetés. Te meg világot akarsz váltani :) Lehet, hogy így keressük magunkban a válaszokat. Bár én csak meg akarom fogalmazni, milyen érzés.
Bodor Áron üzente 7 éve
Szóval. Végeztem a novemberi 50 000 szóval, épphogy. Itt vagyok, elolvastam. Nos. Ha Nora történet volt beteg, ez mi? Nincsenek szavak. Elfogytak novemberben.
Egyébként tetszik, mert megint behúztál a világodba, mint a falon átbukó kúszónövény az egymásra vágyó fiatalokat. Némelyik kép őrülten jól működik, némelyiket nem értem. Olyan, mintha egy nyomasztó, sötét film egy szörnyű fosóshányós rosszullét közepette menne a TV-ben, és tízpercenként ki kéne mennem 5 percre. Kimarad, újra belerázódik, megért, erre újabb inger, megint sóhaj, ki fogom hagyni, agymunka lesz visszajönni.
Közben azon elmélkedem, hogyha neked ez a második regény, amit feltételezek, akkor ugyanolyan stációkat jársz be, mint én. Az ember véges szereplőgárdába képes beleélni magát. Orvosok, foászati és elmeproblémák, zűrös családi és szerelmi háttér, vér, verejték, őrület, kórház, mit sem értő kamasz, meg kisebb. Ismerős a Norából, de mégis más. Jobb, tisztább, szárazabb, képi világában.
Nekem ott a "Hóbagoly röpte", aminek a Betűtévelygés a játékos, Facebookon fogant világalapító előzménye, de nem maga a mű. Abban is van lilágraszóló újítás, repülés, egy huszonéves srác. De prögősebb, több problémával küzdő csapat, más háttértörténet, ám néha ugyanazok a kérdések. Vagy mégsem? Mindenesetre hasonló világ, a maga mégis nagyon távoli értelmében. Vagy nehéz megfogalmazni. Elfogytak a szavak így decemberre.