Örülök, hogy elértél ide és nem felejtetted el :)
Hát igen, tudom, hogy sokat kell javítani rajta, de nem visz rá a lélek. Az se megy, hogy újra elolvassam, nem hogy átírjam...
Tudom, hogy kegyetlen lett az a bizonyos rész, de hát így sikerült. Claire lelkének egy része sötét és halott, ott nincsenek érzelmek... az viszont egészen más téma, amikor a lánya táncol, az neki is öröm és boldogság.
Hát a különbség az lehet, hogy nálam nem hordanak napszemüveget a nyomozók :D titkos sötét erő? ez teccik!
Köszi a kitartó olvasást ;)

Válasz

Hát itt a vége!

Nem is tudom hol kezdjem, talán az oldal szlengjével: "teccet" :D

Valóban vannak hibák és hiányosságok benne, de ez nem annyira zavart, mert egyikünk sem profi író. És ha valakit elragad a történet heve, fel sem figyel ezekre egy idő után. Természetesen attól, javítani kell, mert csak így nyerhet értelmet fáradozásaid.
Többször is kifejtettem, hogy nem nagyon szeretem a nyomozós történeteket. De ez megváltozott, már az első írásodat olvasva. Ha megkérdeznéd, hogy mi a különbség e-között és a tévés helyszínelők között... Nem tudok válaszolni, lehet te sem tudod igazán. Nem is baj, csak a következő írásaidba is rakj ebből a titkos sötét erőből. :D
A csövön lógott kifejezés, valóban kissé kegyetlen kifejezés, de nevezzük annak a dolgokat amik. És azok bizony csövek, és az, hogy rajtuk lóg, mindennél jobban kifejezi, hogy csakis azok tartanak vissza benne, még egy kis életet. Szóval részemről ez is okés, sőt nagyon kifejező.
Először találkoztam a háttyúktava történetével, érdekese mese lehet. De ami le volt írva, az bőségesen elég is volt. Nem szeretem, ha egy mellék szálból, vagy egy mozzanatból, ami nem a cselekmény főszála, oldalak kerekednek. Ezzel csak gyűl az oldalszám. Ha érdekel a balett története, megnézem a youtube-on és nem itt várom.
Amire kellett arra elegendő hangsúlyt fektettél, például a Claire megkínzása, részletes, hátborzongató és izgalmas és végül is ez az egész regényed értelme, ere kellett koncentrálj.
Hát én azt hiszem, alaposan kielemeztem a sztorit, nem maradt más, csak, hogy gratuláljak és várom az újabb krimit! :)

Válasz

Inkább kegyetlen, mint közönyös. :(
Jó lenne, valóban, ha szusszannál egy kicsit, aztán sokkal türelmesebben írnád újra.
A plasztika nem is kell, csak akkor ne nyifogjon már, hogy nem hord ujjatlant! :D

Nem öregek smacizni!!! Nem nem és nem! Nem is hiszem, hogy abból ki lehet nőni :P :))

Előzmény

Válasz

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyire nem tetszett. Valóban közönyösre sikerült, leginkább azért írtam így, mert Claire nem tudja mit érezzen a férfi iránt, mégiscsak elhagyta őt egy kritikus helyzetben anno. Mindenesetre a végét szeretném átírni majd, Norbertnek is voltak ötletei, amivel javítani lehetne, szóval akkor ezt a részt is lecsekkolom majd újra.
És igen, Claire szeret szenvedni és az istenért se kéne a plasztika neki, kellenek azok a hegek.
Kézfogás... hát hát mit mondjak :D öregek ezek már smacizni :D
Köszönöm, hogy kitartóan olvastad és véleményezted! :)

Válasz

Fú, nagyon nem tetszett az eleje, ne haragudj, hogy ezt kell mondanom. Ilyen, hogy elírás nem nagyon zavar, bár sok volt, de nem tetszik a stílus, a szóhasználat annál a résznél, mikor Brian haldoklásáról írsz. Kb. ilyen: ez van és slussz. Oké, hogy ez van, de...nem tudom, ha akarod, kigyűjtöm a kifejezéseket, amik agyonvágják az egészet, mert nem közönyt akarsz bemutatni, hanem szomorúságot.

"csöveken lógó" ??? Júj, rettenetes kifejezés, iszonyú :( :(

"- De majdnem meghaltál, anya!
- Áh, volt már rosszabb is. "

Ez viszont írtó jó :))))

"a farmeranyag dörzsöli a sebeket… " - ragtapasz??? :D Claire valahol azért nagyon szeret szenvedni. Szerintem az állam simán kifizetné neki a háromszögek megplasztikázását...de persze, sosem tűnnének el ettől még a lelki sebek...

A hattyúk tavát is jól ledaráltad :D Bár, Claire-ben valóban nem sok művészi érzékenység bújt meg. És azért jó pár hétig nem táncolhatott a gyerek, talán be kellett volna szúrni valahová olyat, hogy otthon folyton gyakorolt.

Aztán...EGY KÉZFOGÁS????????? Most ez komoly, Léda????????? VÁÁÁ, hát én valami nagyon romantikus izé-mizét vártam ettől az öreg gyerektől:))))) Nem hiszem el!!! EJJJ!!! :)

Összességében persze imádtam, aztán gyorsan kapj ihletet újhoz! :)

Válasz

Hozok majd mást helyette :)
Köszi, hogy olvastad!

Válasz

Csak azt az egyet sajnálom, hogy vége lett :) olvastam volna még szívesen, nagyon tetszett a történet meg a karakterek. De amúgy jó zárás volt :)

Válasz

A 13. részben kapunk Claire oldaláról egy rövid bekezdést, miként végignézi, ahogy beteszik a férfit a kocsiba, csak éppenhogy Redcliff oldaláról nem jön vissza semmi. Esetleg ezt a pillanatot lehetne kibővíteni egy rövid párbeszéddel, ahogy még a kocsiba való betuszkolás előtt Redcliffe odafordul a nőhöz és mi, mint olvasók, megpillanthatjuk Ő hogyan éli meg ezt a vereséget.

Előzmény

Válasz

Norbert, köszönöm a részletes véleményt és nagyon örülök, hogy egy olyan embernek is tetszett, aki amúgy nem szereti ezt a világot. Engem személy szerint nagyon vonz, sokat írok róla.
Én is megszerettem Claire karakterét, ahogy írtam, úgy alakult folyamatosan és a végén már nem is gondolkodtam azon, hogy mégis hogy reagálna erre-arra, jött magától az egész.
Igazad van, nagyon igazad van! Nem is értem miért nem jutott eszembe még a végére belecsempészni Redcliffet, talán azért mert nem tudtam, hogy megöljem-e vagy hagyjam életben a szerencsétlent. Meg egy picit már le is akartam zárni, hogy őszinte legyek... :) De kitalálok majd valami vége utáni véget ;) Köszi még egyszer!

Válasz

Zoltán, köszönöm a véleményt. Te volt az oldalon az első és sokáig egyetlen olvasom, szóval köszönöm a kitartásodat.
Ígérem, hogy fogok írni és olvasni is még sokat :)

Válasz

Áh, már én is megírtam a véleményezést, de úgy tűnik nem mentem rá a Mehet gombra akkor :D Fene!

Nah, idézzük csak fel...

Hát eme történet is a végére ért :)
Örülük, hogy Happy End a vége, megérdemlik eme karakterek mindazok után, amin keresztülmentek. Úgy tűnik, hogy mindenki egy kicsivel erősebben hagyta maga mögött a konfliktust, még Claire is, bármennyire megtörtnek gondolja magát jelenleg. Tapasztaltabb lett, elfogadóbb, jobban értékeli az életet és mindazt, ami vele jár. És persze ő maga is túlélte, végigcsinálta ezt az egészet.

Nekem személyesen tetszett a történet felépítése. Nem vagyok egy nagy rajongója a rendőrsztoriknak, olyan sokat láttam már és mind egyforma volt, mind egy berögzött sémát követett;
Itt nem találtam ilyen problémát, pontosan a belecsöppentett életdarabok miatt. Nem volt monoton; Hogy is mondjam, nem úgy éreztem, hogy egy 'Rendőrtörténetet' olvasok, hanem 'Egy történetet egy rendőrről', a nyelvtani hasonlóság ellenére is két messzemenően különböző fogalom.
Claire élt. Nem egy szterotípia volt, nem egy eszköz, hogy a sztorit előre rugdalja, mint oly sok hasonló médiumban, és ez egy remek váltás szerintem.

Beleláttunk az életébe, a munkásságába, a kapcsolataiba - A zsaru zsáner legnagyobb hibája, hogy teljesen mindegy ki a karakter, nem számít, a történet annyira külön áll a saját lábán, hogy bárkivel el lehet játszatni; A Titsztító, szerintem, kizárólag Claire-el működik, senki más nem tudná helyettesíteni úgy, hogy visszahozza ugyanazt az élményt.
Úgyhogy újra, hatalmas pozitívum az én részemről!

Személyes negatívumként talán hiányolok egy bónusz jelenetet Redcliffe-től. Fel lett építve egy az érzelmi kapocs közte és Claire között, erre épült a teljes konfliktus, ám végkifejletet igazából nem látunk kettejük között. A cselekmény tetőpontján konfrontálják egymást, és Claire valóban nyer, kibírja, a kapcsoltai és társai a segítségére sietnek - valami, ami Redcliffe-nek soha nem volt -, ám ez után megszakad köztük minden.
A cselekmény le lett zárva, de ez a személyes küzdelem a kettejük között nem. Tehát szerintem egy bónusz jelenet még sokat segített volna, akár a börtönrácson keresztül, akár a bíróságon, egy tekintet, egy farkasszemezés, hogy igen, 'Itt vagyok, nyertem feletted', 'Állok, megtörtél, de talpon vagyok' akár csak ennyi. Szavak nélkül, szavakkal, csak legyen egy zárás.

Szóval, én ennyit tennék hozzá :) Köszönöm ezt az élményt, élvezet volt minden részét olvasni!

Válasz

Valóban szép a vége , a közepén egy kicsit elhanyagoltad a lányodat, amit most a végén igyekeztél pótolni, a fellépéssel, és jelenléteddel Dániellel együtt. Az oldalszám növeléssel nem kell törödni ami jön tisztán minden erőltetés nélkül az igazi. Egyszer Eloise azt irta hogy egy idő után már saját magát irja regény ,é s ez igy is van. Gratulálok.

Néhány félre ütés, jóslásba, elveszti, és köztük. Jó munkát!- irjál még.

Válasz

Áron, köszi, hogy olvastad! Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, főleg abban, hogy az úgymond töltelékrészek ne döcögjenek és ne legyenek unalmasak... néha nem találom az egyensúlyt, főleg akkor nem, ha az oldalszámokat szeretném kicsit növelni, hogy mégse 30-40 oldal legyen összesen csak... És valamiért mindig nagyon nehéz megírnom minden történet elejét, valahogy nem akar megindulni.

Válasz

Egészen jó véget írtál neki. A történet pedig néhány korai döccenőtől eltekintve remek. Van egy "levesztiaz apját" elírás az elején, de ez technikai gond.

Válasz